„Aki teheti, ne induljon útnak, mert érkezését senki sem garantálja!” – a Magyar Televízióban 1987 januárjában elhangzott felhívás cseppet sem túlozta el a helyzetet. A váratlan, nagy intenzitású havazásban és rendkívüli hidegben összeomlott a közlekedés és a közellátás, bezártak a hivatalok és az iskolák. Budapesten még a metró is elakadt.

Úgy kezdődött, mint egy amerikai katasztrófafilm. Sokan indultak útnak 1987. január 10-én, egy szombati napon: voltak, akik autóval, s a jelenlegi viszonyokhoz képest jóval többen vonattal vagy autóbusszal, hogy a hétvégét rokonlátogatással vagy nagyobb szabású kiruccanással töltsék. Csakhogy az esti órákban országszerte intenzív havazás vette kezdetét. Az útnak indulók közül csak kevesen sejthették, hogy a kellemesnek ígérkező hétvégi túra napokig tartó valódi rémálommá válik. A korabeli televíziós híradás közben bárzene kíséretében mutatta be a katasztrofális havazás képeit.

Mínusz 30 fok, akár 80 centis hó

A meteorológusok előre látták, mindenkit figyelmeztetett a havazás-előrejelzés, de még ez sem készítette fel az országot arra a hómennyiségre, ami 1987. január 10. és 14. között az országra zúdult. Egy hideg északi ciklon, valamint egy mediterrán ciklon ütközött a Kárpát-medence felett, ami addig soha nem tapasztalt havazást eredményezett. Már január 12-én 20–40 centi vastag hótakaró fedte az országot, de az 50–70, sőt akár 80 centiméteres hóréteg se ment ritkaságszámba a hegyvidéken.

Az utakon méteres hótorlaszok alakultak ki, az ellátás elakadt, iskolai szünetet rendeltek el, de még a hókotrók sem bírtak az irdatlan hómennyiséggel. Sorra dőltek meg a hidegrekordok is: Budapesten például -22 fokot mértek, de Magyarország egyéb régióiban is -10, -15 fokra csökkent a hőmérséklet. Pakson mérték a legalacsonyabb hőmérsékletet, ott egy ponton -30 Celsius-fokot mutatott a hőmérő.

Az összeomlás

Rövidesen tüzelő- és élelmiszerhiány lépett fel (abban az időszakban még a háztartások tekintélyes része használt szilárd tüzelőanyagot, tehát szénnel vagy fával fűtöttek), a hókotrók is elakadtak, a közlekedés összeomlott.

A katasztrofális helyzethez az erős széllökések is hozzátettek, amik egy helyre fújták a havat, nem ritkán többméteres hótorlaszt kialakítva. A szeles Alföldön például óránként 100 kilométeres széllökések voltak, a többi országrészben ehhez képest „csak” 70-80 km/órás szél hordta össze a lehullott csapadékot. A közelmúltban talán csak a 2010-es március 15-i nagy havazás hasonlítható ahhoz, amit 1987 telén az országnak át kellett élnie.

A megszállók időt szakítottak

Helyenként olyan magasak voltak a hótorlaszok, hogy még a hókotrók is elakadtak, így kénytelenek voltak a hadsereg lánctalpasait is bevetni.

A korabeli honvédség katonái kulcsszerepet játszottak a mentésben és a közellátás biztosításában: hóeltakarítást végeztek, élelmiszert, ellátmányt juttattak az elzárt településekre, járműveikkel segítették a közlekedést, és a vasúti, közúti közlekedés újraindításában is részt vettek.

Bár a katonák is szenvedtek a -20°C alatti hidegtől és fagyási sérüléseket is szenvedtek, az állampárt teljes ellenőrzése alatt álló korabeli, egyetlen televízió inkább a szovjet katonákat méltatta tudósításaiban.

Kézenfekvő példa erre az az eset, amikor a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, Százhalombattán a hazánkat (1945 óta) megszállva tartó szovjet hadsereg erői is bekapcsolódtak a hóeltakarítási munkálatokba. A cikkünkhöz mellékelt, korabeli tévéhíradó tanúskodik róla: a szovjet haderő részvételéről szóló riport készítői a szervilitás fogalmát kimerítve konferálták fel a szovjet katonák „alkalmi nyilatkozatait”. Elhangzik például a tudósításban, hogy a szovjet katonák „még arra is időt szakítottak”, hogy kihúzzanak egy elakadt autóbuszt. (Nyilván parancsot kaptak egy megszervezett propagandafelvétel alkalmából a segítségnyújtásra, nem pedig, spontán döntésként, „időt szakítottak” arra, hogy buszokat segítsenek meg – a szerk.)

Szintén nem nélkülözi a manipulatív, rokonszenvkeltő szándékot a kazahsztáni katona bemutatása, aki állítólag arról beszél, hogy ők otthon csak mínusz 30 foknál kezdnek el fázni. (Az általa elmondottakból közben egyetlen hang sem hallatszik.)

Ablakból az utcára

A nehéz közlekedés miatt az iskolákban kényszerszünetet rendeltek el. A villamos- és vasúti vonalakon sok helyen leszakadtak a felsővezetékek, a síneket képtelenség volt hómentesen tartani. Budapesten még a metró közlekedésében is fennakadások merültek fel a felszíni szakaszok miatt.

A boltokba mindeközben nem jutott el az áru, a mentők is elakadtak a hatalmas hóban. Az apróbb falvakból például csak a hadsereg páncélosai tudták elszállítani a betegeket. Szintén a katonaság segítette a boltok ellátását. A fagyos időjárás emberéleteket is követelt, például a Komárom-Esztergom megyei Ácson egy férfi halálra fagyott.

A hivatalok többsége bezárt, rengeteg lakos szenvedett fagyási sérüléseket, amikor megpróbált eljutni munkahelyére. Egy anekdota szerint Sopronban az ablakból egyszerűen ki lehetett sétálni az utcára. Sok gyárban leállt a termelés, a leszakadó vezetékek miatt az áramellátás is akadozott, további bonyodalmakat okozva a közellátásban.

Tragikus baleset a fogaskerekűn

A rendkívüli hideg tragikus baleseteket is produkált: ekkor történt az 1874 óta közlekedő fogaskerekű történetének legsúlyosabb balesete. Az extrém időjárás miatt ugyanis tönkrement az egyik szerelvény fékrendszere is.

Január 11-én történt, hogy az esti órákban az Esze Tamás Iskola megállóhelyen a fogaskerekű két szerelvénye egymásba rohant. A Svábhegyről lefele menő szerelvény teljes sebességgel szaladt bele a hegyre felkapaszkodó szerelvénybe, a baleset a két vonatvezető halálához, valamint az utasok sérüléseihez vezetett.

Az ütközés következtében a lejtmeneti szerelvényt vezető Czipóth Istvánné és a másik jármű vezetője, Nok Péter életét vesztette. Az utasok közül nyolcan sérültek meg, közülük négyen súlyosan. A szerelvények egymásba fúródott roncsai csak az Orgonás állomásnál fékeződtek le annyira, hogy megálljanak.

Mivel az 1980-as évek derekán idehaza jószerével még azt sem tudták, mi fán terem a téli abroncs, és bizony a szocialista tábor személygépkocsi-típusaival, a Skodákkal, Trabantokkal, Wartburgokkal, illetve a hátsókerék-hajtású, diagonál abroncsos Ladákkal ilyen viszonyok mellett közlekedni felért egy életveszélyes túlélőtúrával.

forrás: hirado.hu