Az udvarlás mindig is az emberi kapcsolatok szerves része volt, ám különböző kultúrákban egészen különleges és néha meghökkentő módon valósult meg. Ebben a cikkben bemutatunk 7 olyan bizarr udvarlási szokást a világ különböző pontjairól, amelyek garantáltan meglepnek majd. Ismerd meg, hogyan próbálták megnyerni a szívüket az emberek különböző kultúrákban, és fedezd fel, milyen különös módszereket alkalmaztak a szerelem kifejezésére. Készülj fel egy izgalmas utazásra a hagyományok és szokások világában, és ismerd meg a legbizarrabb udvarlási szokásokat, amelyeket valaha is hallottál!
Finn kések
Egészen a 19. századig elterjedt volt az a népszokás Finnországban, hogy ha egy leány elérte a házasulandó kort, az övére édesapja egy üres késhüvelyt varrt fel. Ha egy férfinek megtetszett egy leány, úgy adta tudtára, hogy saját kését becsúsztatta választottja övébe. Amennyiben a hölgy visszatért a késsel, a kérő pontosan tudta, hogy kikosarazták, azonban ha nem hozta vissza a vágóeszközt, az udvarló megkérhette kiszemeltje kezét.
Afrikai hölgyválasz
Az Afrika középső területein (a Niger folyó mentén, Nigéria északi, Kamerun északkeleti, Csád délkeleti részén, valamint a Közép-Afrikai Köztársaság nyugati régióiban) élő bororo törzs (másik nevén: wodaabe) szokásai szöges ellentétben állnak az európai történelem során megszokott udvarlási mechanizmusokkal, ugyanis a fekete kontinens szívében a férfiak azok, akik kidíszítik magukat és napokat töltenek testük ápolásával, hogy vonzók legyenek a nők számára. A Gerewol nevű éves udvarlási ünnepségen a férfiak kerülnek rivaldafénye (többek között részt vesznek egy yaake nevű táncversenyen is), amíg a hölgyek hátradőlnek, legeltetik szemeiket az erősebbik nem tagjain, majd kiválasztják életük párját. A táncversenyen egyébként három fős női zsűri elnököl.
Az európai felfedezők már a 19. század végétől kezdve arról számoltak be, hogy a törzs tagjai a szexuális szokások terén igen szabadosak, a hajadon lányok gyakorlatilag azzal osztják meg ágyukat, akivel csak akarják. A házasságkötési szertartás után sincs monogámia, az asszony pedig csupán addig marad a férjével, amíg terhes nem lesz, ekkor visszaköltözik az édesanyja házába, és három-négy évig ott is marad, majd új házba költözik.
Osztrák verejték az almán
A 19. századi Stájerország és Ausztria egyes vidéki területein az egyik legbizarrabb módon próbálták megfogni egymást a férfiak és nők. Néhány beszámoló szerint a férfi kérők a tánc előtt hónaljukhoz zsebkendőket helyeztek, amelyek a vad tánc során nem maradtak szárazon. Ám a lányok is leizzadtak, arcukról pedig ezen zsebkendőkkel törölték le a verejtéket, eközben megérezték kedvesük illatát, és őrülten belé szerettek, remélték a népszokást követő legények. Ugyanakkor a verejtékkel kapcsolatos udvarlási rítusok nyugati szomszédunk leányainál is megjelentek. Ők egy almaszeletet helyeztek a tánc előtt a hónaljukhoz, később pedig megetették a kiszemelt férfival, aki nem tudott ellenállni az illat csábításának, és az orránál fogva vezethette a leány.
Zulu szerelemház és a tehenek
Ha egy fiatal zulu hölgy és udvarlója már elég közel kerültek egymáshoz, a lány apja a saját birtokán egy különálló kunyhót épít, ahol éjjelente a pár meghittebb körülmények között találkozhat, távol a szülői kontrolltól. Ugyanakkor az Afrika déli részein élő zuluknál az apa mindaddig teljességgel figyelmen kívül hagyja lánya kérőjét, amíg egy napon azzal áll a lánya elé, hogy kérjen az udvarlójától szarvasmarhákat. Amikor az állatok megérkeznek a lány szüleihez, az apa már elismeri a kérő puszta létezését, majd egy bizonyos idő letelte után a pár egybekelhet.
Kirgiz menyasszonyrablás
Egy régi kirgiz hagyomány szerint ha egy férfinek megtetszett a nő, egyszerűen elrabolta és erőszakkal házasságra kényszerítette. A 20. században ez a tradíció jelentősen visszaszorult, azonban a vasfüggöny leomlása óta ismét egyre több ilyen esetről számolnak be. Egyes kutatások szerint a 2010-es évek elején a Kirgizisztánban élő menyasszonyok közel felét elrabolták. Természetesen sokszor ez a rablás úgy történik, hogy a pár már régóta ismeri egymást, de olyan esetekről is érkezett beszámoló, amikor a férfi egy ismeretlen nőt kényszerített az oltár elé.
A kambodzsai házikó
A zulukhoz hasonlóan az Észak-Kambodzsában élő kreung törzs apái is egy kis kunyhót építenek a tizenéves lányaiknak, akiknek ily módon lehetőségük nyílik a férfiak közelebbi megismerésére. Sőt, a szülők még ösztönzik is, hogy minél több fiúval osszák meg ágyukat, akár csak egy éjszakára is, egészen addig folytatva ezt a különös szokást, amíg el nem érkezik az igaz szerelem. Mindez európai szemmel elég bizarrnak hangzik, azonban meg kell említeni, hogy a dél-ázsiai ország ezen régiójában meglepően kevés a nemi erőszak (ellentétben például Indiával), és a válás gyakorlatilag nem is létező fogalom. A kreung törzs tagjai nagyra becsülik a hosszan tartó házasságot, a hosszú és számunkra elég erkölcstelennek tűnő párkeresési folyamat is tulajdonképpen ezt szolgálja.
Thai tábortűz
A Kínában élő mintegy egymilliós thai közösség egyik aranyos, ősi udvarlási rituáléja szerint a tábortűz körül ülő és szövőmunkájukat végző fiatal leányokat piros takarókba burkolódzó és hangszeren játszó férfiak csoportja közelíti meg. Minden férfi kiválaszt magának egy nőt és szerenádot ad neki. Ha az adott hölgynek megtetszik a neki éneklő udvarló, kihúzza a mellette lévő zsámolyt és hellyel kínálja kérőjét. A férfi leül, a vörös színű takaróval pedig beteríti mindkettőjüket.
+1 Menyasszony-vétel
Thaiföld Csiangraj tartományában évszázadok óta elterjedt az ún. menyasszonyvásárlás. Ha egy férfinek megtetszik egy nő, és már túl vannak az ismerkedési fázison, elmennek a hölgy szüleihez, ahol az udvarló leül az édesanyával, és tárgyalásba kezdenek a leány vételáráról, valamint arról az időszakról, amit együtt fognak tölteni. A bizarr megállapodás néhány hónaptól kezdve akár egy teljes évre is szólhat. Ha ezen időszak alatt a kérő megkedveli a nőt, akár egy egész életre is megvásárolhatja magának.
