A legfurcsább történeteket mindig az élet írja. Nem mindent lehet megmagyarázni a józan ész határain belül. Van, aki álmában olyan eseményeket lát, amik még meg sem történtek, mások lépteket hallanak az üres szobából, vagy rég elveszett dolgokat találnak meg a legváratlanabb helyen. Talán mindez csak a memória vagy képzelet játéka, de akárhogy is, az ilyen történeteket olvasgatni néha olyan izgalmas, mint egy jó filmet nézni. Most 20 misztikus történetet gyűjtöttünk össze, amiket még maguk a szereplők sem tudtak megmagyarázni.

• Nyolc évvel ezelőtt elvetéltem, ami összetört. Aztán újra teherbe estem, és a boldogságunk határtalan volt, mikor megtudtuk, hogy ikreket várunk, ráadásul fiúkat. Ma az egyik fiam odajött hozzám, és azt mondta: „Egyszer már elvesztettelek, mikor még a pocakodban voltam. Nem akartalak másodszor is elveszíteni, ezúttal Miska (az ikertestvére) segített.” Egész nap sokkos állapotban vagyok, nem tudok másra gondolni. © № 6 / VK
• A barátnőm nyaralni utazott, én kísértem ki a repülőtérre. Már a beszállókapunál volt, mikor visszafordult, intett nekem, és észrevettem, hogy nincs rajta a gyűrűje. Pár nap múlva sírva hívott, hogy elvesztette a kedvenc gyűrűjét, amit a nagymamája adott neki. Megpróbáltam megnyugtatni. Hazatérve, fél évvel később, az egyik ékszeresdobozban megtalálta a gyűrűt: gyűrött volt, kicsit megnyomódott, de sértetlen. Fogalmunk sincs, mi történhetett vele. © Sashka72 / Pikabu
• Egy éjszakai autóúton sofőrként utaztam a barátommal. Hosszú út volt, és útitársaink is voltak: egy nőt a kislányával és egy csecsemővel. Már aludtam a jobb első ülésen, mikor álmomból a következőt hallottam: „Nézd meg, hogy vezet a Petrov!”. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Petrov alszik! A kocsi pedig 120 km/h sebességgel az elválasztó felé sodródott. Finoman felébresztettem, de azután már nem tudtam elaludni. Nem tudom megmagyarázni, mi történt, de Petrov még sokáig a „védőangyalának” hívott. © Lokitos/Pikabu

• A férjemmel a vidéki nyaralónkban voltunk. Én, mint mindig, későn feküdtem le, míg ő már 10 óra körül elaludt. Én még a gépen játszottam. Télen kevesen laknak a környéken, a szomszéd is messze van. Éjfél körül kimentem a verandára. Csodálatos volt a látvány: telihold, csillogó hó, csend. Ekkor léptek hangját hallottam a hóban. A régi, alacsony kerítésen át tökéletesen láttam az utcát, amit a holdfény megvilágított. A hó ropogása egyre közeledett, már azonos vonalban volt velem, de a kerítésen kívül senkit nem láttam. A mai napig emlékszem a rémületre. Nem mertem elfordulni, elfutni. Végül hangosan kimondtam: „Takarodj!”. Hallottam, ahogy a léptek eltávolodnak. Máig emlékszem, ahogy berohantam a házba, és odabújtam a férjem mellé. © glavbuh/Pikabu
• A húgomnak volt egy kis, plüss egérkéje, amivel mindig aludt. Egy napon az egérke eltűnt. A szüleink átkutatták a házat, de nem találták. Hatalmas tragédia volt, a húgom nem tudott nélküle elaludni. Végül anya elment a boltba, hogy vegyen egy ugyanolyat. Kb. fél évvel később a család elment egy hétvégi kiruccanásra. Amikor hazatértek, meglátták az eredeti egérkét a húgom ágyán. Ez nagyon furcsa volt! Megpróbáltam rávenni a szüleimet, hogy menjünk szállodába, mert féltem otthon aludni. Hiszen senkinek nem volt kulcsa a lakáshoz, és háziállatunk sem volt. © embll/Reddit
• Egy faluban lakom. Késő ősszel, esős időben hazafelé menet a kukák mellett megláttam egy kiscicát, aki reszketett a hidegtől. Megesett rajta a szívem, hazavittem. El sem tudjátok képzelni, milyen sovány volt, tényleg csontsovány. Megetettem, megfürdettem, és azóta is nálam élt. Majdnem 14 évig volt velem. Egy napon alig evett, és állandóan feküdt. Tudtam, hogy eljött az ideje a búcsúnak. Nagyon szerettem őt! De ez van… Egyik este alig tudott felkelni, és kiment az utcára. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam. Három nap telt el. Azonban az éjszaka éreztem, hogy valaki felugrik az ágyra, és a lábamhoz fekszik. A cicám is pontosan így csinált mindig. Felugrottam, felkapcsoltam a villanyt, de senkit nem láttam. A takarón a lábamnál ott maradt egy mélyedés, mintha ott feküdt volna a cicám. Csak egy dologra tudok gondolni: eljött elbúcsúzni. © Ismeretlen szerző / Pikabu

• Néhány évvel ezelőtt egy tragikus balesetben elvesztettem a legjobb barátnőmet. Pár hónappal később súlyosan megbetegedtem: 40 fokos lázam volt, összevissza beszéltem, és nagyon rosszul éreztem magam. Két éjszakát szenvedtem, de eszembe sem jutott mentőt hívni. Aztán a lázálom közepette egy hihetetlenül élénk álmom volt. A barátnőmmel sétáltunk a városában, és beszélgettünk. Tudatában voltam, hogy már nem él, de ez egyáltalán nem zavart. Végül eljutottunk a séta végéhez, az autójához (amelyben a baleset történt). Kinyitottam az ajtót, hogy beszálljak, de ekkor a barátnőm rám förmedt: „Hova mész? Neked még nincs itt a helyed!”. „Mi bajod?” – kérdeztem. „Neked még nem szabad idejönnöd, menj haza!” – válaszolta, és egy távoli pontra mutatott. Ahogy odafókuszáltam, megláttam a saját autómat, amit akkoriban vezettem. Elbúcsúztunk egymástól, beszálltunk a kocsijainkba, és elváltunk útjaink. Amikor felébredtem, a lázam még magasabb volt, 40 fok fölé emelkedett, de estére elmúlt a láz. Egy héten belül teljesen felépültem. Olyan érzésem volt, mintha az a bizonyos éjszaka választás elé állítottak volna, és én az életet választottam. © Dev0ps/Pikabu
• Egyedül javítottam a teherautómat, senki sem volt a közelben. Egy-két hónappal később, miközben régi fényképeket nézegettem a telefonomon, észrevettem egy furcsa fotót: én voltam rajta, amint a teherautó alatt matattam! De emlékeztem, hogy aznap egyedül voltam, és senki sem tudta a telefonom jelszavát. © DM_ME_YOUR_***TYS / Reddit
• A feleségem, mikor az első gyermekünket várta, biztos volt benne, hogy lány lesz. Ő maga nem egy romantikus alkat, de most hirtelen vágyott egy puha, rózsaszín dolgokra, és az édességek iránti vágya is megnőtt. A rockzenét, amit eddig imádott, már nem bírta elviselni. Még az ultrahang előtt kitaláltunk egy nevet a kislányunknak. Aztán a feleségemnek volt egy álma: egy szőke, finom kislányt látott, akit a nevén szólított, de a kislány nem válaszolt, csak azt mondta: „Anya, miért? Az én nevem Zlata!”. A feleségem felébredt, és elmesélte nekem az álmot. Végül úgy döntöttünk, hogy Zlatanak fogjuk hívni a kislányunkat, ha már ő maga választotta ezt a nevet. A lányunk gyönyörű, szőke, imádja a plüssállatokat és a csillogó dolgokat, a rózsaszín pedig a kedvenc színe. © Sashka72 / Pikabu

• Kiadtam egy lakást, aminek különleges karmája van: már három bérlőm ment férjhez itt. Elköltöztek, a helyükre a barátnőik jöttek, akik szintén itt keltek egybe, és ez így megy tovább. Be is költözött a negyedik bérlő, egy egyedülálló anyuka a kisgyermekével. Elmondtam neki a lakás „varázslatát”, mire ő azt felelte, hogy nem bánja, sőt, örülne neki. Nos, az anyuka két év után szintén férjhez ment, sőt, még egy kisbabát is szült. Úgy érzem, hamarosan ismét új bérlőket kell keresnem. © Ordanka / Pikabu
• A gyerekeimnek volt egy játékuk, ami a játékszobában teljesen önállóan bekapcsolódott, a legváratlanabb pillanatokban. Kikapcsoltam, de másnap újra beindult. Hiába próbálkoztam, ez folyton megismétlődött. Végül besokalltam, leszereltem a hátulját, hogy kivegyem az elemeket, de nem találtam benne egyet sem! Kidobtam a játékot, nehogy még valami baj történjen. © mediastoosocial / Reddit

• Amikor a kisebbik gyermekeimmel voltam várandós, és már kétségbeestem (mivel korábban voltak vetéléseim), rajzoltam egy képet a családunkról, rajta magammal egy hatalmas pocakkal. A szülés közeledtével a rajzon megváltoztattam a képet, és már a kisbabákkal a karunkban ábrázoltam magunkat. Minden rendben ment – nem állítom, hogy kizárólag a rajzoknak köszönhetően, de mindenképpen szerepet játszottak. A kisfiam is örökölte ezt a képességet: ha rajzol valamit, az beteljesedik. Egyszer, mikor beteg voltam, és sehogy sem javult az állapotom, ő lerajzolt engem, a kezemben pedig egy varázsgömbbel. Másnap reggelre csodával határos módon meggyógyultam. Azóta is kérem tőle, hogy rajzolja le néha ezt a varázsgömböt, és mindig beválik. Egyszer pedig volt egy kockázat, hogy a tervezett tengerparti nyaralásunk elmarad a férjem munkája miatt. Megkértem a fiamat, hogy rajzoljon minket a strandon. Nagyon alaposan kidolgozta a részleteket, sőt, még a nagybátyámat is berajzolta, aki egy másik városban élt, és nem tervezett velünk jönni. Mit ad Isten, a nagybátyám váratlanul bejelentkezett, a férjem megoldotta a munkahelyi helyzetet, és a nyaralásunk fantasztikusan sikerült! Lehet hinni benne, meg nem is – mindenesetre ingyen van és nincs vesztenivaló. © Zimf/Pikabu

• A húgom megkért, hogy vigyázzak a gyerekeire, amíg elintéz néhány dolgot. Egyszer csak hallottam, hogy kinyílik és becsukódik a hátsó ajtó, majd a húgom hangját: „Kapcsoljátok le a villanyt a konyhában!”. (Gyakran elfelejtjük lekapcsolni, és ő ideges emiatt.) Lekapcsoltam a villanyt, és még a nagylánynak is szóltam, hogy anya hazajött. Kb. 5-10 perccel később bementem a konyhába, hogy megnézzem, mit csinál a húgom, de sehol sem találtam. Kimentem az utcára, de a kocsija sem volt ott. A kislány elkezdett nyaggatni, hogy hol van anya, hiszen hallotta, hogy megjött. A húgom egy óra múlva érkezett haza. Megkérdeztem tőle, hogy nem jött-e el hamarabb, de azt mondta, hogy nem. Azóta sem tudom, mi történhetett. © The_DOLL_queen / Reddit
• Pár hónappal ezelőtt taxival mentem haza. Megkértem a sofőrt, hogy várjon meg a ház előtt, amíg felmegyek a lakásba a pénzért. Visszatérve döbbenten láttam, hogy egy teljesen másik sofőr ül a volán mögött! Először azt hittem, hallucinálok: először egy szakállas sofőr volt, most meg egy izmos, kopasz pasi. © Ismeretlen szerző / Reddit
• A lányom, amikor még kicsi volt, néha furcsa dolgokat mondott. Egyszer rajzolt egy képet egy rajzversenyre, a fődíj egy táblagép volt. Pár hónap múlva már mindketten elfelejtettük a versenyt. Ahogy elsétáltunk egy újságárus mellett, a lányom megszólalt: „Vegyük meg ezt az újságot, én nyertem meg a táblagépet!”. Megvettük az újságot, és meglepő módon kiderült, hogy tényleg nyert! A fotón a lányom boldogan fogta a kezében a díjat. © BAMX/Pikabu

• Egyszer elvesztettünk egy macskajátékot – élénk rózsaszín-lila színű, állatfejekkel díszítve, és csörgővel a belsejében. Ismertem a macska összes rejtekhelyét, de hiába kerestem, nem találtam. Hat egész évre elveszett. Aztán váratlanul előkerült: reggel bementem a szobába, és ott feküdt a kanapé mellett. A legfurcsább az volt, hogy új kanapénk volt, és mielőtt behoztuk volna, alaposan kitakarítottam a szobát, beleértve a sarkokat is. A játék sehol sem volt! Azóta viccelődünk, hogy a párhuzamos dimenzió lakói kölcsönvették, kijátszották magukat vele, és visszahozták. © Scenik/Pikabu
• A kisfiam, miközben az etetőszékben ült, felborította a reggelijét, és a fele a padlóra ömlött. Siettem, ezért otthagytam a rendetlenséget, gondoltam, majd hazatérve eltakarítom. Amikor elindultunk, még odaszóltam: „Bárcsak lenne egy takarító tündérem…”. Hazatérve döbbenten láttuk, hogy a zabpelyhek kis kupacokra rendezve hevertek a padlón, mintha valaki összeszedte volna őket! Már majdnem 25 év telt el azóta, de azóta sem tudom, mi történhetett. © otherouchtoday / Reddit
• Néhány évvel ezelőtt felhívtam a 700 km-re lakó unokatestvéremet, és elmondtam neki, hogy álmodtam róla, hogy terhes. Meglepődött, és bevallotta, hogy éppen most csinált terhességi tesztet, és még a férje sem tud róla! Később egy fekete hajú kisfiúról álmodtam. Amikor megszületett a kisfia, kiderült, hogy nagyon hasonlít az álombeli gyerekre. Sőt, a szülés vége fele egyszer iszonyatosan fájt a hasam, amit semmilyen gyógyszer nem enyhített. Aztán hirtelen elmúlt a fájdalom. Pár perccel később kaptam egy SMS-t: megszületett a kisbaba. © Ismeretlen szerző / Pikabu

• Késő este vezettem haza, sötét volt mindenhol. Egyszer csak egy méretes, kabátba burkolózott alak ugrott ki a kocsim elé. Szerencsére sikerült fékeznem, és kis távolságra megálltam tőle. Arra gondoltam, megvárom, amíg odaér, és megkérdezem tőle, hogy minden rendben van-e. Elvégre nem ugrál ki az ember csak úgy az autók elé. Ahogy közeledett, leengedtem az ablakot, hogy beszéljek vele, ekkor megszólalt a telefonom. Anyukám volt a vonal túlsó végén, és könyörgött, hogy menjek haza minél előbb, azonnal. Megijedtem, már nem érdekelt az idegen, felhúztam az ablakot, és elindultam. Hirtelen egy tégla csapódott a hátsó szélvédőmnek, az idegen pedig eltűnt a bokrok között. Nem érdekelt mi történik, siettem haza. Amikor hazaértem, anyukám bevallotta, hogy nem történt semmi, csak furcsa érzése volt, mintha bajban lennék. A hátsó szélvédőt vizsgálva elgondolkodtam. Vajon az idegen a kabátja alatt egy téglát rejtegetett? Mi volt a szándéka? Még most sem tudom, de az biztos, hogy nem szabad alábecsülni a szülői megérzéseket. © № 6 / VK
• A kamionsofőrök körében babona kering: ha fekete kutyát látsz futni az út mellett, az azt jelenti, hogy elfáradtál, és pihenned kell. Én egyszer éjszaka vezettem, és már majdnem öt órája voltam úton, amikor a szemem sarkából egy fekete macskát pillantottam meg az ülésemen. Aztán átugrott az ölembe, és eltűnt. A váratlan eseménytől felébredtem, és rájöttem, hogy majdnem árokba sodródtam. Hála a macskának, megálltam pihenni. Most már mindig megállok pihenni a hosszabb utakon, köszönhetően a fekete macskának. © Overheard / VK
• A férjem szüleihez látogattunk vidékre. Éjjel arra ébredtem, hogy magamban motyogom: „Nézd, milyen vicces, mindjárt bejön az após”. Felébredtem, és egy percig a sötétben bámultam a plafont. Már éppen azon morfondíroztam, hogy milyen furcsa álmom volt, mikor megláttam, hogy lenyomódik a kilincs, és após belép a szobába. Egy percig ott állt, majd kiment. Másnap reggel megkérdeztem tőle, hogy miért jött be éjjel a szobába. Azt mondta, hogy felkelt és mosdóba ment, de a régi szokás miatt bement a mi szobánkba. Amikor meglátott minket aludni, eszébe jutott, hogy a másik szobában kell aludnia, és kiment. © Scenik/Pikabu

Bónusz: néha az álmok csak álmok maradnak:

• Egyszer a nagypapámmal álmodtam. Azt mondta, hogy az éjjel be fog törni valaki a házunkba. Három óra körül rémülten felkeltem, és úgy éreztem, el kell menekülnöm. Magammal vittem a gyerekeket, a kutyákat és a macskákat is. Beültünk a kocsiba, és hajnalig hajtottunk. Teljesen magamon kívül voltam a félelemtől, és a legrosszabbra számítottam. Amikor hazaértem, döbbenten láttam, hogy semmi sem történt. Csak túlságosan megijedtem az álmomtól. © Overheard / VK

A világ tele van lenyűgöző és szokatlan dolgokkal, amik bárkivel megtörténhetnek. Veled történt már olyan furcsa dolog, amit nem tudtál megmagyarázni?

forrás