“Délután 3 óra körül. Molyolok a számítógépem előtt. Csöng a telefon, felveszem, bemutatkozom, ahogy szoktam:
– ……….Kft.,Gipsz Jakab, Jó napot kívánok!
A túloldalon egy – hangjából ítélve – komoly, érett férfi hang:
– Jó napot kívánok, és XY vagyok a ………. Kft ügyvezetője. Ma reggel küldtünk Önöknek egy árajánlat kérést. Érdeklődnék, hogy megkapták-e, mert még nem jött a visszaigazolás.
– Uram, mindjárt megnézem! – és lekérdezem a postafiókomat. Az említett üzenet nem jött meg. Ezt közlöm a túloldallal is.
– Akkor elküldenénk még egyszer, és kérném, hogy mielőbb válaszoljon rá, mert sürgős lenne a munka. – elbúcsúzás mindkét oldalról.
Eltelik fél óra, megnézem a mailboxot, semmi. Egy negyed óra múlva megint megnézem, még mindig semmi. Telefon csöng, ugyanaz az illető. Megállapítjuk, hogy a levél még mindig nem jött meg. Majd hallom a telefonban.
– De hát itt van a sikertelen küldések között, nem csoda, hogy nem ment el.- majd a telefontól eltávolodva kiabál: – Marika! Húzza már ki egy pillanatra annak a kurva ROUTER-nek a tápját!
Halkan hallom Marikát:
– Melyik az főnök?
– Az a kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön. Az van ráírva, hogy: R-O-U-T-E-R.
– Ezt a fekete konnektort, amin piros szalag van, azt húzzam ki?
– NEEEEM!!! AZ A SZERVER!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, abba megy egy fekete zsinór, azt tessék kihúzni, majd 10 másodperc múlva visszadugni!
– Na de főnök, nekem nincsen stopperórám, elég, ha mobilomon nézem?
– Elég ha lassan elszámol 10-ig, de húzza már ki, hogy végre rendbe jöjjön
rendszer. Reggel óta kb. 40-50 E-mailunk nem ment el.
– Főnök, találtam egy szürke dobozt a falon, ezt most kikapcsoljam?
– NEEEEM!!!!! AZ A RIASZTÓÓÓ!!!! HOZZÁ NE NYÚLJON!!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
– Ja, főnök! Most jut eszembe, hogy arra ma véletlenül ráöntöttem a müzlis joghurtomat, és elmosogattam. Ott van a szárítórácson.
Egy csendes, lakonikusan beletörődő, hang a túloldalról:
– Jézusom… “