A leghátborzongatóbb utolsó szavak, melyeket haldoklók mondtak az ápolóknak

Megrázó mondatok csak erős idegzetűeknek.

Az egészségügyisek a születéstől a halálig mindent látnak – de vannak pillanatok, amelyek nagyon megmaradnak bennük. A halálos betegek mellett lenni gyakran azt is jelenti, hogy az orvosok és az ápolók azok, akik az utolsó szavaikat hallják.

De mi van akkor, ha ezek a szavak hátborzongatóak?

Ezt szerette volna megtudni egy közösségi média felhasználó, aki megkérdezte a Reddit népét:

„Melyek voltak a leghátborzongatóbb utolsó szavak, amelyeket egy betegtől hallottál közvetlenül a halála előtt?”.

A több mint 2000 szakember hozzászólásaiban hátborzongató utolsó szavak egész garmadája hangzott el, de volt egy, ami a leghátborzongatóbb volt mind közül:

A fekete ruhás férfi

Egy ápoló felidézte azt a rémisztő pillanatot, amikor egy haldokló nő azt mondta neki, hogy egy feketébe öltözött férfit lát, ami annyira megrémítette a szakembert, hogy utána már nem akart a szobában lenni.

Az illető felidézte:

„Egy kedves idős hölgy azt mondta az ápolási asszisztensnek, hogy teljesen fehéret szeretne viselni. Amikor megkérdeztem, hogy miért, azt felelte: ‘Itt van a fekete ruhás ember’. A szoba sarkába nézett.

A nővér megnézte, de nem volt ott senki. Ekkor léptem be a szobába. Megkértük, hogy írja le, mit lát, mire ő azt mondta: „teljesen feketében van, és cilinder van rajta. Aztán azt suttogta, hogy ‘és a szemei vörösek’, miközben a tekintete átvándorolt a szobán közvetlenül a nővér mögé, mintha azt figyelte volna, hogy a férfi közelebb lép hozzánk. Még aznap este meghalt, pedig nem is számítottunk rá. Az a szoba utána sokáig a frászt hozta rám.”

Még néhány hátborzongató történet:

Egy rokon látogatása

Valaki írt egy 83 éves néniről, aki azt mondta: „Itt van az anyukám. Megyünk?”, és percekkel később meghalt.

Furcsa előérzet

Egy másik idős hölgyről azt jegyezték fel, hogy azt mondta: „Azt hiszem, ma meg fogok halni…”

Az ápoló nem hitt neki: „Megvizsgáltuk az életjeleket, és úgy tűnt, minden rendben van. Stabil volt. Néhány órával mégis később szívrohamot kapott. Nem ez volt az utolsó szava, de az utolsó, amit hozzám intézett.”

Egy angyal látogatása

Valaki más visszaemlékezett arra, hogy demenciában és Alzheimer-kórban szenvedő emberekkel dolgozott egy ellátó otthonban.

„A legkedvesebb betegem folyamatosan hanyatlott, ezért nagyon gyakran ellenőriztem őt. Hosszasan szoktunk beszélgetni és viccelődni egymással, de élete utolsó két hetében abbahagyta a beszélgetést, és egyáltalán nem vett tudomást arról, ha szóltam hozzá. Egyik este befejeztem az gyógyszeres vizitet, és mielőtt hazamentem volna, meglátogattam őt.

Mondtam neki, hogy most hazamegyek éjszakára, és hogy másnap találkozunk, mire ő a szemembe nézett, őszintén mosolygott, és azt mondta: „Úgy nézel ki, mint egy angyal”.

Azt gondoltam, hogy ez olyan édes tőle, hiszen hetek óta nem volt már tiszta. Másnap reggel meghalt. Ez nagyon megrázott engem.”

A halálos ágyon tett vallomás

Egy ember azt mondta: „Itt a sebész. Egy férfi a halálos ágyán újra és újra azt ismételgette, hogy a holttest az erdőben van a tölgyfa mellett, amíg el nem hunyt. A rendőrséget is értesítették, és átkutattak néhány erdőt a környéken, de nem találtak semmit.”

Idegenek

Két családtag is megszólalt:

„Nagyapám a halálos ágyán azt mondta, hogy „nincsenek szemeik!”, még mindig kiráz a hideg.

„Volt egy unokatestvérem, aki rákos volt és meghalt, amikor még kisgyerek volt. Egyszer megkérdezte az édesanyját, miért látogatják meg őt az emberek, és az anyja azt mondta:

‘Mert az unokatestvéreid, nagynénjeid és nagybátyjaid nagyon szeretnek téged, és azt akarják, hogy jobban legyél.’ Erre ő így válaszolt: „Nem róluk beszélek, hanem azokról, akik éjjel jönnek.”

forrás: sassy.hu