Mindenki életében történnek olyan események, amik elsőre talán nem tűnnek olyan jelentősnek, de a későbbiekben mégis kihatással vannak az egész életünkre. Hol pozitív, hol pedig negatív értelemben véve. Tekinthetünk ezekre a történésekre puszta véletlenként is, de vannak, akik szerint többről van szó. Ők azt az elvet vallják, hogy véletlenek márpedig nincsenek, azaz minden okkal történik az életünkben.

1. Általános iskolás koromban egyszer a szünetben meghallottam a folyosón, hogy három tanár arról beszélget, hogy mennyire különc vagyok, és nem ez az iskola való nekem. Az osztályfőnököm azt mondta, hogy szerinte nincsenek barátaim sem az osztályban. Ezután összetörtem belül, ugyanis én addig azt hittem, hogy kedvelnek az osztálytársaim. A meghallott beszélgetés hatására nagyon megváltozott a viselkedésem. Befelé forduló, csendes gyerekké váltam, és egészen felnőtt koromig gondjaim akadtak az ismerkedéssel.

2. Gyerekkoromban komoly problémák voltak a viselkedésemmel. Nem tiszteltem az édesanyámat, folyton hazudoztam, az iskolában pedig bukdácsoltam.

Egyik este elkezdtem veszekedni az édesanyámmal, amiért nem volt otthon ketchup a vacsorához. Addig hisztiztem, amíg azt nem mondta, hogy együtt elmegyünk venni közeli kisboltba. A boltos bácsit meglepte, hogy ilyen későn ott lát minket, ugyanis jól ismerte az anyámat és tudta, hogy korán szokott lefeküdni, mivel hajnalban jár dolgozni.

Amikor az édesanyám elmagyarázta neki a késői látogatás okát, az idős bácsi felém fordult, és irgalmatlanul leteremtett: „Tudod te, hogy édesanyád milyen keményen dolgozik érted?! Téged egyáltalán nem érdekel, hogy holnap korán kell kelnie?! Törődsz te az egészségével?! Ha ő nem, lesz ki fog rólad gondoskodni?!”

Olyan mélyen érintettek a szavai, hogy onnantól kezdve úgy viselkedtem, mint akit teljesen kicseréltek. Odafigyeltem az édesanyámra és elkezdtem rendesen tanulni. Felnőttként aztán bejutottam egy neves egyetemre, majd pedig lett egy remek állásom, így az édesanyámat is tudom támogatni.

3. Huszonévesen otthagytam az egyetemet, és úgy döntöttem, hogy inkább dolgozni kezdek. Hamar szereztem is egy nem túl jól fizető állást, ahol mindössze annyi volt a feladatom, hogy faágakat kellett dobálnom egy teherautóra. Egyik nap aztán teljesen lefagytam munka közben, ugyanis rám tört a felismerés, hogy én többre vagyok hivatott annál, mint hogy egész életemben ilyen és ehhez hasonló munkákat végezzek. Ezt követően visszamentem az egyetemre, ahol sikeresen diplomát szereztem, és ráadásul még életem párját is ott ismertem meg.

4. Egy meccsen, amikor egy pillanatra nem figyeltem oda, fejen talált egy labda a nézőtéren. Egy lány rohant oda hozzám segíteni, hogy magamhoz térjek, akivel utána beszélgetni kezdtünk és telefonszámot is cseréltünk. Immár 13 éve vagyunk házasok és van két csodálatos gyermekünk is. És mindezt egy kósza labdának köszönhetem, ami fejen talált.

5. 8 éves koromban egy nappal a határidő lejárta előtt jutott csak eszembe, hogy szóljak a szüleimnek, hogy be kellene fizetni a suliban az ebédpénzt. Mivel elég szegények voltunk, ezért az édesapám teljesen magába roskadva mondta, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudja előteremteni a szükséges pénzt. Annyira a szívére vette, hogy nem tud enni adni a gyermekének, hogy arra az elhatározásra jutott, hogy Horvátországból elköltözünk Ausztráliába egy jobb élet reményében. A terve bevált, ugyanis a költözés után édesapám nagyon hamar kapott egy jól fizető állást, és onnantól kezdve semmiben sem szenvedtünk hiányt.

Azóta is úgy véli, hogy ha én akkor nem szólok neki túl későn az ebédpénzről, akkor valószínűleg nem merte volna meghozni ezt a döntést.

6. Az orvosi egyetemen az egyik szünetben egy professzor percekig figyelt engem és hallgatózott a hátam mögött, miközben én nagy beleéléssel meséltem éppen egy történetet a társaimnak. Miután befejeztem, a professzor elismerően azt mondta, hogy szerinte egy színész veszett el bennem. Ennek hatására amatőr színészkedésbe kezdtem, ami annyira jól ment, hogy hamarosan hivatásos színész lettem, és az első komoly színházi előadásomra a szüleim mellett az egykori professzoromat is meghívtam hálából.

7. Anno középiskolás koromban gondoltam egyet, és ellógtam matekóráról, hogy megnézzem moziban a Vissza a jövőbe című film második részét. A teremben egy lány ült mellettem, akivel beszélgetésbe elegyedtünk és a film után elhívtam randira. Később ez a lány lett a feleségem. Életem legjobb és egyben legmeghatározóbb döntése volt, hogy ellógtam azt a matekórát.

8. Gyerekkoromban találtam egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt egy áruház közelében. Bementem az áruházba és megpillantottam egy táncolós videójátékot, ami pont 10 ezer forintba került. Az utalványból megvettem a játékot, amivel aztán olyan sokat játszottam, hogy sikerült lefogynom. Továbbá a játéknak köszönhetően annyira megszerettem a táncot, hogy később beiratkoztam egy tánciskolába is, majd pedig profi táncművész lett belőlem.

9. Egy házibuliban, amikor már nem voltunk szomjasak, az egyik lány azt találta ki, hogy játsszunk „Felelsz vagy merszet”. Én egyből rávágtam, hogy merek, és megkérdeztem a lánytól, hogy randizna-e velem. Igennel válaszolt, azóta pedig már eltelt 11 év, és most ez a lány immár a feleségem és gyermekeim édesanyja. Valószínűleg soha nem lett volna merszem elhívni randizni, ha akkor a bulin nem veti fel az ötletet, hogy játsszunk „felelsz vagy merszet.”

10. Sok évvel ezelőtt egy nagy viharba került a repülőgép, amin ültem. Nem vagyok egy félős típus, de akkor lepergett előttem az életem. Bár csak néhány percig tarott az egész, de a történtek mély hatással voltak rám. Elhatároztam, hogy megtanulom sokkal jobban értékelni az életemet. Leszoktam a káros szenvedélyeimről, sportolni kezdetem és egészségesen táplálkozok. A mérgező embereket kizártam az életemből, és az ez által felszabadult időt a szeretteimmel töltöm. Úgy érzem, hogy teljesen újjászülettem annak a repülőútnak köszönhetően.