Amikor egy új országba látogatunk, gyakran úgynevezett „kulturális sokkot” kapunk a helyi emberek életmódja, anyanyelve vagy hagyományai miatt. Legyen szó pozitív vagy negatív meglepetésről, el kell fogadnunk, hogy minden ország más és más, és pont ezért olyan gyönyörű a világ. Most összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amik a legnagyobb meglepetésként érték az internetezőket, amikor egy idegen országba utaztak.

Kinézet

• Párizsban csodálkoztam, hogy mindenki milyen vékony. Ez volt az első dolog, ami azonnal szembetűnt, és amin órákig gondolkoztam. © Sean Kernan / Quora
• Indiában bizonyos helyeken dupla tisztelet övezi a gazdag embereket, mivel úgy gondolják, hogy aki kövér, az gazdag. © Larissa Panaro Artemenko / Facebook

• Én a norvégiai Bergenben az esernyővel különböztetem meg a helyieket a turistáktól. A helyiek ugyanis gyakorlatilag egyáltalán nem használnak esernyőt, ők inkább esőkabátot hordanak helyette. © Anna Vlasova / Facebook
• Vietnamban a helyiek farmerban, pólóban úsznak a tengerben, nem használnak fürdőruhákat. © Ekaterina Saiz Martin / Facebook

• Kuvaitban tanultam egyetemen, és lett egy nagyon sötét bőrű barátom. Amikor meghívott az esküvőjére, elképedtem, mivel szinte teljesen fehér volt az arca. Később elmondta, hogy külön fehérítő spray-t szoktak használni náluk az emberek, ami olyan, mint nálunk a barnító, csak pont fordítva. © Salma Medina / Quora

Étel

• Volt egy érdekes esetem Thaiföldön. A szupermarketben a hús teljesen be volt csomagolva, ezért megkérdeztem az egyik eladót, hogy ez csirke-e. Azt mondta, hogy igen, szóval megvettem. Amikor hazaértem, kicsomagoltam, és láttam, hogy ezek karmos csirkelábak. Nagyon furcsa volt, mert ezt otthon mi csak a kutyáknak főzzük, a thai emberek pedig normális ételnek tekintik. © Morozova Irina / Facebook
• Amikor Libanonban voltam, elmentem egy kávézóba. Amíg vártuk a rendelést, különféle harapnivalókat és édességeket hoztak a helyi konyha jellegzetességeiből. Nálunk, Kazahsztánban nincs ilyen: ha rendelsz valamit, vársz és kész. Nem adnak mellé semmi mást. © Olga Krasnyukova / Facebook
• Kacsalevest rendeltem Vietnamban. Hozták is a levest. Kacsástul. Egész kacsával. Úgy értem kompletten, csőrrel. © Larisa Gorenko / Facebook
• 4 éve élek Kínában, de még mindig meglep, hogy a szupermarketekben élő kis krokodilokat, békákat és teknősöket is árulnak. © Ekaterina Zykova / Facebook
• Mindig azt hittem, hogy imádom a kínai konyhát. Aztán 8 évvel ezelőtt a feleségemmel Kínába utaztunk munka ügyben, ahol az ügyfél meghívott minket egy tradicionális kínai vacsorára, hogy megkóstolhassuk a helyi ételeket. Fűszeres csirkére számítottam, de békák, sőt teknősök voltak az ételben. Soha nem hagytam még ott vacsorát korábban. © Mayer Peter / Quora
• Nemrég költöztünk Charlottesville-be. Elmentünk a családdal és a barátokkal megünnepelni férjem születésnapját a McDonald’s-ba. Amikor az alkalmazottak meglátták, hogy ünneplünk, odajöttek, és csatlakoztak hozzánk. Énekeltek, táncoltak, de ez csak a kezdet volt. A gyerekek ingyen fagylaltot kaptak, amikor pedig odamentünk a pulthoz fizetni, a pultos jelezte, hogy egy másik vendég látta, hogy ünneplünk és kifizette helyettünk a számlát. Meg voltam döbbenve! Soha életemben nem láttam még ilyet! © Nivedita Awasthi / Quora

Turistákhoz való hozzáállás

• Munkaügyben utaztam Svédországba. Egy hét alatt kb. 10 szó váltottam a svéd kollégámmal. Meg voltam győződve róla, hogy nem kedvel engem, aztán utolsó nap meghívott, hogy töltsem nála az éjszakát, mivel a repülőtér közelében él. Rendesen meglepődtem! De az igazi meglepetés az volt, hogy hajnali 4-kor kelt csak azért, hogy reggelit készítsen nekem! Azt mondta, azért, mert a barátjának tekint. Soha életemben nem ért még nagyobb meglepetés. © Olga Bane / Facebook
• A férjem és én félig észtek vagyunk, és motorral utaztunk Észtországba, amikor már nagyon késő volt, és muszáj volt megszállnunk valahol. Egy kempingben álltunk meg, ahol a következő szavakkal fogadtak: “A kemping zárva van”. Ennek ellenére nem akadályoztak meg minket, hogy bemenjünk a kemping területére, ahol kerestünk is egy sátrat két tábori ággyal. Megkérdeztük, hogy lehet-e zuhanyozni, mire ugyanaz a fickó ismét azt mondta: “A kemping zárva van”. Ennek ellenére tökéletesen működött a víz a zuhanyban, szóval lezuhanyoztunk. Másnap reggel, amikor fizetni akartunk, az alkalmazott ismét azt mondta: “A kemping zárva van” – és nem fogadott el tőlünk végül pénzt. © Natalia Nemirovskaya / Facebook
• Nemrég Romániában jártam, ahol egy idős nő ragaszkodott hozzá, hogy reggelizzek vele, miután lefényképeztem őt az utcán. © Gerard van den Akker / Quora
• Nem egyszer jártam Svédországban, viszont az egyik alkalom nagyon különbözött a többitől: elvesztettem az övtáskámat, benne minden iratommal, kivéve az útlevelemet, mert az más helyen volt. Amikor a stockholmi rendőrségre mentem, először azt kérdezték tőlem, hogy éhes vagyok-e. Ez utólag visszagondolva logikus, hiszen minden pénzemet és dokumentumomat elhagytam, szóval nagyon kellemes volt látni, hogy először szerették volna, hogy jól érezzem magam, majd utána foglalkoztak az eltűnt övtáskámmal, ami egyébként pár órával később meg is lett, mert valaki behozta a rendőrségre minden pénzzel és irattal együtt. © Rimma Afanasyeva / Facebook
• Magas, kopasz, pocakos férfi vagyok. Vietnamban a helyiek, főleg a nők folyamatosan megsimogatták a hasamat, mert azt hitték, hogy szerencsét vagy gazdagságot hoz nekik. © Leonid Bogomolny / Facebook
• Vietnamban egyébként a fehér bőrű és szép hajú gyermekek megérintése áldás! © Anna Pakhomova / Facebook

Erkölcsi normák

• A finn munkaügyi hivatalnál az interjúm előtt megkértek, hogy a bejáratnál vegyem le a cipőmet. Ez elég megdöbbentő volt, nem álltam rá készen. Cipő nélkül kicsit félmeztelenül éreztem magam. Mindenesetre levettem, és mezítláb sétáltam be a szőnyeges szobába az interjúra. Egy ilyen hivatalos interjú esetén a csupasz lábbal történő sétálás még mindig túl intim számomra. © Anni Hag / Quora
• Izraelben az emberek köszönnek a boltosoknak, ablakmosóknak vagy a buszsofőröknek, és tulajdonképpen mindenkinek, akivel csak találkoznak. Oroszországból származom, ezért nekem ez eleinte meglepő volt, de aztán megszoktak, és most már itthon is köszönök mindenkinek, bár ők többnyire csak furcsán néznek rám. © Elena Akodus / Facebook
• Svédországban az a szabály, hogy 22:00 és 7:00 között tilos zavarni a szomszédokat, ezért ha valaki késő este valami hangos tevékenységet akar folytatni, akkor előtte figyelmeztető üzenetet akasztanak ki a liftben vagy a lépcsőházban. © Noni Negmatova / Facebook
• Törökországban a szeretetteljes kifejezések nagyon jellemzők. Például, az üzlet eladója bármikor úgy hív téged, hogy “kedvesem” vagy “édesem”. © Olga Sumelong-Rataeva / Facebook
• A kínaiak nagyon hangosan, többnyire ordítva beszélnek úgy, hogy a fülem bedugul tőle. Aztán az egyik kínai ismerősöm elmesélte, hogy náluk minél magasabb rangú valaki, annál hangosabban beszél, így aztán az egyébként egyenrangú emberek is próbálják túlordítani a másikat, hogy így mutassák ki: többek a másiknál. © Dmitry Silchenkov / Facebook

Szállítás

• Gyerekekkel voltunk Romániában, és taxival utaztunk. Én az első ülésen, a gyerekek hátul. Megpróbáltam becsatolni a biztonsági övet, mire a sofőr megállt, és tört angol nyelven elmagyarázta, hogy nincs biztonsági öv, mivel a hátul ülő utas esetleg támadásra használhatja. Sírj vagy nevess – döntsd el te. © Tatyana Ratnovski / Facebook
• Szicíliában, amikor nem éppen a kisvárosok főutcáin haladsz, az előtted közlekedő sofőr akár 5 percre is megállhat beszélgetni a barátjával úgy, hogy nem tudod kikerülni sem. Érdekes módon az emberek ilyenkor nem dudálnak, hanem megvárják, míg befejezik, majd tovább mennek. © Tatiana Kud / Facebook
• Az indiai utakat és autópályákat szó szerint elárasztja a forgalom. Az autóktól elkezdve a hatalmas teherautókon át a gyalogosokig, kerékpárosokig, tehenekig, kecskékig, csirkékig tulajdonképpen bármivel találkozhatunk. Egy 30 km szakasz megtétele néha több mint 2 órába telt. © Zack Jaffri / Quora
• Apró dolog, de minden alkalommal kellemes meglepetés, amikor az Egyesült Királyságba jövök, hogy az emberek félreállnak a busz és metróajtóból, majd megvárják, míg az emberek leszállnak róluk és csak utána kezdenek el beszállni. © Emma Pichon de Bury / Quora

Mindennapi élet

• Svédországban, amikor vendégségbe hívnak, nem az asztalnál szolgálják fel az ételt. Mindenki kap egy tányért, majd azzal megy ki a konyhába és vesz magának azt, amit akar. © Tatiana Tkachenko / Facebook
• Svájcban még az is meg van szabva, hogy melyik napokon és mettől-meddig lehet használni a mosógépet a saját lakásodban. © Collin Spears / Quora
• Csodálattal töltött el, hogy Németország mennyire virágba burkolódzik. Virágcserepek vannak a hidak korlátjain, a járda szélén, és senki nem lop el, nem tör szét semmit. Lenyűgöző ez a magas szintű kultúra! © Marina Fedotova / Facebook
• A japán mosógépek nem melegítik fel a vizet – hidegen mosnak. A vízmelegítős mosógépek drágábbak, mint a 2 gép, például a mosógép és a szárítógép együtt. © Nina Smolyak / Facebook
• Dél-Kínában és Hongkongban a háziállatként tartott madarakat gyakran viszik ki “sétálni” az utcára. Ketrecben viszik persze, de úgy gondolják, hogy ezeknek az állatoknak épp úgy szükségük van a szabadban “sétáláshoz”, mint mondjuk a kutyáknak. © Dimitri Okropiridze / Facebook

Biztonság

• Reggel 6 óra, München. Taxival mentünk a repülőtérről a szállodába, a sofőr  egy vékony, magas, hosszú hajú fiatalember volt – a lányommal azonnal megjegyeztük. Megérkeztünk a szállodába, ahol a lányom fizetni akart, de észrevette, hogy nincs meg a pénztárcája. Hívtuk a taxiszolgálatot, de hiába, majd a recepciós azt javasolta, hogy üljünk le reggelizni, és utána folytassuk a keresést, mire megreggeliztünk, a taxis férfi visszatért, és visszahozta nekünk az elhagyott pénztárcát. © Susanna Burnazyan / Facebook
• Egy kávézóban hagytam a drága Ray-Ban szemüvegemet, és elmentem hegyet mászni a barátaimmal. 6 óra múlva visszamentem a kávézóba megkeresni a szemüveget, és ugyanott találtam, ahol hagytam. Felajánlottam 5 eurót a pincérnek, a hálám jeléül, de nem fogadta el. Szeretlek, Svájc! © Hassan / Quora
• Indiai révén számomra meglepő volt, hogy Európában az emberek betartják a közlekedési szabályokat. Még éjszaka is, amikor senki sincs az utakon, akkor is megállnak a piros lámpánál. Döbbenet! © Koushik / Quora
• Törökországban emlékszem, hogy van egy furcsa “szabály”: a sofőrök mindig egy rövid dudálással jelzik, ha például egy másik autó vagy teherautó közelében vannak és azt gyanítják, hogy a sofőr esetleg nem látja őket. Ez egyfajta jelzés, hogy “hahó, itt vagyok”. © Zhanna Moiseenok / Facebook

forrás