A szülők és gyermekek közötti kapcsolatban is helye van a humornak, sőt, méginkább szorosabb fűzi azt, ha egyaránt tudnak nevetni egy jót önmagukon és egymáson is.

1. Miután megszereztem a jogosítványomat, felajánlottam az apámnak, hogy hazafuvarozom őt a munkahelyről. Amikor hazaértünk, kiszállt a kocsiből, és így szólt:

– Nagyon szépen köszönöm!

– Szívesen, máskor is!

Erre az apám:

– Nem neked mondtam, hanem a magasságos Istennek!

2. Egy apa szinte a semmiből is képes előhúzni valami tipikus „apa poént”, ami mondhatni már a védjegyének számít.

3. Én: Kisfiam, mostantól annyira rosszul viselkedhetsz, amennyire csak a kedved tartja!

A kisfiam csillogó szemekkel: Tényleg?

Én: Igen, hátha akkor szenet hoz nekünk a Mikulás!

4. Az apám beállította nekem az általa engedélyezett maximum a hangerőt, miután már vagy 1000-szor rám szólt, hogy halkítsam le a zenét a szobámban.

5. Én: Honnan van ez a macska?!

Kislányom: Az üdítők mellé adták a boltban. Pontok helyett, most ilyeneket lehet gyűjteni.

6. Elmentünk kempingezni a kisfiammal, és miközben horgásztunk, egyszer csak hangosan felkiáltott:

– Apuuu, apuuu, kaksiznom kell!
– Kisfiam, itt vagyunk a természet lágy ölén, ott kakilsz, ahol csak szeretnél.
Erre elszaladt az erdő irányába, és 10 perc múlva került elő megint. Megkérdeztem tőle:
– Na kaksiztál?
– Igen.
– És hol?
– A sátorban.