Ha egy műtét alatt meghal a páciens, akkor itt a halálozási arány 100%. Mi történhetett a műtőben, ha ez a szám felkúszott 300-ra?

1846-ban áttörésre került sor a művi beavatkozások terén. Ekkor vezették be az érzéstelenítést, amely William Morton, sztomatológus nevéhez fűződik. A véletlen is Morton segítségére sietett, ugyanis 1846. szeptember 30-án jelentkezett a rendelőjében egy Eben Frost nevű ember szörnyű fogfájással, s ő hajlandó volt bármit vállalni, csakhogy enyhítse az orvos az elkerülhetetlen foghúzás fájdalmát. A foghúzás fájdalommentesen sikerült éter segítségével, a fájdalommentes foghúzásnak tanúja is volt, másnap a bostoni lapok hírt is adtak a nagy szenzációról, valójában még sem figyelt fel rá a nagyközönség, se az orvosi társadalom. Morton emiatt egy hatásosabb demonstrációt szervezett. Megkérte John C. Warrent, a bostoni Massachusetts Kórház vezető sebészét, hogy tegye lehetővé fájdalomcsillapító módszerének nyilvános bemutatását más orvosok előtt. A demonstráció 1846. október 16-án orvosokból és medikusokból álló tekintélyes közönség előtt történt. Morton étert adott be egy Gilbert Abbot nevű betegnek, John C. Warren sebész ezután egy tumort távolított el a beteg nyakából fájdalom nélkül. A sikeres bemutatót sok újság közölte, s néhány éven belül széles körben elterjedt a sebészeti műtéteknél az éterrel való érzéstelenítés.

De amíg a fájdalomcsillapítást globálisan bevezették nagyon sok idő eltelt, műtétekre pedig addig is szükség volt, amiket a fájdalomcsillapítás hiányában igyekeztek a legrövidebb idő alatt elvégezni. A legkeresettebb sebész a 19. század elején Robert Liston volt, aki egy végtag amputációját néhány perc leforgása alatt képes volt elvégezni az összevarrással együtt. Karriere során azonban épp egy sikertelen műtétnek köszönhetően vált a tágabb közegben ismerté.

Először vágást ejtettek a kívánt helyen, majd gyorsan elszorították az ereket, átfűrészelték a csontot, végül összevarrták a sebet. Ezt a hosszúnak és bonyolultnak tűnő kombinációt London leggyorsabb orvosa nem egészen 2 és fél perc alatt képes volt végrehajtani. A gyorsaság azonban többször is a pontosság rovására ment. Volt, hogy műtét közben véletlenül levágta a páciens heréit, vagy más testrészét is megsebesítette. Feljegyzések szerint hozzá kapcsolódik az egyetlen olyan műtét is, amely 300%-os halálozási rátával végződött. A műtét közben levágta egyik asszisztense ujját, a gyors mozdulatok közben pedig véletlenül egy megfigyelő kabátját is szétvágta. A megfigyelő a sokk hatására, hogy valamilyen létfontosságú szervét érte a kés, a helyszínen meghalt, az asszisztens és a beteg pedig később szepszisben hunyt el.