„Az apjával együtt féltjük, nagyon féltjük Ervint, mert rengetegen szeretik, de az utóbbi időben egyre többen támadják…” Egy aggódó édesanya beszélt így gyermekéről. A fiáról, aki 47 esztendősen, három gyönyörű gyermek büszke édesapjaként már aligha lehet rászorulva a szülői féltésre. Csakhogy a Jászai Mari-díjas színész, Nagy Ervin már nemcsak emlékezetes alakításaival, hanem a közéletben vállalt szerepével is hat a nagyközönségre. Ott áll Magyar Péter mellett a színpadon, s ott áll a Tisza Párt zászlóbontásánál is.
Lehetne ez egy nosztalgikus hangulatú sportcikk is. Idősebb Nagy Ervin tudniillik nagy munkabírású, bivalyerős NB I-es futballista volt. Játszott Tatabányán, ahol bajnoki bronzot nyert, később az MTK-ban, majd a Dunaújvárosi Kohászban. Ott is telepedett le, ahol aztán megismerte a remek kézilabdázót, Kecskeméti Margitot. A hölgy nemcsak férjéhez, a dunaújvárosi klubhoz is hűséges maradt. Játékosként, majd közel negyven évig edzőként is szolgálta a Kohászt.
Igazi sportcsalád
– Igazi sportcsalád a miénk. Dunaújvárosban, ahol élünk, rengetegen szeretik a futballt, jégkorongot, kézilabdát – mondja Kecskeméti Margit. – Elfogultság nélkül mondom: Ervinből is lehetett volna elsőosztályú sportoló, ahogy az apjából és belőlem. Tehetséges futballista volt, de a színészmesterséget választotta. Büszke vagyok arra, amit elért. A Kincsem talán az utóbbi évtizedek legjobb magyar filmje, s ebben a fiamnak is nagy része van. De szerettem nézni Ervint A tanár szerepében is, mintha rá írták volna ezt a karaktert. A városban olykor megállítanak, megdicsérik a gyermekemet, s ez nagyon jó érzés. Ám ami az utóbbi hetekben történt, azt nehezen emésztem meg. Olyan gyalázkodó, sőt gyűlölködő kommenteket írnak névtelenségbe burkolózó emberek, amit egyszerűen nem tudok felfogni. Mondják, hogy ne olvassam ezeket, de nem tudom megállni. Persze, hogy féltem a fiam! Persze, hogy az apjával együtt aggódunk miatta.
A sikeres sportolói múlt megedzette a színész édesanyját. Mindig is figyelt arra, hogy a közvélemény miként viszonyul a gyerekéhez, ám egészen más egy szerep utáni kritikát olvasni, mint egy gyűlöletcunamival szembesülni.
„Csodálom a bátorságát”
– Ervin mindig is kiállt a maga igazáért – folytatta. – És kiállt olyan ügyek mellett is, amelyekről sokan hallgattak, vagy nem mertek véleményt formálni. Csodálom a bátorságát, ugyanakkor sokszor próbáltam óva inteni az igazságkereséstől. De ez most valami egészen más. Én távol tartom magam a politikától, de tudom, hogy egyre több a változást akaró ember. Magyar Péter szerepvállalása reményt ad nekik, a fiam pedig nyíltan odaállt mellé. Bevallom, a március 15-i tüntetést, amelyen Ervin elszavalta a Talpra magyart!, csak utólag, felvételről tudtam megnézni. Olyan drukk volt, és sokszor érzem úgy, mintha valami vizsgaelőadáson látnám a gyermekemet. De a magunk módján segítjük. Amikor vidékre utazik Magyar Péterrel, én legtöbbször a fővárosba jövök, és vigyázok a két kislányára. Alexandra, a felesége is mindenben támogatja. Úgy gondolom, nekünk, szülőknek is kötelességünk ez. A férjemről több fórumon is megjelent, hogy fideszes, s hogy emiatt komoly ellentét van a családban. Ez nem igaz. A férjem sok-sok magyarral együtt akkor kezdett el szimpatizálni a Fidesszel, amikor az új lehetőséget kínált a kommunista rendszer után az országnak. De ez a múlt. A férjem is látja az országban zajló folyamatokat, és soha, egyetlen pillanatra sem kezdett el érvelni Ervinnek arról, hogy hibát követ el. Nincs feszültség, nincsenek ideológiai viták, csupán két szülő félti, és lehetőség szerint óvná a gyermekét a nemtelen támadásoktól, a gyűlölködéstől, a fenyegetésektől, és a rendszer esetleges bosszújától.
forrás: blikk.hu
