Bármennyire is eltérő az általános vélemény, a repülővel történő utazás valószínűleg a legbiztonságosabb közlekedési mód, és ez nem véletlen. A repülőgép balesetek rendkívül ritkák, különösen más közlekedési (pl. busz, vonat, stb.) típusokhoz képest. Ez javarészt annak köszönhető, hogy a repülőgépeken számtalan olyan biztonsági funkciót és protokollt alkalmaznak, melyeknek köszönhetően még egy váratlan veszélyhelyzet alkalmával sem eshet bajuk az utasoknak.
1. Kis háromszög matricák bizonyos ülések felett.
Ezek a jellemzően fekete vagy vörös színű kis háromszögek jelzik a repülőgép személyzetének, hogy mely ablakokon keresztül kinézve kell ellenőrizniük a szárnyakat. Ezeknek köszönhetően nem kell minden ablakon kikukucskálva zavarni az utasokat, hanem egyből a megfelelő ablakhoz léphetnek.
2. A poggyásztartók egyben kapaszkodók is.
A légiutas-kísérők ezekbe kapaszkodva tudnak végighaladni a gépen még egy légörvénybe érve is. Praktikus, hiszen így nem kell az utasok ülésébe/vállába kapaszkodniuk, és nem zavarják őket az utazásban.
3. Van egy gomb, amivel emelhetővé válik a karfa.
Ha a folyosó mellett ülünk és extra helyre van szükségünk, akkor ez a gomb a mi megmentőnk. Ez az apró gomb a szék karfájának alján található, és ezt megnyomva különböző pozíciókba állíthatjuk a karfát. Nem minden repülőgépen van ilyen, de azért érdemes megpróbálni, hátha sikerül egy kis extra helyhez jutnunk.
4. Tűzálló ülések.
A repülőgépeken már hosszú évek óta olyan tűzálló anyagokból készítik az üléseket, melyek még közvetlen tűzzel érintkezve sem kapnak lángra. Ez egyike azoknak a láthatatlan, mégis létfontosságú biztonsági funkcióknak, melyekről az utasok többségének fogalma sincs.
5. Bilincs helyett gyorskötöző.
Nem ritka, hogy egyes utasok annyira kezelhetetlenné válnak, hogy korlátozni kell őket a mozgásukban, amíg a repülőgép földet ér. Ilyenkor a személyzet nem bilincseket alkalmaz, hanem gyorskötözőket. Ez egyébként majdnem olyan hatásos, mint a bilincs, ám sokkal diszkrétebb és jobban kombinálható.
6. A szárnyakon található kis sárga kampó jó okkal készült.
Kényszerleszálláskor az géptörzs túl magasan van ahhoz, hogy az utasok csak egyszerűen a földre ugorjanak, ezért felfújható létrákat szoktak használni, ám ha ez valamiért nincs vagy meghibásodik, akkor a légiutas-kísérők köteleket rögzítenek ezekhez a gépszárnyon található kampókhoz, melyeken keresztül aztán az utasok leereszkedhetnek a földre.
7. Utazás közben a fejünk fölött lévő panel tele van vegyszerekkel.
A repülőgépek nem szállítanak oxigéntartályokat azért, hogy a váratlan nyomásveszteség után friss oxigént juttassanak maszkokon keresztül az utasokhoz, hanem speciális vegyi anyagokkal hoznak létre belélegezhető oxigént. Érdemes tudni, hogy ennek köszönhetően csak néhány percnyi légzésre elegendő oxigén termelődik, ám ez általában bőven elég addig, míg a pilóta alacsonyabb magasságba viszi a gépet, ahol már szabadon lehet lélegezni.
8. A repülőgépeknek is van dudájuk.
Igen, a repülőgépeknek is van kürtjük, mely a pilótafülke műszerfalán található gomb segítségével hozható működésbe. A hangja nagyjából olyan, mint egy gőzhajó, és repülés közben ki van kapcsolva, hisz’ fölösleges. Ezt a dudát egyedül a kifutópályán történő közlekedéskor szokták használni a pilóták, ahol néha figyelmeztetni kell az ott dolgozó, figyelmetlen szerelőket, rakodókat, és egyéb munkásokat.
