Vannak, akikre egyszerűen csak jobb ráhagyni. Előfordul, hogy csak utólag ismeri fel az ember, hogy korábban valami sületlenség hagyta el a száját. De ha rájövünk a tévedésünkre, vagy pedig elfogadjuk, ha valaki más hívja fel rá figyelmünket, akkor nincs ezzel különösebb probléma. A bajok akkor kezdődnek, amikor valaki nem hajlandó belátni, hogy tévedett, és elfogadni azt, hogy másnak is lehet igaza. Ráadásul általában pont ők azok, akik teljes meggyőződéssel és hangerővel szajkózzák a blődségeiket.
1. Az első gyermekemmel voltam várandós, amikor éppen egy parkban fagyiztam, és észrevettem, hogy egy idős néni megvetően bámul rám.
Egy kis idő után aztán rám förmedt, hogy szégyelljem magam, amiért fagyit eszek. Amikor megkérdeztem, hogy ez miért baj, akkor ezt válaszolta:
– Hát mert megfagyhat tőle a gyerek a hasában.
2. Kecske vagy pillangó? Neki ugyan aztán egyre megy.
3. Az egyik volt főnököm azt mondta, hogy azért kerüli a szigeteket nyaraláskor, mert azok úsznak a vízen, és ha nyáron túl sok turista tartózkodik rajtuk, akkor elsüllyedhetnek.
4. Volt egy kollégám, aki azt állította, hogy Kanada az Európában található. Amikor mondtan neki, hogy Amerikában van, akkor kiröhögött, és ezt mondta:
– Haver, úgy látszik, hogy a földrajz nem az erősséged. Amerika az Amerika. Mégis hogy lenne már Kanada egy másik országon belül?!
5. Egy sráccal az első randinkon elmentünk sétálni. Szép napos idő volt, de kissé szeles. Séta közben mondtam neki, hogy mennyire örülök a napsütésnek, mert így legalább barnulhatok egy kicsit. Ezután kioktatott, hogy ilyen időben nem is lehet barnulni, mivel a nap sugarait elfújja a szél és ezért nem tapadnak meg a bőrön.
6. Úgy 15 évvel ezelőtt az egyik ismereősöm azt mondta, hogy ő azért nem fog plazma tévét venni, mert nincs kedve mindig cserélgetni benne a plazmát, amikor kifogy belőle. Ezután megpróbáltam neki elmagyarázni a plazma tévék működését, de aztán egy idő után feladtam, és azt mondtam neki, hogy tényleg jobban teszi, ha nem vesz magának plazma tévét.
7. Általános iskolás koromban az egyik tanárunk azt tanította nekünk, hogy a tetoválások öröklődhetnek.
8. A bátyám egy állatkertben dolgozik, és egyszer egy felnőtt látogató odament hozzá, és megkérdezte:
– Mennyi időbe telik, amíg egy szarvasból jávorszarvas lesz?
A bátyám vett egy mély levegőt, és ezt mondta neki:
– Körülbelül olyan 7 év.
9. Egy volt kollégánk azt állította, hogy a pókok emberi bőrből készítik a pókhálójukat. A munkatársaimmal együttes erővel sem tudtuk meggyőzni róla, hogy mekkora tévedésben van.
10. Elmentem a postára, hogy feladjak egy csomagot Hollandiába, de a postán dolgozó hölgy nem akarta elhinni, hogy Hollandia egy létező önálló ország, ezért odahívta a főnökét, és megkérdezte tőle, hogy: „Főnök, Hollandia az Angliában van, ugye?”
11. Az egyik haverom 27 évesen képes volt teljes meggyőződéssel azt állítani, hogy az egyszarvúak létező állatok voltak, csak kihaltak, mint a sárkányok. Merthogy szerinte a sárkányok is léteztek régen.
12. A főnököm bámulta egy ideig az asztalomon található homokórát, majd megkérdezte, hogy hogyan lehet róla leolvasni a pontos időt. Amikor megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a homokóra nem a pontos idő mutatására szolgál, akkor kiröhögött, és így szólt:
– Na nem kell itt a kamu meg a vetítés. Elég lett volna, ha csak annyit mondasz, hogy te sem tudod róla leolvasni.
