Berki Krisztián özvegye elmondta, kizárólag a kislánya tartja benne a lelket, férje pedig éppen akkor hunyt el, amikor rendeződni látszott a kapcsolatuk.

Berki Krisztián halála után több mint egy hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a felesége beszélni tudjon mérhetetlen fájdalmáról. Bár voltak problémák a kapcsolatukban, Krisztián halála előtt úgy tűnt, minden rendeződik közöttük, de az élet közbe szólt, és május 6-án, elveszítette gyermeke édesapját.

Igaz, hogy voltak hangos vitáink, ettől függetlenül igaz szerelem volt a miénk. Minden konfliktus ellenére tudtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Sajnos, akkor halt meg, amikor rendezni tudtuk a kapcsolatunkat, órákon keresztül beszéltünk a tragédia előtti éjszakán. Szerdán kért még egy utolsó esélyt, hogy bizonyítson nekem. Én voltam az utolsó hívása és sms-e a telefonjában

– kezdte a Borsnak az özvegy.

– A mai napig felfoghatatlan számomra, hogy elvesztettem a férjemet. Olyannyira, hogy mindig azt képzelem, ő csak a hálószobánkban fekszik, miközben csinálom a dolgomat, és várom, hogy egyszer csak megszólal. Továbbra is nehéz, de a kislányom miatt nincs más választásom, tartanom kell magam. Nem tehetem meg – és Krisztián sem lenne rám büszke –, ha nem tudnám ellátni Emmát. Sokan aggódtak értem, hogy nyugtatókon élek, de én csak egy alkalommal, a tragédia napjának éjszakáján vettem be egy fél szemet, mert még mindig szoptatok. A kislányom egészségét tartom szem előtt. A lelkemet nem gyógyszerekkel, hanem meditációval, a családommal és a barátaimmal próbálom rendbe tenni. Emma a mindenem, ő ad erőt a mindennapokban, aki miatt van értelme felkelni. Nagyon hálás vagyok Krisztiánnak a kislányunkért, mert ha nem lenne, fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt a veszteséget túlélni – folytatta Mazsi.

Az özvegynek Berki Krisztián halála után két szülőt kell egy személyben pótolnia.

– Nálam a gyes kimaradt, nekem mindent meg kell tennem, hogy Emma semmiben se szenvedjen hiányt. Egyedüli anyaként családfenntartó lettem. Innen is megígérhetem a kislányom édesapjának, hogy mindent meg fogok tenni, hogy egy teljes értékű életet éljen a gyermekünk – jelentette ki megtörten Mazsi, aki igyekszik minden percét lekötni és mielőbb vissza szeretne állni a munkába.

– Keveset tartózkodunk otthon, folyamatosan dolgozom és az ügyeket intézem. Munkával és a barátokkal kötöm le magam, ötletelek és ezeknek a megvalósításán dolgozom. Van egy régóta dédelgetett álmom, ami most megvalósulni látszik. Semmit nem akarok elkiabálni, de ha itt lesz az ideje, mindenki tudni fog róla. Tudom, hogy Krisztián sem szeretné, hogy a négy fal között üljek depressziósan és ezt a kislányunk is átvegye – fűzte hozzá.

Minden nap nagyon elfáradunk, minden percem be van osztva, ezért nincs sok időm ezen tépelődni, de még ez a szerencse, mert az sokkal rosszabb, ha elindulnak a gondolataim. Szerencsére tudok aludni, igaz, Emma még éjszaka többször felébred. Néha szörnyű álmaim vannak, és sokszor eszembe jut, hogy Krisztián segített a terveim megvalósításában, és majd jön, pedig tudom, hogy már ez nem lesz így

– mondta könnyeivel küszködve az édesanya.

Mazsi Mattesz Csillával, Gesztesi Károly egykori szerelmével dolgozott egy közös vállalkozáson, egy bébi spat akartak létrehozni, amikor megtörtént a tragédia. Az özvegy a férje halála után néhány nappal értesült róla, hogy leendő üzlettársa visszalépett, és mással valósítja meg azt a tervet, amit közösen megálmodtak, amit újabb csalódásként élt meg.

– Amikor szembesítettem Csilla nénit, csak akkor mondta el nekem, hogy sajnálja, de neki egy biztos pont kell, aki anyagilag biztonságot jelent számára, és úgy gondolta, ez nem én leszek a férjem tragédiája után. Ez egy újabb döfés volt számomra. Csilla nénit egy éve ismerem, és elhamarkodott volt a kijelentésem, hogy a barátunk. A szakmai tudásáért tisztelem, és hálás vagyok, amiért a kislányommal foglalkozott. Üzletileg tisztességtelen volt velem, emberségből nálam megbukott – jelentette ki Mazsi.

Amióta a férjem elment, azóta próbál jelekkel figyelmeztetni engem. Ezt is ennek vettem, és örülök, hogy így alakult, mert valamiért így kellett lennie. Továbbra is pozitív vagyok, bár ott nagyon megtörtem. Valamiért ezt kaptam az élettől, tanulnom kell belőle, hogy a jövőben jobban figyeljek oda mindenre. Rávilágított, hogy nehéz megbízni az emberekben, de hálás vagyok a sorsnak, hogy van olyan barátnőm, aki húsz éve van mellettem.

– Vannak, akik segítenek, nap mint nap felhívnak, de ügyesen megállok egyedül is a lábamon. Rendes babaúszásra járunk egy közösségbe, és viszem továbbra is programokra a kislányomat, hogy a fejlődésében még csak nyoma sem legyen a tragédiának.

Mazsi fokozatosan tér vissza a munkába és a májusban elmaradt tábor új időpontját szeptemberre tűzte ki. Szerencsére minden partnere empatikus, és az emberek is együttérzésüket fejezték ki a történtek miatt.

– Amikor az ember egy ilyen tragédiát átél, nem tudja onnan folytatni, ahol abbahagyta. A gyász még tart, és már tudok mosolyogni, de nem vagyok jól. Hullámzó a hangulatom, egyik pillanatról a másikra tör rám a sírás. Nagyon szeretek dolgozni, ezért picit a munkába menekülök. Tizennégyéves korom óta dolgozom, mindig is pörgős voltam, sokszor hajlamos vagyok túlvállalni magam. Visszatérek az influenszerkedéshez is, és próbálok párhuzamosan négy-öt lábat építeni nekem és a kislányomnak. Szeretném továbbra is tartani azokkal az emberekkel a kapcsolatot, akik igazán kíváncsiak arra, mi van velem – zárta szavait Berki Krisztián özvegye.

forrás: blikk.hu