A 20 éves bristoli Ashley Goudou csak nehezen boldogul a jelenlegi gazdasági helyzetben, és heti hét napban 10 órás műszakban dolgozik, hogy el tudja tartani önmagát és háziállatait. Mivel nincs pénze kifizetni a számlákat, egy edzőterembe jár zuhanyozni, és gyakorlatilag zacskós levesen él.
A fiatal férfi az energiaválság közepette komoly problémákkal szembesül. Egyedül él egy egyszobás lakásban négy kutyájával és négy macskájával, és 6,81 fontos órabéréből még egy biciklire sem futja, hogy azzal járhasson munkába. A gyári munkásként dolgozó fiú egy órát sétál a sötétben, hogy eljusson a munkahelyére, és bármilyen gondosan is osztja be a pénzét, csak nagyon nehezen tudja eltartani önmagát és az állatait.
„Mindig aggódom a hónap végén, hogy van-e elég pénzem a kutyák etetésére – de inkább etetem őket, mint magamat” – magyarázta.
Ashley, aki állami gondozásban nevelkedett, 16 évesen költözött ki a szociális otthonból, és kezdett megállni a saját lábán. Körülbelül 2 ezer fontot keres havonta, de azt mondja, a számlák és az élelmiszerek költsége megháromszorozódott az elmúlt évben, így ez a pénz már nem elég ahhoz, hogy eltartsa magát.
Havonta több mint 1000 fontot költ bérleti díjra, gázra, vízre és WiFi-re, majd gondoskodik kedvencei ellátásáról, így csak nagyon keveset költhet önmagára. „Soha nem tudom a hónap végén, hogy elég lesz-e a pénzem, hogy ellássam magamat és a kutyákat. Ez nagyon aggaszt” – mondta.
„Sok az adósságom, és a WiFi-t meg a gázt is levágták. Nem tudok mindent kifizetni” – magyarázta. „Amikor kevés az ételem, nagyon aggódok, hogy mikor jutok többhöz, és imádkozom Istenhez.”
Ami az állatok ellátását illeti, a Bristol Animal Rescue Center adományaira támaszkodik. Szerdánként felkeresi az Ambition Lawrence Weston közösségi központot is, ahol ingyenes állatorvosi vizsgálatokat végeznek kedvencein, ugyanakkor kutyaágyakat, macskaalmokat és ételt is kap.
„Az adományok nélkül nem lennék képes eltartani az állataimat. De nem akarok túl sokat elvenni, mert vannak emberek, akik még nálam is rosszabbul állnak” – mondta. „Ha nem lenne a menhely, két állásban kellene dolgoznom. De ha kellene, megtenném, és az állatokat helyezném előtérbe” – tette hozzá.
„Most a villany és a gáz ára is az egekbe szökött, és küszködök. Még az állateledel ára is megháromszorozódott. Korábban alig 1000 fontot költöttem a kedvenceimre havonta, most pedig körülbelül 3000 fontot. De csak 2000 fontot keresek. Régebben naponta négyszer etettem őket, most kétszer kapnak enni, és a szupermarketek saját, olcsóbb eledeleit választom.”
„Az nem jöhet szóba, hogy menhelyre küldjem az állatokat, nem lenne hozzá szívem. Inkább nekem ne legyen mit ennem” – mondta Ashley.
A járvány alatti lezárások idején Ashley 12 macskát fogadott be, amikor egy barátja már nem tudott gondoskodni az állatokról, és közülük négyen vele maradtak: Tinkerbell, Messy, Red és Ruby. Emellett négy kutyája is van, két francia bulldog – Blue és Willow – és két bulldog – Dolche és Bruno.
Ashley arról álmodik, hogy egy nap állatorvos lesz, és azt mondja, kedvencei a mentális egészsége szempontjából is fontosak a számára. „Rossz mentális egészségtől szenvedek. Az év elején szakítottam a párommal, és öngyilkos hajlamaim voltak. A kutyák tartották bennem a lelket, ők adtak nekem célt” – magyarázta.
„A kormány nem látja, hogy a megélhetési költségek milyen hatással vannak az emberekre. Korábban naponta kétszer ettem, és egészségesen, most pedig csak zacskós levest eszem, mert csak ezt tudom megengedni magamnak. Az edzőterembe kell járnom zuhanyozni, mert nem tudom megengedni magamnak, hogy kifizessem a gázt, és lezuhanyozzak. Nevetséges” – írta le helyzetét Ashley.
