A maja nép volt a legcsodálatosabb, legrejtélyesebb és egyben legvonzóbb civilizáció, ami valaha is létezett a Földön. Furcsa sajátosságaik és különös kultúrájuk mind a mai napig lázban tartja a tudósokat, és a hétköznapi embereket, mivel létezésük számtalan olyan kérdést hagyott maga után, amit évszázadok múltán sem sikerült megválaszolni. Úgy döntöttünk, hogy elmerülünk kicsit a maják titokzatos világában, hogy olyan érdekes tényeket gyűjtsünk össze erről a hirtelen eltűnt civilizációról, amit valószínűleg még senki sem hallott korábban.

Szibériából származtak, és több mint 1000 várost alapítottak az amerikai dzsungelben

A maja és a szibériai népek nagyon hasonlóak. A szakértők úgy vélik, hogy ennek a csodálatos civilizációnak a gyökerei valószínűleg egészen az ázsiai emberekhez nyúlik vissza. Úgy vélik, hogy a maják valamikor az utolsó jégkorszak idején érkezhettek Szibériából az amerikai kontinensre, majd évezredek során szépen letelepedtek a Közép-Amerikai dzsungelekben.

Mellesleg, a Csukcs autonóm területen élő őslakos népek a tízes számrendszer helyett a húszas számrendszert használják, épp úgy, ahogy a maják is tették.

A maja civilizáció fejlődése a következő modern országok területén zajlott: Mexikó, Guatemala, Belize, El Salvador, és Hunduras nyugati része. A kutatók összesen mintegy 1000 várost találtak a maja kultúra idejéből, de a régészek és kutatók még nem tárták fel mindegyiket.

A maják speciális templomkomplexumokat építettek – például a Kukulkán-piramist. A legrégebbi ilyen építmény az i.e. 4. századból származik. Minden ilyen piramisnak megvolt a sajátos jellemzője:

• Az épületeket helyi mészkőből építették, majd lefestették – ennek köszönhetően a piramisok a maja civilizáció idején teljesen másképp néztek ki, mint napjainkban.
• Ha egy maja piramis fő lépcsője előtt állsz, és tapsolsz egyet a kezeddel, akkor válaszként egy olyan visszhangot hallasz, amely nagyon hasonlít a quetzal madarak hangjára, amit szentként tiszteltek a mezoamerikai őslakosok.
• A templomok minden lépcsője 91 lépcsőfokból áll, és mivel 4 van belőlük, azért összesen 364 lépcső található. Ha hozzáadjuk a piramis tetején lévő platformot, ami összekapcsolja a lépcsőket, akkor összesen 365 lépcsőt kapunk, vagyis pontosan annyit, ahány nap van egy évben.
• A piramisok úgy lettek kialakítva, hogy évente egyszer a tavaszi napéjegyenlőség idején egy speciális, komplex kígyó-alakú árnyékot vet.

Furcsaságok, amik a modern emberek számára lenyűgöző, de a maja emberek számára teljesen hétköznapi volt

A tény, hogy a maják emberáldozatokat mutattak be az Isteneiknek, valószínűleg senkit sem fog meglepni. Kevesen tudják azonban, hogy nem mindig, és nem mindenhol volt ilyen véres ez a civilizáció: sokkal ritkábban áldoztak fel embereket, mint például az aztékok. A maják esetében az ilyen rituálékat legtöbbször olyan események váltották ki, mint a szegényes termés, a háború, az új vezetők vagy templomok felszentelése, stb.

Az Istenek tiszteletére azonban a maják gyakran áldozták fel a szomszédos törzsekből harc közben elejtett foglyaikat. A vérontásnak külön rituáléja volt: mindig vallási és politikai vezetők hajtották végre a szertartást, majd az áldozat vérét az imádott bálványokra kenték.

A társadalmi élet területén elért előrelépésekkel ellentétben a majáknak nem volt például kohászatuk, és kőkorszaki módszerekkel éltek, mindenféle fejlett eszközök ismerete nélkül. Ettől függetlenül mindig feltalálták magukat: például a maja harcosok sokszor darázsfészkeket dobtak az ellenséges harcosok közé, amivel nagy zavarodást és pánikot tudtak okozni harc közben.

A maja szépségideál nagyon sajátos volt, legalábbis az európai értékekhez képest egészen biztosan. A kancsal szemeket például vonzónak tartották, és szándékosan eltorzították a koponyájuk elülső csontját, hogy minél simább legyen a homlokuk. Ehhez egy fadeszkát rögzítettek szorosan a babák homlokához, öt nappal a születésük után.

A maják az ilyen megjelenést nagyon nemesinek tartották, ráadásul segített jobban megtartani a fejen hordott díszeket. A nemesek előszeretettel változtatták meg az orraik alakját, hogy minél inkább egy sas csőrére hasonlítson. Ezt gyakran agyag, vagy viasz segítségével érték el.

Milyen volt a maja szépségideál, és miért mondják rájuk, hogy úgy néztek ki, mint egy kukorica?

A maja civilizáció szépségideálja a következő volt: vékony arc, kiemelkedő arccsontok, hosszúkás fej, és jól lelapított homlok, lehetőleg ferde szemmel, és nagy, ívelt orral, ami alatt egy apró, kerek száj található. Egyes hipotézisek szerint a maja emberek arca leginkább a kukoricaszemekre hasonlított.

A testfelépítést illetően a maja nők inkább a testesebb férfiakhoz vonzódtak, akiknek észrevehető hasuk volt, bár ez valószínűleg csak azzal magyarázható, hogy a túlsúly egyben az anyagi jólét jele is volt ekkoriban.

A maja embereknél bevett szokás volt, hogy az arcukat és testüket különféle geometriai tetoválásokkal borították. Minél nagyobb és több tetoválás volt valakin, annál bátrabbnak tekintették az illetőt, mivel maga a módszer, amivel a tetoválást a bőrbe juttatták rendkívül fájdalmas volt, és az emberek sokszor napokig betegek lettek utána. Azokat az embereket, akiken nem voltak tetoválások, kinevették.

Érdekes tények a majákról, amit nem gyakran hallgatunk a történelem órákon

• Feltevések szerint az ókorban az emberek nagyon kevés ideig éltek, ez azonban nem teljesen igaz. Az egyik maja uralkodó, Kʼinich Janaabʼ Pakal például 80 éves korában hunyt el, és 68 évig uralkodott az országban.
• A maják csillagászati kutatásokat végeztek mindenféle speciális eszközök nélkül, pusztán a piramisok tetején állva. Ehhez pusztán keresztbe tett botokat használtak – ezek segítségével mérték le és rögzítették az égen található csillagokat.
• Valójában a maják nem tűntek el. Napjainkban is körülbelül 7 millió olyan ember él a Földön, akiknek az ősei egészen a maja civilizációig vezethetők vissza. Néhányan közülük még mindig azzal a több ezer éves technológia segítségével végeznek textilgyártást, mint az őseik.

• A maja volt az egyetlen olyan őslakos amerikai civilizáció, amely elsajátította a navigálás tudományát. Különböző méretű kenukat használtak, és több ezer kilométert is képesek voltak megtenni velük a korukhoz képest fejlett navigációs készségeik segítségével. Bizonyított tény, hogy a majáknak sikerült elérniük a Csendes-óceán vizeit.
• A maják naptára nem jósolta meg a világvégét 2012-re. A csillagászok és a maja kultúra szakértői úgy vélik, hogy ez a tévhit csak azért terjedt el, mert valakik szerettek volna meggazdagodni az ezáltal keltett pánikon. A maja naptár 2012-re pusztán egy korszak végét, és egy másik korszak kezdetét jelezte, semmi többet.
• A csillagászat területén elért figyelemreméltó eredményeknek köszönhetően a maja papok képesek voltak meghatározni a nap- és a holdfogyatkozások időpontját, ezt kihasználva pedig természet feletti hatalmat tulajdonítottak maguknak – ezzel uralkodtak az átlag emberek fölött.

Miért szűnt meg a maja civilizáció?

A modern kutatások azt bizonyítják, hogy a maja királyság már a konkvisztádorok megérkezése előtt elvesztette korábbi hatalmát. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy nem volt egy nagy, központosított államuk, és folyamatos belső harcok voltak a trónért.

Ezenkívül a maja kultúra bukásában nagy szerepet játszott az aszály, amely éhínséget, és ezáltal a népesség csökkenését okozta. Az uralkodók ráadásul úgy próbálták meg helyrehozni ezt, hogy még több embert áldoztak fel, és ez sem sokat segített. Ekkoriban már a maja társadalom is el kezdett kételkedni a királyaik hatalmában, és az ősi nagy civilizáció szépen lassan hanyatlásnak indult.

A történelmi példák alapján, amikor egy civilizáció szétesik, gyakran beolvad egy erősebb, közeli civilizációba, és valószínűleg így történt a maják esetében is, akik a későbbi európai hódítók befolyása alá kerültek.

A maja civilizáció története ennek ellenére mind a mai napig lázban tartja a tudósokat, és a világ iránt érdeklődő hétköznapi embereket egyaránt, akik közül sokan – minket is beleértve – egy nap szeretnének majd ellátogatni ennek a különös civilizációnak a szülőföldjére, ahol mint azt már korábban említettük, a legtöbb város még mindig felfedezésre vár a dzsungel mélyén.

forrás