A nem ismétlődő rádiókitörések forrásának meghatározása eddig gyakorlatilag lehetetlen volt, hiszen a tudósok nem tudták megjósolni, hol bukkan majd fel a „következő”. Egy új módszer segítségével sikerült áthidalni a problémát, de végül csak több lett a kérdés, mint a válasz.
A világűr mélyéről érkező gyors rádiókitörésekre (Fast Radio Burst, FRB) a 2000-es években figyeltek fel először a kutatók. A tudósok éveken át igyekeztek megérteni, hogy pontosan honnan származnak a galaxisunkon kívülről érkező milliszekundumos impulzusok.
Ezek – ahogy a nevük is sugallja – rendkívül rövid ideig tartó kitörések, amelyek a rádióspektrumon belül észlelhetők és nagyon erősek. A csillagászok csak tippelni tudták rá, hogy mi válthatja ki őket. Az elméletek között szerepeltek az erős mágneses mezővel bíró neutroncsillagok, a sötét anyag, a fekete lyukak, szupernóvák, de már az intelligens idegen civilizáció is szóba került.
Az ismétlődők esetében viszonylag könnyű meghatározni a forrást, de az egyszeri FRB-k esetében eddig nem jártak sikerrel a kutatók. Eddig.
Az ausztrál kormány tudományos ügynökségének (CSIRO) csillagásza, Keith Bannister által vezetett kutatócsapatnak most először sikerült egy ilyen impulzus forrását meghatározni azzal, hogy egy adott galaxishoz tudták társítani a kiindulópontot. Az erről szóló tudományos értekezésük a Sciencemagazinban jelent meg.
A kanadai McGill Egyetem csillagásza, Shriharsh Tendulkar a Gizmodónak úgy nyilatkozott, ez komoly áttörés a tudomány számára, hiszen technológiai éretelmben véve is rendkívül nehéz meghatározni egyetlen mérésből egy nem ismétlődő impulzus helyzetét – a tudósok nem tudják megjósolni, hol fog felbukkani legközelebb, hová kell irányítani a „távcsöveket”.
A kutatók ehhez egy új metódust dolgoztak ki, amely lehetővé tette számukra, hogy a kitörés utáni pillanatban „lefagyasszák” és elmentsék a róla árulkodó adatokat.
A Nyugat-Ausztráliában található rádióteleszkóp észlelte az FRB 180924 névre keresztelt rádiókitörést, ami a szép nevű, DES J214425.25–405400.81 galaxisból érkezett, amel 3,6 milliárd fényév távolságra van tőlünk. A kutatóknak az adatok rögzítése úgy sikerült, hogy a teleszkópnak több antennája is van, amelyek minimálisan eltérő időben fogták be a jelet.
Ennek köszönhetően még azt is sikerült meghatározni, hogy a forrás a galaxis középpontjától nagyjából 13 ezer fényévre található. Bannister szerint mindez olyan, mintha a Holdon állva a Földről érkező ilyen jelet kellene befogni – nemcsak azt tudnánk megmondani, hogy melyik városból érkezett, de azt is, hogy melyik városrészből.
A további vizsgálatoknak köszönhetően nemcsak a robbanás forrását tudták megállapítani, de az azt körülvevő mágneses mező feltételezett mértékét is.
Mindennek köszönhetően most már arra is lehetőségünk lesz, hogy meghatározzuk, várhatóan honnan érkezik majd egy egyszeri rádiókitörés. Mindez azért is érdekes, mert az ismétlődő és az egyszeri impulzusok teljesen más területéről érkeznek a galaxisoknak, így a szakemberek szerint most több lett a kérdés, mint a válasz.
