Amikor Frank Caprio bíró rájött, hogy az állami törvények betartatása azzal járna, hogy egy gyászoló édesanya pénz nélkül maradna, megváltoztatta az ítéletet, és a legjobbakat kívánta a nőnek.
Frank Caprio 1985 óta szolgál bíróként a Rhode Island-i Providence-ben, és bár a tárgyalt ügyeket gyakran közvetítik a televízióban, Caprio mindig is hangoztatta, hogy ő nem a szórakoztatás kedvéért van ott, hanem azért, hogy bíróként igazságot szolgáltasson.
Az egyik 2017-es meghallgatáson egy Andrea nevű nő került Caprio bíró elé, aki az évek során 400 dollár értékű parkolási bírságot halmozott fel. Az első bírságok még 2004-ből, 2005-ből és 2006-ból származtak, de miután a nő bevallotta, hogy nem is tudott ezekről, a bíró törölte ezeket, majd folytatta a további bírságok felsorolását.
2008-ban Andrea egy 25 dolláros bírságot kapott, majd 2014-ben ugyanabban az utcában még egy ugyanilyen értékűt. Ezek mellett négy másik bírságot gyűjtött össze. A bírságok felolvasása után a bíró lehetőséget adott a nőnek, hogy elmondja a saját álláspontját, és Andrea könnyek között mesélte el a történetét.
Elmondása szerint az egyik büntetést azért kapta, mert gondja akadt a társadalombiztosításával, és bement panaszt tenni, amiért nem adták ki neki az esedékes csekket. Ez azért történt, mert a nő fia, akit az előző évben meggyilkoltak, 75 dollárral tartozott. Ezt az összeget halála után az anyától várták, és nem adtak ki neki csekket, amíg nem fizetett, ezért Andrea bement panaszt tenni.
A második bírságot akkor kapta, amikor a főbérlője ki akarta lakoltatni őt, és éppen a bíróságon küzdött azért, hogy megtarthassa a fedelet a feje fölött. Amikor megérkezett a bíróságra a parkolóóra nem működött, de amikor visszament az autójához már ott várt rá a bírság. Azt is elmondta, hogy ráadásul a pert is elveszítette, és ki kellett költöznie.
A következő, 100 dolláros bírságot akkor kapta, amikor megpróbált jogi segítséget szerezni, hogy kikerüljön szorult helyzetéből. Bement pénzt váltani egy boltba, mivel nem volt nála apró, de mire visszatért, már megbírságolták.
Miközben elmesélte a történetét, végig a könnyeivel küzdött, és egyértelmű volt, hogy gondolatban újra átéli a történteket. A bíró kérdésére Andrea megerősítette, hogy a fiát az előző év márciusában meggyilkolták, ráadásul a tettes a nő bátyja volt. Elmondta, hogy még mindig nem sikerült tisztázni az ügyet a biztosítóval, sőt, még a fia temetését sem fizette ki teljesen, és a lakbért is csak alig tudta kifizetni. Könyörgött a bírónak, és bevallotta, hogy nem tudja kifizetni a 400 dolláros bírságot.
Caprio bíró alaposan megfontolta a hallottakat, majd kijelentette, hogy a teremben valószínűleg mindenki együtt tud érezni a nővel, és figyelembe veszi a körülményeket a döntésében, úgy, hogy közben a város érdekeit is szem előtt tartja.
A bíró végül bejelentette, hogy hajlandó 400 dollárról 50-re csökkenteni a bírság összegét, és megkérdezte a nőt, mennyi időbe telik, amíg ki tudja fizetni ezt az összeget. Andrea azt válaszolta, hogy van nála annyi pénz, így ott helyben is tud fizetni. Amikor azonban Caprio megkérdezte, mekkora megterhelést jelentene ez neki anyagilag, a nő azt felelte, hogy mindössze 5 dollárja maradna.
Caprio bíró itt újabb szünetet tartott, majd kijelentette, hogy nem hajlandó olyan döntést hozni, ami tönkretenné a nőt anyagilag. Ezért végül úgy döntött, hogy megváltoztatja az ítéletet, és elengedi a bírságokat. Ez azt jelentette, hogy Andrea megtarthatta a pénzét, és adósságmentesen távozhatott a bíróságról.
Le a kalappal a bíró előtt, emberségből jeles!
