Közel 10 év telt el azóta, hogy először jártam a csernobili atomerőműben. Nagy élmény volt számomra. Végre láthattam azt a helyet, amelyet korábban csak könyvekből és a tévéből ismertem, és a Lugol jód savanykás ízét, amelyet a katasztrófa után néhány nappal kellett meginnom.
Az erőműben tett számos látogatás után végül még a sérült 4-es reaktorba is bejutottam, és megnézhettem a hírhedt vezérlőtermet. Itt végezték azt a sikertelen kísérletet, amelynek következtében a reaktor felrobbant, és terabecquerelnyi radioaktív izotópot bocsátottak ki ellenőrizetlenül a légkörbe. Egy évtizeddel ezelőtt rendkívül nehézkes és bonyolult volt az 1986. áprilisi események epicentrumának megtekintéséhez szükséges engedélyek megszerzése. Ma ez a hely a legtöbb turista kiránduláson kötelező látnivaló.
BK-2 – Adminisztratív épület 2
A főcsarnokban lévő lift nem bizalomgerjesztő. A villogó fény és az ajtók nehézkes kinyitása miatt inkább a lépcsőn megyek fel a kilencedik emeletre. Az ablakból tökéletesen látszik a 3-as reaktor hatalmas tömege, mögötte pedig a sérült 4-es reaktort takaró Új Biztonságos Elkülönítés. Ez a látvány az 1986-os eseményeket juttatja eszembe, amikor a több tucat méter magas fal tövében bányászok dolgoztak. Földalatti alagutat ástak, hogy betonlapot öntsenek a sérült reaktor alá, hogy megakadályozzák a radioaktív láva behatolását a földbe. Majd a katasztrófa utáni első hónapokban a BK-2 összes ablakát ólomlemezekkel fedték le, hogy csökkentsék a sugárzás mennyiségét. Az emeletek nagy részét öltözővé és zuhanyzóvá alakították át a felszámolók számára. Az ő feladatuk a reaktorrobbanásból származó radioaktív törmelék eltakarítása volt. Ehhez a feladathoz vastag gumiruhát és több mint 20 kilós ólomlemezeket kellett viselniük, majd végig kellett futniuk a BK-2 és a 3-as reaktor fala közötti néhány tucat métert. Két-három lapátolás, majd gyors visszatérés – ennyire magas volt a sugárzás azon a helyen. Még ez a rövid idő is hatással volt az egészségükre, de a likvidátorok nem gondoltak juttatásokra, pénzre vagy kitüntetésekre, csak a katonás kötelességüket teljesítették.
Ezeknek az eseményeknek ma már semmi nyoma nem látható. Odakint csend és nyugalom van; a reaktor alatt felhalmozott szennyezett talaj és törmelék már rég eltűnt. A környező területet aszfalt borítja. Visszatérek a jelenbe, és szisztematikusan, emeletről emeletre, minden egyes szobába benézek. Ha találok valami érdekeset, lefényképezem. Bár az értékes tárgyak vagy fontos dokumentumok többsége már rég eltűnt, még mindig sok érdekes emléket látok néhány vagy sok évvel ezelőttről. Egyesek számára ezek a tárgyak haszontalannak vagy értelmetlennek tűnhetnek, mások számára viszont értékes tárgyak, amelyek felidézik azokat az időket, amikor ez az üzem villamos energiát termelt. Úgy tűnik, az engem kísérő két munkás osztja a véleményemet, mert nagy lelkesedéssel fedezik fel minden helyiség sarkát. Ha találnak valami figyelemre méltót, odahívnak. Segítségük nélkül kihagytam volna néhány érdekes dolgot.
Az épületben való bolyongás és a szobákba való betekintés az urbexre, az elhagyott, ember alkotta épületek felfedezésére emlékeztet. Talán az a különbség, hogy az urbexet általában az ingatlan tulajdonosainak engedélye nélkül végzik, míg én teljesen legálisan vagyok itt.
Amikor már éppen indulni készülünk, úgy döntök, hogy megnézem a pincét. Ez egy természetes reflex, ami a csernobili zóna dokumentálása során évek alatt alakult ki. Gyakran ezeken a helyeken – sötét, feltűnésmentes és nehezen megközelíthető helyeken – találtam sok értékes, sértetlen műtárgyat.
ISF-1 – a kiégett nukleáris fűtőelemek átmeneti tároló létesítménye 1
Bárki, aki járt már a csernobili elzárt zónában, és állt a régi szarkofág, majd az azt fedő Új Biztonságos Zárlat előtt, valószínűleg elgondolkodott a tőle balra lévő magas szürke épületen. Ez a kiégett nukleáris fűtőelemek átmeneti tároló létesítménye, a következő hely a meglátogatandó helyek listáján.
Mint minden aktív nukleáris létesítmény esetében, itt is szigorú biztonsági rendszer van érvényben. Az épületbe való belépés után az első akadályt az elektronikus beléptetés-ellenőrzéssel ellátott hatalmas biztonsági forgóajtók jelentik. Mielőtt azonban az engem kísérő üzemi alkalmazott behelyezhetné a kártyáját és megadhatná a PIN-kódját, fel kell hívnia a biztonságiakat, és be kell jelentenie a látogatásunkat. Közvetlenül az ajtó előtt egy másik fémérzékelős kapu áll, mellette két fegyveres katona őrködik. Egyikük aprólékosan, számról számra ellenőrzi az útlevelem és a fényképezőgépem számait. Szerencsére minden rendben van, és mehetünk tovább. Mielőtt azonban beléphetnénk a komplexum fő részébe, vagyis a piszkos zónába, védőfelszerelést és maszkot kell felvennünk. Kapunk egy dózismérőt is, amely számolja az elnyelt sugárzás dózisát. Amikor kilépünk, az eljárást fordított sorrendben megismétlik, és így tovább minden komplexumban, ahol meglátogatjuk. Néha az eljárások tovább tartanak, mint a létesítményen belüli tartózkodásunk.
Először is találkozom a létesítmény főmérnökével. Néhány formaság után körbevezet az egész komplexumon, és ismerteti az itt zajló folyamatokat. Először a legnagyobb csarnokba jutottunk, ahol egy hatalmas medence található, amelyben több mint 21 000 kiégett fűtőelem található az 1-3. reaktorokból. A sugárzás szintje a helytől függően 40 és 800 μSv/h között változik, ami körülbelül 200-400-szor magasabb a normálisnál. Az ISF-1 nedves típusú kiégett fűtőelem-tároló, ami azt jelenti, hogy a fűtőelemeket vízben tárolják. A hatalmas medence öt vasbeton tartályból áll, amelyeket acéllemezek százai fednek. Ahogy rájuk lépek, meglehetősen furcsán és bizonytalanul érzem magam, mert tudom, mi van alattuk. Ráadásul minden egyes lépésemtől az acéllapok megmozdulnak, ami olyan hangot okoz, amely visszhangzik az egész csarnokban. Csak a mérnök látványa nyugtat meg, aki magabiztosan lépked a lemezeken, és egyáltalán nem néz rám. Egy pillanat múlva a mérnök lehajol, és kinyit egyet. A sugárzás fokozódik, de csak kissé. A fedél hiánya nem sokat változtat a helyzeten; a sugárzás ellen a legnagyobb gátat a víz jelenti.
A 4-es blokk bejárata és egy elképesztő videó a pusztításról, amely ott zajlott le
Hogyan építették a rekatort? Itt van pár fotó:
