Egy 9 hónapos csecsemő volt a kísérlet alanya, akinek kiléte a mai napig nem ismert.
Az úgynevezett „Little Albert-kísérlet” a történelem egyik legvitatottabb és legsokkolóbb pszichológiai vizsgálata, amelyet 1920-ban publikáltak. A kutatás célja az volt, hogy megfigyeljék, kialakítható-e félelem egy csecsemőben mesterségesen.
A kísérlet alapját a híres Pavlov-kutyás vizsgálat adta, amelyben a kutyák megtanulták, hogy egy hangot az étellel társítsanak. Az amerikai pszichológus, John B. Watson és munkatársa, Rosalie Rayner ezt a módszert alkalmazta egy kilenc hónapos kisbabán, akit „Little Albertként” ismer a tudomány.
A gyermeknek különböző tárgyakat és állatokat mutattak, többek között nyulat, majmot, fehér patkányt és égő újságpapírt. A kísérlet kulcseleme az volt, hogy amikor a fehér patkányt megmutatták neki, egy hangos zajt csaptak, hogy megijesszék.
Az első alkalommal a baba sírni kezdett a hang miatt. A későbbi próbák során a kutatók azt figyelték meg, hogy a gyermek egyre inkább összekapcsolja a patkány látványát a félelemmel.
A második alkalommal már a patkány és a zaj együtt „megijedést és nyöszörgést” váltott ki. Egy héttel később, a harmadik alkalommal már a patkány önmagában is „enyhe félelmet” okozott.
A kísérlet folytatásában többször is megismételték a zaj és az állat párosítását, ami után a gyermek már „erős félelemmel” reagált a patkány látványára is.
Nem álltak meg itt: néhány nappal később más tárgyakat és állatokat is mutattak neki, amelyek többsége szintén félelmet váltott ki. Egy alkalommal még egy ugató kutyával is megijesztették.
A vizsgálat azonban ezzel sem ért véget. Egy hónappal később a kutatók visszatértek, és újra megfigyelték a gyermeket. A beszámolók szerint a kisfiú továbbra is félt a patkánytól, bár ekkor már nem sírt, viszont „remegett” és „az ujját szopta”, hogy megnyugtassa magát.
A történet különösen azért vált vitatottá, mert a gyermeken nem végeztek úgynevezett „visszatanítási” kísérleteket, amelyekkel megszüntethették volna a kialakított félelmet. Édesanyja időközben kivitte a kórházból, így a folyamat félbeszakadt.
Ma már egy ilyen kísérletet nem végezhetnének el. Egyrészt etikai okokból, hiszen egy gyermek szándékos megfélemlítése elfogadhatatlan, másrészt azért is, mert a baba túl fiatal volt ahhoz, hogy bármilyen formában beleegyezését adja.
A kisfiú valódi kiléte máig nem teljesen tisztázott. Egyes kutatók szerint Douglas Merritte lehetett, aki súlyos betegséggel küzdött, és hatéves korában meghalt. Mások úgy vélik, William Albert Barger volt az, aki hosszú életet élt, és 2007-ben hunyt el. Családtagjai szerint azonban nála is megfigyelhető volt egy furcsa viszolygás az állatoktól.
