Az ember azt hinné, hogy soha senki nem tudna megszökni az Egyesült Államok legszigorúbban őrzött börtönéből, ami ráadásul egy szárazföldtől távol eső szigetre épült, pedig mégis megtörtént. Bár senki sem tudja, hogy a három szökött rab eljutott-e élve a szárazföldik, az kétségkívül biztos, hogy kiszabadultak a szigorúan őrzött cellájukból és elhagyták a szigetet. Úgy döntöttünk, hogy felidézzük a történelem talán leghíresebb börtönszökését, és megpróbálunk utánajárni, hogy mi történhetett a rabokkal.
Az Alcatraz-sziget története 1861-re nyúlik vissza, amikor is a polgárháborús katonák börtöneként kezdték használni. Aztán 1898-ban háborúba léptek Spanyolországgal, és megnőtt a hadifoglyok száma a szigeten. 1906-ban a nagy San Francisco-i földrengés után erősen megrongálódtak a környék börtönei, ezért mindenhonnan ide szállították a rabokat, míg 1912-re világossá nem vált, hogy az igény kielégítésére egy hatalmas börtönkomplexumot építenek a szigeten.
A nagy gazdasági világválság idején meredeken nőtt az bűnözés az USA-ban, a maffiacsaládok pedig minden korábbinál nagyobb hatalmat szereztek maguknak. Az ő visszaszorításuk és elrettentésük végett az amerikai kormány szövetségi börtönné alakította az Alcatrazt. Itt tartották fogva a leghíresebb bűnözőket, hiszen sok esetben csak így tudták megszakítani az elítéltek maffiakapcsolatait a kint lévő gengszterekkel. Sok más egyéb bűnöző mellett Al Capone-t és Robert Franklin Stroud-ot is itt tartották fogva.
Az Alcatrazt a világ legbiztonságosabb börtönének tartották, hiszen olyan speciális módon hozták létre a háromszintes épületet, hogy a foglyoknak esélyük se legyen megszökni. Legalábbis ezt hitték.
Szökevények
1962. június 11-én három fogoly hajtotta végre az Alcatraz történetének leghíresebb szökését. Frank Morris, valamint a két testvér, John és Clarence Anglin egy éles kanállal vájtak lyukat a cella falán, magukat pedig rongyokból készült emberi bábukkal helyettesítették az ágyban. A bűnöző trió terve az volt, hogy átússzák a San Francisco-öblöt egy 50 esőkabátból készült felfújható csónak segítségével.
A szökevények által készített papírmasé bábufejek
A mai napig úgy vélik, hogy a szökevények az öböl vizében haltak meg, de valószínűleg csak azért, mert a rendőrség sosem akadt a nyomukra. 1978-ig a legkeresettebb bűnözőnek számítottak az FBI-nál, míg végül át nem adták az ügyet a szövetségi rendőröknek. Érdekesség egyébként, hogy a mai napig egymillió dolláros díjat kap az, aki bármilyen bizonyítható információval rendelkezik a szökött rabok sorsával kapcsolatban.
A szökéshez használt eszközök és a bűnözők titkos műhelye, ahol előkészítették a szökést
A hivatalos álláspont ellenére nagyon sok közvetett bizonyíték utal arra, hogy a bűnözőknek igen is sikerült partot érniük és elmenekülni a hatóságok elől. Először is, az Anglin fivérek a mocsaras Floridából származtak, ezért gyerekkoruk óta tudhatták, hogyan kell tutajt építeni, illetve kezelni a váratlan áramlatokat.
2015-ben az Anglin család egyik barátja közzétett egy képet, mely Brazíliában készült, 13 évvel a szökés után. A képen állítólag a két testvér, John és Clarence láthatók, de mivel semmivel sem tudta alátámasztani a szavait a lelkiismeretes állampolgár, a rendőrök csak legyintettek egyet és úgy tettek, mintha sosem létezett volna a fotó.
A fotó, amin az Anglin család egyik barátja szerint a szökött fivérek láthatók.
A képet 2020-ban mesterséges intelligencia segítségével is megvizsgálták, mely elemezte a két testvér régi képeit és összehasonlította azt a 2015-ben napvilágot látott brazíliai képpel, ügyelve a két kép elkészítése között eltelt időre és a fivérek öregedésére. A mesterséges intelligencia szerint 99,7% az esélye annak, hogy a brazil fotón tényleg a két szökött rab szerepel 13 évvel a nagy szökés után.
Az Alcatrazt végül 1963-ban zárták be teljesen, mivel a foglyok eltartása túlságosan is felemésztette az adófizetők pénzét. A különleges börtönsziget rövid fennállása alatt 36 elítélt próbált megszokni onnan: hetet lelőttek, öten eltűntek, ketten vízbe fulladtak, a többieket pedig őrizetbe vették. Általánosságban elmondható tehát, hogy az Alcatrazt nem hiába tartották a világ legjobban őrzött börtönének, mert ezt a vitatott 1962-es esetet leszámítva a raboknak esélyük sem volt kiszabadulni onnan.
