Celeb / Híresség

Elvették tőle a fiát, mert éjszaka énekelt: Cserháti Zsuzsa tragédiája az Édes kisfiam című dal mögött

A sláger, amit olyan átéléssel adott elő, egy anya legmélyebb fájdalmát takarta. Mondvacsinált okokkal elszakították tőle a fiát.

 

 

 

Cserháti Zsuzsa a magyar popzene egyik legnagyobb, leggyönyörűbb hangja volt, aki talán a saját tehetségétől rettegett a legjobban. A diadalok és a méltatlanul mély gödrök között hánykolódó karrierjét dalokba öntötte, az Édes kisfiam sikere mögött pedig egy olyan személyes dráma húzódik, ami ma is mellbevágó.

Tizenhat évesen egy balatonaligai üdülőben csapta meg a Beatles szele, és onnantól nem volt visszaút. A Radio Luxemburgot pörgette, Diana Ross és Aretha Franklin voltak az istennői, és 1965-ben már a Rangers zenekarban énekelt Soltész Rezső felkérésére.

Az igazi áttörést Szécsi Pál hozta el, aki a Balaton Bárban hallotta meg, és annyira elvarázsolta a hangja, hogy azonnal bevitte a Magyar Rádióba,

sőt, a saját műsorába is vokalistának. 1972-ben a Táncdalfesztiválon a Nem volt ő festő című dallal már az egész ország megismerte. Ekkor jött az Édes kisfiam, a sláger, amiről kevesen tudják, hogy egy olasz dalból, a Le rose blu-ból nőtt ki, majd lett belőle When a Child Is Born címmel világszerte ismert karácsonyi dal Kenny Rogers-től a Boney M.-ig. A magyar szöveget Bradányi Iván írta, és eredetileg Kovács Katinak szánták – írta a story.hu.

De Cserhátinak, akinek 1976-ban született meg a fia, Szirtes Krisztián, annyira megtetszett, hogy Kovács Kati átadta neki.

A dal szinte profetikusnak bizonyult, csak épp a visszájáról. Három évvel később, a válásakor a bíróság az apának, Szirtes Károlynak ítélte a fiút, az ítélet indoklása pedig a korszak kőbe vésett mentalitásának tökéletes lenyomata volt.

„Egy édesanya ne járjon fellépésekre, bárokba, éjszakai klubokba énekelni”


– érveltek. Így lett Szirtes Károly az első férfi az országban, aki gyesre ment. A fia, Krisztián így emlékezett erre: „A szüleim négyéves koromban váltak el, és én 14 éves koromig édesapámmal laktam. Akkoriban csak vasárnaponként találkoztam anyukámmal.

Később átköltöztem hozzá, és beleláttam a küzdelmes életébe. Egyedülálló nőként nagyon nehéz az énekesnői pálya, mert kiszolgáltatott az ember, és a 70-es, 80-as években ez hatványozottan igaz volt.”

A magánéleti drámával párhuzamosan a szakmában is megfagyott körülötte a levegő. 1981-ben a hanglemezgyár mindenható ura, Erdős Péter felajánlotta neki, hogy

legyen vokalista Csepregi Éva mögött a Neotonban. Cserháti nemet mondott, a rendszer pedig látványosan kivetette magából.

Jöttek a debreceni és németországi bárok, a hormonbetegség miatti hízás, a visszavonulás és a szegénység, ahogy ő fogalmazott, időnként „nyomorban és szegénységben” élt. A nyolcvanas évekből egyetlen sláger maradt, a Horváth Charlie-val közös Száguldás, Porsche, Szerelem, aztán a néma csönd.

Aztán 1996-ban, a semmiből jött a Hamu és Gyémánt album, ami mindent vitt. Az év énekesnője lett, 1997-ben telt házas koncertet adott a Budapest Kongresszusi Központban, amiért Arany Zsiráf-díjat kapott. Lefogyott, újra a csúcson volt, de a belső harcai nem csitultak.

„A hosszú csend után anyukámat váratlanul érte, hogy újra a figyelem középpontjába került, ismét lemezei készültek, és a slágerlistákon is szerepelt. A sikertől nem részegült meg, kegyetlenül kritikus volt önmagával szemben”

– mondta a fia. 2002-ben, az utolsó lemeze után újra eluralkodott rajta a depresszió, pánikrohamok gyötörték. A hírnév és az önmagával szembeni kíméletlen elvárások felőrölték. 2003-ban, mindössze 55 évesen halt meg.

via: szeretlekmagyarorszag.hu



VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?