A külső megjelenés mindig is fontos volt az emberek számára, de néha a divat vagy a kulturális hagyományok mintha túl messzire mentek volna. Összeszedtünk pár szokatlan, különös és néha egészen bizarr dolgot, amit az emberek tettek csak azért, hogy vonzóbbnak találják őket.
1. Fogfeketítés
Azt mindannyian tudjuk, hogy a cukor komolyan árthat fogainknak. A 18. században csak a vagyonos családok engedhették meg maguknak a cukrot és a cukrot tartalmazó termékeket, mint például a lekvár és a cukorka. Ezért voltak, akik csak azért kezdték el szándékosan befeketíteni saját fogaikat, hogy társaik azt higgyék, annyira gazdagok, hogy azok a rengeteg cukortól romlottak meg.
2. Bordaeltávolítás a karcsúbb derékért
A női darázsderék mindig is vonzónak számított: a viktoriánus korban élő hölgyek például fűzőkkel érték el azt, hogy derekuk a kívánt méretű legyen. Voltak viszont, akik itt nem álltak meg, és extrémebb megoldáshoz, méghozzá a bordaeltávolításhoz folyamodtak.
3. Merev gallér
Köztudott, hogy nem csak a nők őrülnek meg a divatért. A 19. század végén élő férfiak inggallérjai magasak voltak és merevek, ezt a divattrendet pedig minden úriembernek be kellett tartania. Elsőre talán nem tűnik túl kényelmetlennek, de egyes jelentések szerint voltak, akik megfulladtak tőle.
4. Fura hajviseletek
Amikor visszatekintünk mondjuk a ’70-es vagy a ’80-as évek hajtrendjeire, sokszor magunk is meglepődünk, mi minden számított akkoriban divatosnak. Viszont tegyük hozzá, az 50-60 év múlva élőknek is valószínűleg ugyanez fog eszébe jutni a mai kor frizuráiról. Elvégre a divat az divat.
5. Lótuszláb
A lábkötözés története Kínában a 10. században kezdődött, amikor Li Yu császár megkérte táncosát, Yao Niangot, hogy formáljon holdalakot lábfejeiből, és a lábujjhegyén táncoljon. A császárnak annyira tetszett a végeredmény, hogy nemsokára a többi táncos is használni kezdte a módszert, mivel fel szerették volna kelteni az uralkodó figyelmét. A lábkötözés végül olyan népszerű lett az országban, hogy a 19. századra már a nők 40-50 százaléka alkalmazta, ha pedig a statisztikát csak a felső társadalmi osztályban vizsgáljuk, az arány közel volt a 100 százalékhoz.
A szokás annyira fontossá vált, hogy a természetes lábú lányokat kinézték, és nagyon kevés esélyük volt arra, hogy megházasodjanak. A legkitartóbb menyasszonyoknak alig 8 centiméternyi hosszúságú volt a lábfejük, a 10 centiméteres hossz még elfogadható eredmény volt, de a 12-13 centiméter már igazi katasztrófának számított.
6. Krokodilürülék-fürdő
Sokan szentül hiszik, hogy a sárpakolás jótékony, nyugtató hatással van a bőrre, az ízületekre és az izmokra, de az ókori görögök és a rómaiak nem érték be ennyivel. Úgy vélték, hogy az állati végtermék jó az öregedés ellen, a legnépszerűbb kezelésnek így a krokodilürülék és sár meleg keverékékében való megmártózás számított. Elég undorító, de legalább nem lehet belehalni – a most következő fortéllyal ellentétben.
7. Radioaktív kozmetikumok
Miután Marie és Pierre Curie felfedezte a rádiumot, a világot elárasztották a radioaktív anyagok: kereskedtek ilyen kozmetikumokkal, tisztítószerekkel, krémekkel, rúzsokkal, de még fogkrémmel is. A termékek “sugárzó” bőrt, ragyogó arcot és öregedésgátló hatást ígértek vevőiknek. Akár még ironikusan is hangozhatna mindez, ha nem ismernénk a következményeket.
8. Vizelet, mint fogfehérítő
Az ókori fogorvosok meg voltak győződve arról, hogy a vizeletnek mágikus fogfehérítő hatása van. A vizeletet fogkrémként és szájvízként is használták egészen a 18. századig, és úgy tűnik, nem teljesen alaptalanul: a benne lévő ammónia ugyanis közismert tisztítószer. De attól az elv még mindig undorító.
9. Belladonna-növény
A “belladonna” szó olaszul “gyönyörű hölgyet” jelent. Ezt a rendkívül mérgező növényt korábban szemcseppként is használták: kitágította a pupillát, ami kifejezetten vonzónak számított. Később a tudósok megállapították, hogy ez a hatás a szemizmokban található idegvégződések blokkolása miatt következett be, a túl gyakori használat pedig akár vakságot is okozhatott.
10. Szépségpöttyök
Ezeket a foltokat eredetileg a sebek és egyéb bőrhibák elfedésére használták, de aztán valahogy divattrend lett belőle. A 18. századra már szinte nélkülözhetetlen szépségkellékké vált, emellett pedig a vagyonosságot szimbolizálta. Szövetből készült, és különböző formákban is gyártották: volt szívecske és csillag alakú, de lehetett akár nonfiguratív is.
