A Pekingi Egyetem kutatói műholdas adatokkal kimutatták, hogy a telepített erdők a vártnál sokkal gyorsabban nőnek. Mivel a jelenlegi klímamodellek nem számolnak ezzel a különbséggel, az előrejelzéseik alapvetően tévesek lehetnek.
Kínában évtizedek óta erdőtelepítéssel próbáltak küzdeni az elsivatagodás ellen, ugyanis a Góbi-sivatag hatalmas területeket hódít meg évről évre.
Az 1970-es évek óta több mint 66 milliárd fát ültettek a Nagy Zöld Fal névre keresztelt gigaprojektben.
A Pekingi Egyetem kutatói a műholdas adatokra ráengedtek egy gépi tanuló algoritmust, és megnézték, mi a különbség a telepített és a természetes erdők között. Az eredmény konkrétan sokkoló: Kína mesterséges erdőségeinek levélborítottsága két-háromszor gyorsabban nőtt, mint a természetes erdőké – írja az IFLScience.
Ez a növekedési anomália főleg a vegyes és örökzöld erdőknél volt brutális, amelyek mintha turbó fokozatra kapcsoltak volna a megemelkedett légköri szén-dioxid hatására.
Ez a hipernövekedés egyébként épp a kínai Nagy Zöld Fal nevű, kicsit ambiciózus terv leglátványosabb eleme. A projekt célja, hogy megállítsa a Góbi- és a Takla-Makán-sivatagok terjedését, és 2050-ig összesen 100 milliárd fát akarnak a „falba” építeni.
A program már most elképesztő méreteket öltött: az IFLScience szerint 2020-ra az újonnan telepített erdők 90,31 millió hektárt fedtek le, ami az ország teljes erdőterületének több mint a harmada. Hogy a dolog nem csak a levegőbe beszélés, azt jól mutatja, hogy
Persze a történet nem ennyire egyszerű. Az ökológusok régóta kongatják a vészharangot, hogy a monokultúrák – vagyis az egyetlen fajból álló, sorba rendezett erdők – rendkívül sebezhetőek a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ráadásul a száraz területekre telepített fák úgy szívják a talajvizet, mint szivacs a vizet, ami hosszú távon súlyosbíthatja a vízhiányt. Az új kutatás pedig felteszi a kérdést: mi lesz, ha ezek a mostani, turbósebességgel növő erdők megöregszenek, és a szén-dioxid-megkötő képességük lelassul?
A mostani felfedezés közvetlen tudományos előzménye az a korábbi kutatás, amely már kimutatta, hogy a Takla-Makán-sivatag peremére telepített erdősávok karbonmérlege pozitívba fordult. A 2004 és 2017 közötti adatok alapján az erdők nettó elnyelővé váltak.
Ugyanakkor több kritika érte a programot a monokultúrák sérülékenysége és a vízháztartásra gyakorolt terhelése miatt, ami óvatosságra intette a döntéshozókat. A mostani, műholdas adatokra épülő elemzés éppen ezért kulcsfontosságú, mert rendszerszinten mutatja meg, hogy a telepített erdők viselkedése eltér a természetesekétől, és ezt a jövőben a modelleknek is figyelembe kell venniük.
