A szürke hétköznapok állandó és monoton körforgása néha képes teljesen beszippantani az embert. A család, a munka, és sárga csekkek befizetésének a megoldása általában lekötik minden gondolatunkat és energiánkat, amibe könnyen bele lehet fásulni. Ez pedig még egy jól működő házasságra is kihatással lehet. De nem abban az esetben, ha férj és a feleség minden körülmények között képes megőrizni a humorérzékét, azaz még a húzósabb helyzetekről is szarkazmussal és irónival tudnak beszélni.

(13) A férjem a minap későn ért haza a munkából. Meg akartam tréfálni, ezért nekiestem, hogy mondja el őszintén, merre is járt igazából. A férjem erre ideges lett, megfogta a kezemet és bevallotta, hogy elbukta az összes megtakarított pénzünket a kaszinóban. Ezt hallva elkezdtem levegőért kapkodni és majdnem elájultam, mire a férjem nevetve közölte velem, hogy csak viccelt. Ekkor megtanultam egy életre, hogy mennyire igaz is az a közmondás, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele.”

(12) A feleség és a férj ebben az esetben nem találták ki egymás gondolatát.

(11) A feleségem egyik nap hosszú percekig vizslatta a 4 éves gyerekünket, majd pedig így szólt hozzám:

– Szerintem beteg a gyerek.

– Miből gondolod?

– Ma még nem tört össze semmit.

– Igazad van! Máris hívom az orvost.

(10) Rájötteme, hogy ha nem házaosdtam volna meg, akkor nem lenne kivel megvitatnom nap mint nap a WC papír felhelyezésének- és a mustáros tubus kinyomásának helyes módját.

(9) A feleségem küldött ma nekem egy üzenetet:

„Bocsi édesem, de ma túlóráznom kell, ezért sajnos el kell halasztanunk a ma estére tervezett kis közös programunkat.

Erre én, aki egyáltalán nem is emlékezett rá, hogy ma estére programunk volt:

„Rendben… de ezért ki kell engesztelned majd valahogy.”

(8) A férjem szemére vetettem, hogy soha nem szokott nekem bókolni. Erre válaszul azt mondta, hogy „Olyan vagy mint egy lazacfilé.”

Azonnal elvörösödtem a dühtől, de aztán hozzátette, hogy „Ez az egyedüli hal, amit szeretek.”

(7) A feleségem így szólt hozzám egyik nap:

– A szomszéd Erikát a férje minden pénteken meglepi egy szál virággal. Te is igazán megtehetnéd.

– Hát jó, ha tényleg ezt szeretnéd.

A következő pénteken átkopogtam Erikához, és amikor ajtót nyitott, így szóltam hozzá:

– Én sem igazán értem, hogy mi szükség van erre, de tessék. Majd pedig átnyújtottam neki egy szál virágot.

(6) Menne neki egyedül is, csak a feleség biztosra akart menni:

(5) Én: Délután majd ne felejts el érte menni a gyerekekért az iskolába.

A férjem: Dehát szombat van, és mindketten fent játszanak az emeleten.

Én: Szerda van, és három gyerekünk van…

(4) Ha este furcsa zajokat hallunk az udvarról, és a férjem kimegy megnézni a zaj forrását, akkor szerintetek mennyi ideig illik visszavárni, mielőtt a kapcsolati státuszomat özvegyre változtatnám?

(3) Én: Örülnék neki, ha nem költenél el több pénzt teljesen felesleges és értelmetlen dolgokra.

A férjem: Rendben.

Egy órával később a kutyánk besétált hozzám a nappaliba szmokingban.

Én: Mi a…?!

A férjem: Kicsim, csak a szomszéd kutyával közelgő esküvőjére vettem neki.

(2) Én: A gyerekek a szobájukban játszanak?

A feleségem: Egyik sem sír, úgyhogy kötve hiszem.

(1) Annyira szokatlan a férjétől az ilyesféle megnyilvánulás, hogy nem tudja mire vélni a dolgot.