Az ápolónő szerint a halál éppúgy az élet része, mint a születés, és lehet gyönyörű is. Hivatásának tekinti, hogy békében segítsen át másokat a túloldalra.
Egy New England-i hospice nővér nyíltan beszélt arról, mit tapasztal a haldokló betegek mellett az utolsó pillanatokban, írja az Unilad. Elmondása szerint sokan közülük elhunyt szeretteiket vagy korábbi háziállataikat látják, akik mintha rájuk várnának. A tapasztalatok nemcsak a hozzátartozóknak nyújthatnak némi vigaszt, de segítenek megérteni azokat a jelenségeket is, amelyeket sokan a „fátyol fellebbenéseként” írnak le.
A nővér, aki többnyire éjszakai ügyeletben dolgozik, egy Reddit-fórumon válaszolt az érdeklődők kérdéseire. A halálról alkotott véleménye a munkája során formálódott.
„Úgy gondolom, a halál éppúgy az élet része, mint a születés. Szerintem gyönyörű is lehet, ha gondoskodással és együttérzéssel történik”
– fogalmazott. Hozzátette, hogy a betegek kísérése a legvégső úton számára hivatás. „Mindig megtiszteltetés, hogy segíthetek valakinek békében eljutni oda, ahová megyünk. Számomra óriási jelentősége van annak, hogy minden nap végezhetem a munkámat.”
A leggyakrabban feltett kérdések arra vonatkoztak, mit élnek át a betegek a haláluk előtt. A nővér szerint sokan számolnak be olyan látomásokról, amelyekben korábban elhunyt személyek vagy állatok jelennek meg.
„Sok páciensem lát olyan embereket és állatokat, akik korábban meghaltak. Gyakran nyúlnak olyan emberek és dolgok felé, akiket és amiket mi nem látunk.”
A jelenségre kétféle magyarázat létezik: az egyik spirituális, a másik orvosi. „Az orvosi szakmában ezeket hallucinációknak nevezzük, de végső soron az a kérdés, te miben hiszel” – magyarázta a nővér, aki szerint ezek a víziók általában megnyugvást hoznak a haldoklóknak. Arra a kérdésre, hogy szerinte létezik-e a túlvilág, őszintén válaszolt. „Hogy ilyenkor számukra fellebben-e a fátyol? Nem igazán tudom. Azt hiszem, csak akkor fogok biztosat tudni, ha meghalok.”
A munkája a saját halálképét is átformálta, ma már sokkal kevésbé fél tőle. „Sokkal kevésbé félek! Őszintén szólva minden egyes nappal egyre komfortosabban vagyok a saját halálom gondolatával. Egész életemben ápolónő akartam lenni. Aztán amikor elkezdtem, tényleg azt éreztem, hogy ez az igazi hivatásom” – mondta.
