Bár a mindenszentek napja már elmúlt, mégis úgy döntöttünk, hogy felborzoljuk kicsit az idegeket, és keresünk néhány olyan izgalmas és félelmetes történetet az interneten, mint amiket gyerekkorunkban meséltünk egymásnak, hogy a frászt hozzuk a barátainkra táborozás közben a tűz körül ülve. Ha szereted a furcsa és rémisztő történeteket, akkor feltétlenül olvasd el a cikkünket – bár lehetőleg ne lefekvés előtt. Most 15 internetezőt és az ő furcsa történeteiket gyűjtöttük össze, melyek még minket is felzaklattak kicsit a cikk írása közben. Ettől függetlenül azonban jól mutatják, hogy milyen kiszámíthatatlan és paranormális hely a világ.

• Boltba kellett mennem, ruhát akartam visszavinni (túl kicsi volt). Nem én vettem a ruhákat, csak ajándékba kaptam, ezért elmentem a megadott címre. Nem találtam ott semmit, gondoltam biztos elköltöztek vagy ilyesmi. Hazamentem, leellenőriztem a címet, és másnap újra elmentem – ott volt! De tegnap semmi nem volt itt a helyén, ez hogy lehetett?! Valószínűleg először csöppentem bele valamilyen párhuzamos valóságba. © FatRussian / pikabu
• Pszichiátrián dolgozom. Az egyik beteg még az osztályvezetőt is megrémítette. A szomszédjai riasztották a rendőrséget, hogy sikoltozást és állati üvöltést hallanak a lakásából. A srác egyszobás lakása olyan volt, mint egy horror film: összevarrt függönyök, a falak tele rejtélyes írásokkal, a szoba közepén pedig egy oltár, égő gyertyákkal és egy lány régi fényképével. Amikor a rendőrök elvitték onnan onnan a srácot, el akarták fújni a gyertyákat, de a srác könyörgött, hogy ne tegyék, mert „ez nem fog tetszeni neki”. Ennek ellenére persze elfújták, a srácot pedig behozták hozzánk a pszichiátriára. Az igazán furcsa ezután jött: a szomszédok másnap ismét panaszkodtak a zajra, pedig akkor már senki nem volt a lakásban. © atmosfear
• 3 napja történt. Még mindig kellemetlen kicsit. Az exemről álmodtam, akivel 10 évvel ezelőtt szakítottunk. Együtt éltünk, de nem voltunk házasok. Most van férje, gyermekei, ahogy nekem is van családom. Szóval arról álmodtam, hogy kézen fogva sétálunk, ölelkezünk, beszélgetünk és nevetgélünk. Aztán a szemembe nézett és azt mondta: „Miért nem engem választottál? Házasodjunk össze, és kezdjünk új életet együtt!” Annyira féltem, hogy a feleségem megtudja (nem tudtam, hogy álmodok), hogy furcsa kifogásokat kezdtem keresni, majd hirtelen felébredtem. Láttam, hogy a feleségem a számítógépnél ül, és kissé mérgesen olvas egy üzenetet, amit a volt barátnőm írt: „Régóta nem beszéltünk, nincs kedved meginni egy kávét?” – majd rám nézett, és megkért, hogy magyarázzam ezt meg. Majdnem szívrohamot kaptam, mert a lánnyal már évek óta nem beszéltünk! © nemoder777 / pikabu
• Egy videokamerákkal foglalkozó biztonsági cégnél dolgozom. Egyszer egy idős nő keresett fel minket, aki szerint a férjének egy fiatal szeretője van, és ők ketten megpróbálnak az életére törni. Az általuk választott módszerek enyhén szólva is rendkívüliek voltak: állítólag egy sírból kitépett kereszttel akarnak végezni az asszonnyal. Totál őrültségnek hangzott, de a nő az egyik főnököm ismerőse volt, szóval muszáj volt segíteni neki. Amikor a helyszínre értünk elég hátborzongató volt, mert szúrásnyomokat találtunk a falban, ráadásul egy sírkereszt töredékei hevertek az ablak alatt. Beállítottuk a videós megfigyelést, majd egy héten át figyeltük a házat, de semmi sem történt. Amikor elmeséltem a főnökömnek, hogy mi volt a sztori és hogy nem történt semmi, megdöbbent, mivel a nő férje már 10 éve meghalt. © Sever30007 / pikabu

• A tanárom elmesélte, hogy egy nyári este kiment az erkélyre, és látta, hogy egy nő sétál az udvarukon. Teljesen közönséges, ismeretlen nő. Ugyanabban a pillanatban hátborzongató lidércnyomás futott végig rajta, a kanapéhoz is alig ért el, hogy leüljön. Néhány perc múlva csöngött a csengő. A férje felkelt, hogy kinyissa, de mondta neki: „Ne nyisd ki! Valami baj történt a fiunkkal!”. A férfi furcsán nézett rá, és az ajtóhoz ment. Rendőrök voltak, kiderült, hogy a fiuk a folyóba fulladt. A tanárom elmondta, hogy maga sem tudja, miért, de amint meglátta azt az idegen nőt, valamiért tudta, hogy a fia, akit mindennél jobban szeretett, már nincs közöttünk. © Elena Korchagina / facebook
• Félek az óráktól. Életem során két olyan órám is volt, ami előbb megállt, majd elkezdett a másik irányba menni. Először a kínai, silány minőségre gyanakodtam, de észrevettem, hogy mindkét alkalommal pontosan ekkor elvesztettem valakit, aki nagyon fontos volt nekem. Előbb édesanyámat, majd a nővéremet, aki egy rutin műtét után lábadozott éppen, amikor az órám elkezdett visszafelé járni. © Tatiana Shchepakina / facebook

• 19 éves koromban nagyon beteg lettem. Kórházba kerültem, ahol kiderült, hogy egy fog okozott olyan fertőzést, ami miatt kómába kerültem és kérdéses volt, hogy túlélem-e egyáltalán. Bár napokig kómában voltam, nekem ebből semmi sem tűnt fel – tudtam, hogy egy kórházban vagyok, de olyan volt, mint bármikor máskor: nappal tévéztem, olvastam, éjszaka pedig aludtam. Az egyetlen, utólag visszagondolva furcsa dolog az volt, hogy a nagymamám feküdt a mellettem lévő ágyon, és minden nap tartotta bennem a lelket és segített, és győzködött, hogy sikerül majd legyűrnöm a betegséget. Az a nagymamám, aki ekkor már hosszú évek óta halott volt. © Tatiana Kim / facebook
• 12-13 éves koromban a szüleim táborba küldtek. Az egyik este elmentünk sétálni a tábortól nem messze, ahol egy régi templomot találtunk. A templom nagyon régi volt, és a kerítésen átmászva egy hatalmas, deszkákkal borított lyukat láttunk a közepén. Elkezdtük felfeszíteni a deszkákat, és hangokat hallottunk a gödörből. Mindannyian elhallgattunk, mert azt hittük, hogy valamelyikünk viccelődik csak, de nem, a hangok egyértelműen a gödörből jöttek. Mindannyian azonnal futni kezdtünk, átugrottunk a kerítésen, és amikor hátranéztünk, olyan volt, mintha valaki egy fáklyával a kezében állna a templom tetején. Visszarohantunk a táborba és azóta sem meséltünk erről senkinek. © Lyudmila Kostyan / facebook

• Átlagos szombat este volt. A férjem úgy döntött, hogy filmet néz az okostelefonján fülhallgatóval az egyik szobában, én pedig elaludtam a másikban. Reggel, amikor felébredtem, láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom a férjemtől hajnali negyed 3-kor, de ami még durvább: a férjem reggel 14 fotót talált a telefonjában, valamint egy rövid videót. A videóban csak sötétség volt és zaj, a képek pedig olyanok voltak, mintha az ablakból lettek volna fotózva. Máig nem értjük, hogy ki csinálta, mikor csak ketten voltunk otthon és mindketten aludtunk, a telefonját pedig ráadásul ujjlenyomatos biztonsági zár védi. © ideer
• Egy barátom azt tanácsolta, hogy a lakásunk bejárati ajtaja mellett akasszak ki egy fokhagyma füzért, ez majd távol tartja a gonosz embereket, az irigységet, és azokat, akik ártani akarnak nekem vagy a családomnak. Érdekesség, hogy amióta ezt megtettük, sem a férjem rokonai, sem a munkatársaim nem jönnek látogatóba, mert mindig „közbe jön nekik” valamilyen furcsaság. © ideer
• A szobatársam álmában beszél, ezen igazából nem is nagyon csodálkozom már. Szokásos éjszaka volt, megint zagyvaságokat magyarázott álmában, valami pohárról a földön. Átfordultam, és próbáltam visszaaludni, majd eszembe jutott, hogy aznap a szobatársam nem is aludt otthon, mert születésnapi bulin volt a barátaival. Magamra húztam a takarót és reggelig ki sem bújtam alóla. © ideer
• Volt egy óvodatársam, akire a mai napig kristálytisztán emlékszem. Magasabb volt nálam, de a születésnapja ugyanazon a napon volt, mint az enyém, ezért nagyon maradandó nyomot hagyott bennem, mivel őt és engem mindig egyszerre köszöntöttek fel a többiek. Sokszor együtt is játszottunk, de aztán egy nap a fiú nem jött többet oviba – gondoltam azért, mert átkerült egy másik óvodába vagy csoportba. Évek múltán azonban, amikor megpróbáltam megkeresni, egyik fotón sem volt rajta ez a fiú, de ami még érdekesebb, hogy egyik másik óvodai barátom sem emlékezett rá. Lehet, hogy csak egy gyerekes fantázia volt? © ideer
• A mai napig élénken él bennem egy emlék, amikor gyerekkoromban az utcán játszottam anyámék vidéki nyaralójánál, ám valamiért sem anyám, sem apám nem figyelt rám, miközben én az utcán labdáztam a szomszédok autói mellett. Nemrég volt egy beszélgetés erről a témáról, és elmeséltem anyáméknak a nyaralóval és a kerttel kapcsolatos emlékeimet, amik stimmeltek is, de mint kiderült, anyámék egy évvel a születésem előtt eladták ezt a házat és én soha nem is jártam ott. © ideer

• Emlékszem, hogy egyszer gyerekkoromban a barátaimmal felfedeztünk egy elhagyatott épületet. Szobáról-szobára mentünk, míg nem találtunk egy olyat, amiben egy régi gramofon állt. Vastag porréteg borította, ezért nem is nyúltunk hozzá, ahogy semmi máshoz sem. Amikor elhagytuk az épületet, hallottuk, ahogy a gramofon csendesen szólni kezd. Először azzal magyaráztam, hogy biztos hallucinálok, de a barátaimra néztem, és ők is hallották. Ekkor futni kezdtünk. © ideer
• 50 éve dolgozom tanárként. Ma, óra után, amikor kimentem a folyosóra, minden drámai módon megváltozott. Linóleum helyett fából volt a padló, a falak fehérek voltak, pedig eddig világossárgák, és amikor lementem az aulába, láttam egy feliratot, hogy „Boldog új évet, 1975!”. Ezután egy orvosi rendelőben ébredtem: mint kiderült, elvesztettem az eszméletemet óra közben. © ideer

Te hiszel az ilyen történetekben? Történt már veled bármi hasonló, megmagyarázhatatlan? Meséld el nekünk hozzászólásban!

forrás