Gyerek volt, amikor megismerte az ország a Győzike show-ban.

Gáspár Győző lányaként megtapasztalta az ismertség jó és árnyoldalát is, s bár próbált távol maradni a rivaldafénytől, sokszor került az érdeklődés középpontjába határozott véleménye vagy éppen zajos szakítása miatt. Evelin elmesélte a Vasárnapi Blikknek, hogyan élte meg mindezt, miért csalódott a barátaiban, és milyen jövőt képzel magának.

Hogyan jellemezné magát?

– Őszinte, hűséges és kitartó vagyok.

Ezt gondolja Önről a környezete is?

– Aki ismer, az igen, viszont sok kommentben azt írják: buta, bunkó, csúnya és büdös cigány vagyok. Elkeserít, hogy még mindig itt tartunk, embereknek arra van ­idejük és energiájuk, hogy ocs­mány­ko­dó hozzászólásokat írogassanak nekem. Sokszor elképesztő a felém irányuló gyűlölet, de nem foglalkozom vele.

Nehéz Győzike lányának lenni?

– Igen, mert az árnyékában élve általa ítélnek, bélyegeznek meg, és sokszor a tet­teiért is engem vonnak felelősségre. A Győzike show-ban a valós énemet nem ismerhették meg, az a szenzációról szólt, nem volt jó hatással az életemre, sőt!

Piszkálták miatta?

– Persze, de azért volt jó része is. Emlékszem, kilenc- vagy tízéves lehettem, amikor egy osztálykiránduláson felismertek az emberek egy gyárban, és örültek, hogy találkozhatnak velem. Persze a töb­biek előtt ciki volt, mert másra sem vágytam, mint hogy beolvadjak közéjük. Az osztálytársaim elfordultak tőlem, és a szünetekben azokat mondták vissza nekem, amiket otthon a szü­leiktől hallottak.

Sosem kérte a szüleit, hogy fejezzék be a műsort?

– Dehogynem, és amikor nemet mondtak, megértettem, hogy ebből élünk. Sokat köszönhetek annak az időszaknak, mert a saját káromon tanultam meg, milyenek az emberek, és ha „cigányoznak”, emelt fővel kell viselni. Akkoriban sokat sírtam, és nem volt segítségem, hogy feldolgozzam, nem is beszéltem arról, min megyek keresztül. Már tudom, a párkapcsolataim is azért sikerültek úgy, ahogy, mert nem tettem helyre a korábbi sérelmeket, fájdalmakat, amelyek fiatalon értek. Felnőttként kezdtem pszichológushoz járni, hetente megyek terápiára, és segít, közben sokat dolgozom magamon is.

Hogyan élte meg, amikor 2010-ben vége lett a show-nak?

– Örültem, de hatalmas űr maradt utána. Öt évig volt egy megszokott életünk, folyton jött a stáb, vele teltek a hétköznapok, aztán egyszer csak vége lett. Pont akkor mentem gimnáziumba, és jó volt, hogy az új közösség már nem szekál azzal, mi volt a tévében. Ennek ellenére résen voltam, mert előtte sokan bántottak azok közül, akiket barátnak hittem. Nem akartam túl gyorsan közel engedni magamhoz másokat, és teljesen bezárkóztam. Végül jól sült el az a négy év, megalapoztam vele a jövőmet és a külföldi tanulmányaimat. Azokban az években tapasztaltam meg, milyen a hétköznapi emberek élete, mert előtte burokban voltam.

Sokakban csalódott az évek alatt?

– Volt, aki piszkált, de ami ennél is aljasabb, az érdekközeledés. Sokan azért barátkoztak velem, mert hírnévre vágytak, azt hitték, anyagilag is jól járnak, ha velem vannak. Naiv voltam, és sok időbe telt, mire észrevettem, ezek paraziták, mint az exeim többsége, csak azt akarták, tartsam el őket. Olyanok ezek az emberek, mint az éhező kutyák. Enni adsz nekik, erre a kezedbe harapnak. Sokat hibáztam, mert hagytam, hogy megalázzanak, tönkretegyenek, közben nem tudtam, mennyire vak vagyok.

Közel enged magához bárkit?

– Mindegyik barátom átvert. Volt, aki zsarolt, hogy kiad rólam titkokat, fotókat. Nem volt semmi jelentősége annak, amit szétkürtölt volna, de nagyon fájt, hogy így akart pénzt kicsalni belőlem. A szüleimmel beszélek meg mindent, és azt gondolom, nincs szükségem társra, mindent rendezek magamban, vagy azzal, akivel probléma van.

Szókimondó, karakán, a karrierjét építi. Ezt jó szemmel nézi a roma közösség?

– Apámat sem nézik jó szemmel, holott hálásak lehetnének neki. Szerintem abszolút átbillent a mérleg a cigányság megítélése kapcsán a show után. Látták az emberek, hogy rendesek vagyunk, a szülők dolgoznak, a gyerek iskolába jár, rendben van tartva az otthonunk, nem lopni járunk. Szerintem sokat tettünk a cigányságért, nem érdekel, mit gondolnak rólunk. Mi romungró cigányok vagyunk, de a magyarokkal jobban megértem magam. Persze ettől még azonosulok a cigányságommal, és büszke vagyok, hogy összetartó, vendégszerető hagyományokkal bíró, tradicionális családba születtem. A szüleim 28 éve vannak együtt jóban és rosszban, a magyarok meg rögtön válnak, ha gond van. Tetszik ez a kultúra és a hagyomány. 27 évesen még szingli vagyok, ami romáknál ritka, de a húgom, Virág elsőre megtalálta azt a fiút, akivel szeretné leélni az életét.

Ha már összetartó család…

– Apám és az öccse, ­Zsolti? Hát, az nagy szégyen, és nem is értem, miért kellett szétkürtölni a nádégetést, mert ez nem tartozik a nagyvilágra. Se apám, se a testvére nem tudják, hol a határ, de a nagyapámnak kellene rendet tartania közöttük. Szerintem apámék kapcsolata sosem lesz már jó, mert mindkettőt az egója hajtja, és nem tudnak túllépni, ha nem nekik van igazuk.

Azt hogyan éli meg, amikor a szülei neve mellett az adócsalás jelenik meg a hírekben?

– 2013-ban volt egy ügy, ahol anyát és apát is elítélték. Kicsi voltam, és nagyon féltem, mi lesz velük, a családunkkal. Amikor pár éve kirobbant apám ügye, azt sz.rul éltem meg, mert pont akkor diplomáztam, és nem tudtam kamatoztatni a megszerzett tudást. Egy évig jártam állásinterjúkra, és sehova nem vettek fel. Hiába öltöztem fel szépen, készültem, nem kellettem. Az önbecsülésem megsemmisült, nem értettem, miért nem vagyok olyan jó, mint más. A végén már kávézókba jelentkeztem, nem lett volna gond a kétkezi munka se, de oda se vettek fel. Akkor gondoltam arra, hogy amit régen annyira utáltam, a „celebkedést” kellene megpróbálni.

Rengeteg műsorban szerepel, hatalmas követői tábora van. Jó döntést hozott?

– Azt hiszem, igen, de ez is egy ­hullámvasút. Ha nem hívnak szerepelni, az azt jelenti, nem vagyok érdekes. Sokszor hónapokig nem szólal meg a telefon, és nem jó érzés otthon várni, mert anyagilag és érzelmileg is padlóra tudja tenni az embert. Sok híresség nem beszél erről, pedig ha nincs munka, akkor pénz sincs. Egy-egy forgatásért százezres nagyságrendű gázsi jár, ami hamar elfogy. Mondjuk a közösségi oldalon is aktív vagyok, abból megélek, de ha nem erre használnám, biztosan nem osztanék meg ennyi mindent magamról.

Hatalmas átalakuláson ment keresztül, sokat fogyott.

– Sokat tettem azért, hogy így nézzek ki. Nem rohantam plasztikai sebészhez, mert a natúr szépség híve vagyok. Magam miatt tettem, de a külső visszajelzések is szerepet játszottak abban, hogy lefogyjak. Most elégedett vagyok magammal, de nem tudom, hány kiló lehetek, nem állok mérlegre, mert csak lelki beteg leszek. Mindennap edzek, figyelek az étkezésre, és persze elfogadtam a genetikámat, azt, hogy én sosem leszek 50 kilós, nádszálvékony nő.

Jelenleg a szüleivel forgat egy realityt. Mégsem utálta meg gyerekként teljesen a műfajt?

– Most van bennem tudatosság, tudok határt húzni, hogy mit vállalok és mit nem. Nem csinálok hülyét magamból, és meg is merem mondani, ha valamit nem akarok. Úgy érzem, lassan kezdek kiégni, és pár év múlva már biztos, hogy nem akarom ezt csinálni.

Hogyan képzeli el az életét tíz év múlva?

– Szeretnék egy kis vállalkozást, ami fix bevételt hoz. Most járok egy cukrásztanfolyamra, el tudom képzelni, hogy később ezzel kezdjek valamit. Értéket akarok teremteni, hogy másoknak örömet adjon, ha mondjuk abba a cukrászdába jön be, amit én vezetek. Persze ez még sok idő, mert nem a szüleim pénzéből akarom megcsinálni, én teremtem meg a feltételeket hozzá.

És a magánéletét?

– Tudom, korábban azt mondtam, nem lesz gyerekem, de szeretnék majd családot. Hiszem, hogy a sors ad egy olyan társat, akit szerethetek, vigyáz rám, nem bánt, és mellette úgy érzem, hogy szívesen lennék édesanya.

forrás: blikk.hu