Az iskolában mindannyian megtanultuk, hogy az ókori Egyiptom a piramisok földje. Valószínűleg mindannyian láttunk már filmeket és képeket a fáraók múmiáiról, sírjairól, és tudjuk, hogy az egyiptomiak találták fel a papírt. Akadnak azonban olyan érdekességek velük kapcsolatban, melyekről nem olvashattunk a tankönyvekben. Az alábbi cikkben most néhány ilyet gyűjtöttünk nektek össze.
Morzsolt rovarokból készült rúzs.
A kármin egy rovarokból nyerhető kárminvörös vagy bíborvörös színű festékanyag, ami egyébként még ma is használatos a kozmetikai termékek előállításában. A lengyel bíborpajzstetű nevezetű rovarból nyerik ki ezt a színt, ahogy tették már azt az ókori Egyiptomban is. Még maga Kleopátra is előszeretettel használt ilyen bogarakból készült rúzst.
A sört nem itták, hanem ették.
A sör az ókori egyiptomiak táplálékának egyik szerves részét képezte. A lakosság szinte teljes szegmensében fogyasztották: a fáraóktól egészen a piramisépítőkig. Anyagát tekintve azonban össze sem volt hasonlítható a ma használatos sörrel, mivel rendkívül tömény állaga volt – ezért az erjesztéssel készített sűrű főzelékszerű állaga miatt sokkal inkább ették, mintsem itták.
Külön rabszolgákat használtak rá, hogy elvonják a legyek figyelmét a fáraókról.
A legyek nagyobb problémát jelentettek az ókori egyiptomiak számára, mint a modern emberiségnek. Mivel nem voltak fejlett rovarölő szereik, ezért II. Pepi egyiptomi fáraó például, – aki becslések szerint 64-94 évig uralta az országot – külön mézzel borított rabszolgákat tartott arra a célra, hogy a mézzel borított testükkel magukhoz vonzzák a legyeket és ezáltal eltereljék azok figyelmét a fáraóról.
A sírokat úgy rendezték be, mint a házakat, még ételt is raktak a halottak mellé.
Az ókori egyiptomiak nagy jelentőséget tulajdonítottak az utóéletnek. Úgy gondolták, hogy a halál után az elhunyt egy másik világban születik újjá, ahol szüksége lehet minden olyan tárgyra, ami körülvette őt előző életében. Ezért halottakkal együtt eltemették például a kozmetikumait, az ékszereit, de még ételt és italt is, néha pedig a személy háziállatát vagy annak rabszolgáit is mellé temették.
A fáraók túlsúlyosak voltak.
Az ókori egyiptomiak által illusztrált képeken a fáraókat mindig izmosnak, vékonynak és nagyon jó kiállású embereknek láthattuk. Egy nemrégiben végzett tudományos vizsgálat során azonban a tudósok a múmiák röntgen képeit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a képeknek semmi köze a valósághoz. A gazdag egyiptomi emberek – különösen a fáraók – egészségtelenül étkeztek, keveset mozogtak, melynek köszönhetően rendkívül túlsúlyosak voltak. Az elhízás fő okozója a szénhidrátokban és telített zsírokban gazdag ételek, valamint a mértéktelen alkoholfogyasztás volt.
A proktológusok nagyon keresett szakemberek voltak.
Mint tudjuk, az ókori egyiptomiaknak viszonylag korszerű gyógyszereik voltak. Az orvosaiknak még külön szakterületeik is voltak: fogorvosok, szemészek, sebészek, stb. Különösen népszerűek voltak ekkoriban a proktológusok, az egyiptomi fáraók például rendkívül fontosnak tartották a rendszeres beöntést – amit egyébként maguk az egyiptomiak találtak fel.
A férfiak is sminkelték magukat.
A kozmetikumokat az ókori Egyiptomban nem csak a nők, de a férfiak is használták. Ennek három oka is volt.
- A smink megvédte a bőrt a perzselő napsütéstől.
- Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy az Istenek kegyesebbek velük, ha kozmetikumokat használnak.
- A sminknek gyógyító hatást tulajdonítottak – ez részben igaz is.
Az ólomalapú szemceruza például segítette a kötőhártya-gyulladás elleni küzdelmet, bár összességében talán mégis többet ártott, mint használt.
A gyerekek nem hordtak ruhát serdülőkorig.
A pubertáskor kezdetéig az egyiptomi gyerekek nem viseltek ruhát és cipőt. A tetvesség megelőzése értekében csupaszra borotválták őket, így kopasz és meztelen – gyöngyökkel és fejpántokkal díszített – gyermekek rohangáltak mindenfelé.
Úgynevezett ,,próbaházasság” létezett.
Az ókori Egyiptomban a házasságkötés nem járt különösebb ünnepséggel, a házastársak pusztán egymáshoz költöztek és együtt élték tovább az életüket. Ugyanakkor a gazdagabb egyiptomiak között bevett szokás volt a „tesztházasság” – ilyenkor a felek lejárati dátummal írták alá a házassági szerződésüket. Ha az együtt töltött házasság nem volt megfelelő, akkor szerződés lejárta után külön utakon folytatták, ha pedig boldogok voltak együtt, akkor véglegesítették a szerződést.
A férfiak is menstruáltak.
Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a férfiak is menstruálnak. Erre a következtetésre a vizeletükben látható vér miatt jutottak – ám a nőkkel ellentétben a férfiaknál ez nem egy természetes jelenség volt, hanem a szennyezett ivóvíz miatt testükbe jutott paraziták által terjesztett bilharziózis okozta.
A mumifikálni kívánt emberek agyát az orrán keresztül távolították el.
Modern szemmel nézve a mumifikálás egy teljesen vad és barbár folyamat volt – ám akkoriban mégis teljesen természetesnek vették. Az elhunytak agyát például egy speciális horog segítségével húzták ki az orrlyukán keresztül, és a belső szerveiket, de néha még a szemgolyóikat is külön edényekbe – a testen kívülre helyezték.
Minden vádlott bűnös volt, amíg fel nem mentette a bíróság.
A fejlett jogrendszer ellenére Egyiptomban az volt a szabály, hogy a vádlott mindig bűnös volt, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyította. A bíróságokon gyakran kínozták és verték nem csak az alperest, de a tanúkat is, hogy elmondják az igazságot. Egyébként az alperesnek nem voltak ügyvédei, saját maga állt ki az igazáért.
Bűnös vagy ártatlan – egy szobor döntötte el.
Az Egyiptomi Újbirodalom korában (i. e. 1550-1069) a papok aktívan beavatkoztak a bírósági ügyekbe. Amikor a bírák nem tudták megállapítani, hogy bűnös-e a vádlott, a papokhoz fordultak segítségül. A papok pedig az Istenekhez, akik elforgatták a teremben lévő szobrot a „bűnös” vagy „ártatlan” feliratú falon lógó papirusz tekercs irányába. Valójában a szobor mozgását maguk a papok manipulálták, akik legtöbbször bűnösnek ítélték a vádlottakat.
Nem volt menekvés a rovaroktól.
Az egyiptomi embereket épp olyan rovarok sújtották, mint a vadállatokat. Legyek, tetvek, bolhák, bogarak, szúnyogok és a legrosszabb: sáskák. A vérszívó rovarok ellen különböző olajok és gyógynövények segítségével próbáltak harcolni, a tetvek ellen pedig a kopaszra borotvált fej jelentett megoldást, ám a sáskákra nem volt ellenszer. Egy hatalmas sáskaraj képes volt akár egy egész termény elpusztítására is, melynek köszönhetően több ezer ember maradt éhesen.
A csalfa nőknek amputálták az orrát.
Az ókori Egyiptomban a házasságtörés nem volt szokatlan jelenség, bár a társadalom elítélte. A házastársak maguk dönthették el, hogy bírósághoz fordulnak-e a gondjukkal vagy sem. A bíróságon elítélt házasságtörő férjeket általában 1000 korbácsütésre büntették, ám a nőknek még ennél is súlyosabb volt a büntetésük, ha házasságtörésen kapták őket: amputálták az orrukat, rosszabb esetben pedig azonnali halálbüntetés járt.
Mézzel és szamártej keverékével védekeztek.
Valamilyen oknál fogva az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy a javarészt szamártejből és mézből (valamint bizonyos növényekből) álló ragadós massza kiváló spermicid. Nem ismert, hogy mennyire volt hatásos ez a meglehetősen szokatlan fogamzásgátlási módszer.
A törpék kiváltságokat élveztek.
Az ókori Egyiptomban úgy vélték, hogy az apró teremtések az Istenek ajándékai, ezért különösen tisztelték őket. Sokszor vezető pozíciókat töltöttek be, személyi asszisztensek, vagy épp kincstárnokok voltak.
A testszag ellen dezodorokat használtak.
A forró éghajlaton a ruhák rendszeres mosása nehéz fizikai munkát jelentett – ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz a tényhez, hogy az egyiptomi emberek teste bűzlött. Három módon harcoltak ellene: rendszeresen borotválták hajukat (úgy gondolták, hogy az a kellemetlen szag forrása), minél kevesebb ruhát hordtak, és dezodorokat használtak. A dezodorokat változatos alapanyagokból állították elő: fahéjból, citrusfélékből, virágokból vagy akár strucctojásból. Az ezekből gyúrt golyókat aztán a hónaljuk alá helyezték, az erős illatot árasztó „dezodorok” pedig bizonyos ideig elrejtették a tulajdonosa izzadtságszagát.
A nőket nyíltan molesztálták az utcán.
Hérodotosz feljegyzései szerint az ókori Egyiptomban a férfiak nyíltan molesztálták az utcán sétáló nőket. A történész többször is említést tett róla, ahogy a szent ünnepségre hajózó férfiak a nemi szervüket mutogatták, fütyültek vagy épp szóban inzultálták a tengerparton sétáló hölgyeket.
A házaspároknak ritkán volt lehetőségük az intim együttlétre.
A szegény egyiptomiak nagy, de szűkös családokban éltek. Ennek megfelelően a házaspárok sokszor a szüleikkel, gyerekeikkel, nagyszüleikkel voltak kénytelenek egy szobában aludni – nem meglepő módon pedig emiatt nem volt túl intim a kapcsolatuk.
