Az amerikai különleges erők egyik katonájának felesége levelet írt a kurdokhoz az elmúlt napok eseményei kapcsán. Az elgondolkodtató levelet közlő CNN a nő kérésére titokban tartja személyazonosságát.
„Kedves kurd katonák!
Ti nem ismertek engem, de én a felnőtt életemben nagy részében ismertelek titeket. Amikor a katona szerelmemmel gyorsan összeházasodtunk, már tudtuk, hogy a Közel-Keletre vezénylik a 2003-as iraki invázió során. Tartottam attól, hogy mivel szembesülnek majd, ha megérkeznek.
Mennyire lesz rossz a harc? Meddig lesznek távol? Túléli egyáltalán?
Amikor hónapokkal később hazajött, minden élményéről beszámolt, amiről csak lehetett. Megkérdeztem tőle, hogyan élték túl, és erre azt válaszolta, hogy
„Segítettek nekünk. Velünk voltak a kurdok.”
Mesélt történeteket arról, hogyan támogatta a kurd nép csapatainkat Észak-Irakban, hogyan kaptak tanácsokat tőlük, hogyan álltak ki értük, hogyan harcoltak vállt vállnak vetve, és hogyan lettek előbb szövetségesek, majd barátok. És ezért hálás vagyok: rendíthetetlenül és örökké hálás vagyok nektek!
Azóta az otthonunkban a kurd szó mást jelent: szövetségest és barátot.
A házunkban több fotó is van, amin a férjem és a katonatársai iraki kurd katonákkal pózolnak. Nekem van egy bögrém, amin kurd női katonák vannak, csak hogy emlékeztessen rátok. A gyerekeink pedig kurd mezekben fociznak.
A kurd nem egy arctalan, névtelen nép a világban. A mi otthonunkban a tisztelet és a becsület helyét foglaljátok el. Fontos, hogy mindannyian tudjátok ezt. Olyan sok mindennel tartozom nektek. A férjem ma már biztonságban van itthon annyi év háborúzás után, és pontosan tudom, hogy ezt nektek köszönhetem.
De most elképedve nézem a híreket. Látom, ahogy semmibe vesznek ígéreteket, lerombolják a fejlődést, hosszú évek kemény munkáját és elképzelhetetlen mennyiségű áldozatot semmissé tesz egy poszt a Twitteren. Látom, ahogy szövetségesek elárulják egymást, az arcok pedig ismerősek azokból a képkeretekből. Nézem a híreket, és a gyerekek azt kérdezik tőle, hogy ezek a barátaink, amire egy igen a válaszom. Összezavarodnak, nem értik.
Elképzelni sem tudom, hogy min mehetnek keresztül most a családjaitok. Elképzelni sem tudom a félelmüket. Elképzelni sem tudom, mert az elmúlt 17 évben azért harcoltatok, hogy segítsetek nekünk távol tartani az ellenséget, és tudom, hogy ez titeket is veszélybe sodort. Megszakad a szívem.
Ahonnan én jövök, ott az adott szó jelent valamit. A tisztelet és a becsület a mindenünk, ahogy tudomásom szerint nektek is. Éppen ezért szívszorító azt olvasni a lapokban, hogy a hazám, az Egyesült Államok magára hagyta a kurdokat.
Az ilyen borzalmas döntések nemcsak az embereket sodorják szörnyű veszélybe, hanem megnehezítik katonáink helyzetét is a török-szír határon. Nem is olyan régen a férjem még ott szolgált, azon a határon, és el sem tudom képzelni, mit érezhetnek most a bajtársak családjai.
És ez nemcsak a biztonságról szól. Elképzelhetetlen érzés lehet az amerikai katonáknak hallani az egykori szövetségesek segélykérő hívásait, és hogy ezekre már nem adhatnak választ. Ahogy abba is szörnyű belegondolni, hogy Putyinhoz vagy az Aszad-rezsimhez kell támogatásért fordulnotok, mert nem számíthattok arra többé, hogy Amerika betartja az ígéreteit.
Aggódom a biztonságotokért és a családjaitok épségéért is. Nyugtalansággal tölt el a régió bizonytalansága, és az is, hogy ez mit jelenhet a jövőre nézve. Ugyancsak aggódom a több ezer ISIS katona miatt, akiket oly kemény munkával juttattunk börtönbe, akiknek az őrzését fel kell adnotok, hogy magatokat védjétek. Elképzelni sem tudom a veszélyt, amit mindez most ránk nézve jelenthet. Látom a férjem arcát, ahogy nézi a nap végén a híreket. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut az, hogy ezt az egészet sajnálom.
Azért írtam most a családom nevében, hogy köszönetet mondjak nektek mindenért, amit értünk tettetek. Köszönjük a barátságotokat, azt, hogy betartottátok az ígéreteitek, és mellettünk harcoltatok, hogy évről évre ott voltatok. Köszönöm, hogy biztonságban volt a férjem veletek, majd épségben visszatérhetett a családjához. Őszintén imádkozom azért, hogy egyszer ti is hazatérhessetek a saját feleségetekhez, gyerekeitekhez. Köszönöm a családjaitoknak a nélkületek hozott áldozatokat, amik azért születtek, hogy ez a szövetség létrejöhessen.
Imádkozom, hogy egyszer visszatérjünk az oldalatokra, újra mellettetek álljunk, hogy ez az egész ne legyen hiábavaló.
Mindörökké tisztelettel,
Egy hálás feleség”
A levelet angol nyelven, eredeti formájában a CNN honlapjánlehet elolvasni.
