22 éve áll a ringben – sérülésekkel, kudarcokkal és sikerekkel. Szerinte a vereség csak tapasztalat, a győztes pedig nem más, mint maga az élet. Dopeman, Majkával vívott meccsét így már nem vereségként, hanem legendás fejezetként emlegeti, hiszen – ahogy ő fogalmazott – „nem kicsit, nagyon menekült” a ringből ellenfele.
Dopeman, alias Pityinger László nem csak a rapben volt kemény, hanem a szorítóban is. Több mint húsz éve bokszol, a sport az élete részévé vált – és még Majkával is összecsapott a ringben. A Borsnak most őszintén beszélt a kezdetekről, a sérülésekről, a sztármeccsekről és arról is, miért nem tekinti vereségnek a Majka elleni mérkőzést.
Dopeman: „Egy film után kezdődött az egész”
A rapper elárulta, hogy egy fiatalkori rajongásból lett élete része az ökölvívás:
„Ez még 2000, gyerekkori vágyam volt… 2003-ban kezdtem el, mikor a Majkával még együtt turnéztunk, és láttuk Miskolcon a Vitathatatlan című filmet. Utána próbáltunk úgy mozogni, mint a filmben, olyan bénák voltunk, hogy végül lementem bokszolni… hát sikerült is, mert most már 22 éve folytatom.”
Sérülésekből sem volt hiány
A hosszú évek alatt sérülésből és mérkőzésből is akadt bőven Dopeman életében:
Edzőtermi csatából van már bennem szerintem 1000 menet fölött… az orrom eltört, mindkét fülem is, a homlokom egy páncéllemez, de volt hogy én okoztam sérülést, de igazából nem célom ez sohasem, nem ezért járok ökölvívásra, hogy bárkit bántsak.
A legnagyobbakkal egy ringben
Dopeman nem kis nevekkel került egy szorítóba:
„Azt tudom mondani, hogy az az ember, az a híresség, akit a legtöbb jó ökölvívó megvert, az én vagyok. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy olyan emberekkel lehettem egy ringben, mint Mocsár Gyula, Bacskai Benji, Pikk Pakk Gyuszi vagy Harcsa Norbi.”
Majka ellen: „Én vesztettem el, nem ő nyerte meg”
A Sztárbox legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik a Majka elleni meccs – Dopeman szerint nem véletlen:
Nem kicsit, nagyon menekült… Az az igazság, hogy azt a meccset nem ő nyerte meg, hanem én vesztettem el. Az utolsó menetben történt egy intés, és én amiatt vesztettem el azt a meccset, egyébként nyertem volna. De mindegy, ez van, nem éltem meg tragédiaként. Engem a kudarcok nem földhöz vágnak, inkább megerősítenek. Tehát nekem az hogy ő ott nyert nem volt nagy probléma, így volt így történt, akkor még nem voltam olyan módon képzett harcos, hogy meggyőzően tudjam ellensúlyozni azt amit ő ott boksz címszóval csinált, de ez van.
Dopeman lányának is továbbadhatja a bölcsességet, amit a boksz tanított
A rapper számára az ökölvívás nem egyszerű sport, hanem életforma:
„Nekem ez tényleg egy életút része, nem arról szól, hogy én most menő vagy kemény legyek. Hanem egyszerűen imádom ezt a sportot. A bennem élő harcost, szamurájt szinten tartja. Nekem ez szerénységet, alázatot tanított.”
Egy biztos: a vereség nem mindig negatív. Van, hogy az visz előre!
VIA






