Vannak olyan városok, amiket életünkben legalább egyszer látnunk kell. Ilyen például Velence. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy a lakói szerencsések, hiszen mesebeli környezetben élhetnek, fényűző paloták, csodálatos épületek, gondolák és karnevál közepette, a valóságban azonban az itt élésnek nemcsak előnyei, hanem komoly hátrányai is vannak.

• Velence nemcsak egy szimpla város a vízen, hanem egy 6 önkormányzati körzetre osztott, összetett közösség, ami 118 szigetet és több mint 150 csatornát foglal magában. A lakossága nagyjából 260 ezer fő, ám ez a szám folyamatosan csökken, mivel bármennyire is mesébe illő a környezet, a fiatalok egyre inkább elpártolnak innen a jobb élet reményében.
• A történelmi rész vörösfenyő, éger, tölgy és fenyőfákra épült, melyek a vízben szinte egyáltalán nem is rohadnak szét, a levegővel érintkezve azonban ezek a pillérek pillanatok alatt rothadni kezdenek.

• Velence folyamatosan süllyed a víz alá. Korábban évente 55 mm-t süllyedt, ma ezt sikerült 1-2 mm-re csökkenteni, de megállítani még mindig nem. Velencét 1993 és 2002 között több mint ötven áradás sújtotta, s a város 23 centimétert süllyedt a 20. században.

• A víz évente akár 120-szor is megemelkedhet annyira, hogy elöntse a város bizonyos részeit. Ez leggyakrabban október és április között történik. Ilyenkor a város nehéz időket él át: a Szent Márk tér víz alatt van, a helyiek gumicsizmában közlekednek, a város történelmi jelentőségű épületeiről pedig omlani kezd a vakolat.
• Áradáskor az önkormányzati alkalmazottak különleges gyalogos átkelőket állítanak fel a városban. Ezek tulajdonképpen fa hidak, melyek segítségével az elárasztott Velencében is tudnak közlekedni az emberek.

• Az áradás Velencében a helyi emberek számára teljesen normális, hétköznapi jelenség. Olyan, mint a hó vagy az eső. Ez az életük szerves részét képezi. A helyi emberek számára készült egy különleges telefonos alkalmazás, mellyel folyamatosan nyomon követhető a város vízszintje, és értesítést kapnak a közelgő áradások előtt néhány órával.
• A szirénák okozzák a legnagyobb riadalmat a turisták körében. Ezek nagyon meg tudják rémíteni az embert, ha nem ismeri, hogy miért és mikor szólalnak meg. A légitámadásra jellemző sziréna valójában nem jelent feltétlenül súlyos bajt: minden sziréna azt jelenti, hogy 10 centiméterrel emelkedett a vízszint. A helyiek odafigyelnek ezekre, és így mindig tudják, hogy mikor éri el azt a szintet a víz, amikor már például veszélyt jelenthet az otthonaikra.

• A hajók kivételével minden jármű, beleértve az autókat, robogókat, kerékpárokat és egyéb járműveket, szigorúan tilosak Velencében. A várost egy hosszú híd köti össze a szárazfölddel, amin vonatok és személyautók közlekednek – egy bizonyos pontig legalábbis. Onnantól gyalogosak, vízi taxival vagy vaporettóval közlekedhetnek az emberek.
• A vaporettó egyfajta vízibusz, mely a legfőbb tömegközlekedési eszköz Velencében. A helyiek is ezt használják, míg a turisták gyakran utaznak gondolával, ám ez egyáltalán nem olcsó mulatság. A vaporettó egyirányú menetjegyének ára ezzel szemben 8 euró/fő. A helyi lakosoknak ez olcsóbb, nekik a speciális kártyájuk miatt csak 1,5 eurót kell fizetni ilyenkor. A vaporettók éjjel-nappal közlekednek a szigetek között.

• A gondola alternatívája lehet továbbá a traghetto. Ez tulajdonképpen ugyanolyan hajó, csak nagyobb, az aranyozott és bársonyos luxust pedig mellőzték belőle. A legtöbb traghettoban ráadásul nem lehet leülni, így állva kell végigvárni az utazást.
• Velencében tulajdonképpen minden alkalomra vannak hajók. Külön hajóik vannak a boltoknak, a rendőröknek, a tűzoltóságnak és a szemétszállítóknak is. Ezek mindegyike jól megkülönböztethető egymástól.

• A városon belül a csatornák mélysége általában 1-2 méter, de például a Grand Canal egyes részein a 3 métert is eléri, míg a Velence körüli csatornák akár több 10 méter mélyek is lehetnek. Sajnos az évről-évre emelkedő bírságok ellenére, sokan még mindig szemetet dobálnak a csatornákba, az árapály miatt pedig belekerülnek a tengerbe.
• Velence vize nagyon ritkán fagy meg. Ez eddig hivatalosan csak kétszer történt meg: 1929-ben és 2012-ben. Ilyen esetekre ma már speciális jégtörő hajók vannak, melyek a csatornán úszva törik a jeged, de régen ilyenkor a velenceieknek még meg kellett várniuk, míg a jég magától el nem olvad.

• Minden évben turisták milliói érkeznek Velencébe, de csak a turisták negyede marad legalább egy éjszakára vagy annál tovább. A helyi lakosok szeretnék, ha a turisták tiszteletben tartanák a szülővárosukat, ezért nagyon hevesen tudnak reagálni, amikor egy ide érkező turistát nem megfelelő viselkedésen érnek. Velencében rengeteg szabályt kell betartaniuk a turistáknak, íme néhány ezek közül.
• Először is, az emberek nem sétálhatnak meztelen felsőtesttel vagy kigombolt inggel az utcán. Velence egy város, nem pedig strand. Másodszor, nem lehet úszni a csatornákban. Még akkor sem, ha nagyon-nagyon meleg van. Harmadszor, nem szabad szemetelni, főleg nem a vízbe dobni valamit a hidakról. Ez nemcsak a környezetvédelem miatt fontos, de fejen is vághatjuk így akár az alattunk közlekedő gondolásokat. Végezetül tilos a város történelmi részein a külön erre kijelölt területeken kívül leülni. Ez azért van, hogy az emberek a kávézókban falatozzanak és ne a város főterén rendezzenek pikniket a számukra tetsző helyen.

• Velence szigeteinek nyílt területein gyakorlatilag nem létezik semmiféle növényzet – fák és bokrok sincsenek. Az egész történelmi résznek egyetlen kertje van, ott több fa is található. Ha az itt élőknek hiányozna a természet, akkor kénytelenek a szomszédos Lido di Venezia szigetre hajózni. Ez egyébként a homokos strandjairól is híres, illetve itt szokták megrendezni a velencei filmfesztivált is.

• A lakosok nagyon szomorúan fogadják, hogy minden évben összeomlik a város infrastruktúrája, és az egész hely egyfajta Disneyland-dé válik, mintsem lakóhellyé: vagyis csak azok a dolgok maradnak meg, amik a turisták számára szükségesek, minden másnak a száma pedig évről-évre csökken, beleértve az orvosi intézményeket, boltokat, iskolákat, a mozit és a sportolási lehetőségeket is. Ma már ezek többségéért a velencei lakosoknak a szárazföldre kell utazniuk.

• Magában Velencében maximum egy tucat szupermarket található, és nem túl könnyű megtalálni őket. Igaz, a szomszédos Sant’Erasmo-szigeten vannak olyan boltok és gazdaságok, ahol a helyiek friss zöldségekhez és gyümölcsökhöz jutnak.

• Velencében élve értelemszerűen nem térhetünk csak úgy be a közeli Ikeába, ha új matracra van szükségünk, ahogy az új tévé vagy laptopvásárlás sem ennyire egyszerű. Velencében a legnagyobb problémát nem is az üzletek hiánya, hanem az áruk házhoz szállítása jelenti. A bonyolult közlekedés miatt az áruk házhozszállítása néha drágább, mint maga az áru. Képzeld el a futárt, akinek 7 hídon, 4 utcán és lépcsőn kell keresztülmennie azért, hogy valakinek csomagot vihessen. A felújítások is bonyolultak: az összes építési hulladékot apró hajókon kell elszállítani.

• Velencében a tereket nem „piazza”-nak, hanem „campo”-nak hívják, vagyis „mezőnek” nevezik őket. Az egyetlen hely, amit térnek hívnak Velencében az a Szent Márk tér. Szinte minden campo-n található esővíz-kút. Korábban ez volt az egyetlen édesvízforrás a városlakók számára, ezért 300 ilyen kút van szerte a városban.
• Velencében az antik kémények száma is tetemes. Összesen körülbelül 7 ezer kémény található itt, a korábbi házakat pedig direkt úgy tervezték, hogy a kandallókból és kályhákból felrepülő esetleges parázs ne a közeli házakra landoljon.

• Nagyon könnyű eltévedni. Először is a szűk utcákban nem mindenhol van térerő, másodszor a város házai egészen sajátos, furcsa számozással rendelkeznek. Az épületek száma a kerületek nevéből és egy véletlenszerű négyjegyű számból tevődik össze.
• Ha vendégségbe érkezel egy velencei lakoshoz, akkor mindig vigyél neki ajándékba cicchetti-t a helyi kávézóból. Ezek az apró falatok általában kenyérből, halból, sajtból vagy húsból készülnek.

• Velence egy kisváros, ezért bár nem mindig egyértelmű, általában ugyanazokkal az emberekkel találkozhatunk újra és újra. Nehéz észrevétlennek maradni, mivel sok ház olyan közel van egymáshoz a keskeny utcák miatt, hogy szomszédos ablakok közvetlenül egymásba néznek.
• Velencében gyakorlatilag nincs éjszakai élet. Ha a klubokat, partikat és éjszakai koktélokat szereted, akkor jobb, ha más városba utazol. Itt este 8 után a város gyakorlatilag kiürül, csak néhány étterem üzemel. Sokaknak persze épp hogy csábító ez a békesség. A helyiek azt mondják: „soha ne utazz ide egyedül, mert nagyon fájó tud lenni akkor a szeretett ember hiánya.”

• A város szigetrészén főleg 3 szintes épületek és sok-sok szálloda található. Ha albérletben gondolkodsz, nem árt tudnod, hogy egy apró stúdió lakás itt havonta 350-500 euróba kerül. Télen hideg és párás a város, ezért a fűtés is vagy 100 euró ilyenkor. Egyébként senki nem adja ki az otthonát mindaddig, míg személyesen nem találkozik a bérlővel.
• Előfordul, hogy a külföldiek Au Pair-kapcsolatban élnek a helyiekkel, vagyis náluk laknak, és cserébe segítenek nekik kutyát sétáltatni, gyereket nevelni, boltba járni, stb.
• Velencében rengeteg jól táplált, aranyos macska él. Általában valamelyik bolt vagy műhely közvetlen közelében élnek, ahol rendszeresen kapnak enni.

• A lakások ára nemcsak a területüktől, de az áradási kockázat mértékétől is függ. Az első, amit egy velencei lakás bérlésekor vagy vásárlásakor meg kell tudnunk, hogy hány centiméteres vízszintnél önti el a házat a víz. Ha a házban nagy az árvízveszély, akkor a tulajdonosok is felhívják rá a figyelmet, és általában jóval olcsóbb áron kínálják az ingatlant, mint a város többi részén.
• Velencében összesen 6 kerület található a szigetek között. A legrangosabb luxussziget természetesen San Marco. A második Castello, ami főként a helyiek körében népszerű. Itt található az egyetlen kert Velencében.

• A harmadik kerület Dorsoduro, ez egyfajta diákkörzet. Velencében összesen 4 egyetem található. A híres Santa Maria della Salute templom szintén itt található. A negyedik a Cannaregio, ez a legfőbb turisztikai terület.
• Az ötödik kerület a San Polo, ez a Rialto-hídtól indul, ahol a népszerű halpiac is található. Ez egy meglehetősen jól megközelíthető hely, rengeteg hajó van a környékén a nap minden órájában. Végül a hatodik kerület Santa Croce. Itt található az állomás és a kikötő, ez egyfajta kapocs a szárazfölddel és a közlekedéssel.

• A San Michele-sziget Velence temetője. Valamikor a temető befogadóképessége elérte a határát, ezért most már csak 10 vagy 20 évre lehet itt eltemetni a rokonokat, illetve akár 99 évig is, ha családi kriptát használunk. Ezt követően a maradványokat egy másik temetőbe helyezik át vagy elhamvasztják, attól függően, hogy a család mit akar.
• A velenceiek saját dialektust beszélnek. Az olasz nyelv ellenére tehát a szárazföldről ideérkező lakosok nem mindig tudják megérteni egymást a helyiekkel.

• Összességében velence egy csodálatos város. Ez egy olyan kis ékszeres doboz, ami több évszázad alatt sem változott semmit. Ha fiatalkorban ide látogat az ember, majd nyugdíjas éveiben ismét, akkor sem fog meglepődni, mivel nagy valószínűséggel minden ugyanúgy lesz majd, mint annak idején.

forrás