Egy férfi a válás után szabad, mint a madár és általában fiatalabb feleséget keres magának, míg az nők a gyerekekkel maradnak és minden energiájukat és idejüket nem sajnálva próbálják felnevelni őket. A férfiak számára a legegyszerűbb, ha havonta egyszer tartásdíjat fizet, és közben nem törődik semmivel, élvezi az életét, és arra költ, amire csak akar, vagyis mindenre, kivéve a saját gyerekére. Most bemutatjuk nektek “Natasa” történetét, aki 33 éves korában a második férjével történő váláskor azt mondta, hogy ezúttal a férjére hagyja a gyereket, és azt is elmeséli, hogy miért döntött így.
Férfi a válás után
,,Az első házasságom 23 éves koromban ért véget. A volt férjem akkor otthagyott engem egy kisgyerekkel a karjaimban, ő maga pedig a nulláról kezdte újra az életét, mintha én és a fiam megszűntünk volna létezni. Míg nekem minden helyzetben felnőtt és felelősségteljes egyedülálló anyának kellett lennem, addig a férjem letudta annyival, hogy havonta néhány fillér tartásdíjat fizetett és közben boldogan élte az életét.”
,,3 év után újra férjhez mentem. Akkor úgy tűnt, hogy a második férjem tökéletes, ráadásul a gyerekemmel együtt és elfogadott. A közel 8 év együtt töltött idő alatt egy közös fiunk is született. Tényleg minden csodálatos volt, amíg a férjem be nem jelentette, hogy beleszeretett a kolléganőjébe és el fog válni tőlem.”
,,Közölte, hogy ki kellene költöznöm a közös lakásunkból, és inkább egy albérletet keresnem. Elmondta, hogy mindenben segíteni fog – ezt már hallottam. Nem először kerültem ilyen helyzetbe, úgyhogy tanultam már egy-két dolgot. Elmondta persze, hogy a szerelmet nem tudja befolyásolni az ember, de mivel egy időben ő is nagyon szerette volna a közös fiunkat és az országunkban a szülők jogai és kötelességei egyenlőek, ezért nem hagytam annyiban.”
,,Elmondtam neki, hogy nem fogok vele lakni, és bár a ház a közösen szerzett tulajdonunk, én mihamarabb elköltözöm. Egyúttal közöltem vele, hogy az idősebb fiamat magammal viszem, de a fiatalabbat mindenképpen ráhagyom. Fizetek gyerektartást is ha kell, és rendszeresen fogom látogatni őt, idővel pedig majd a gyermek engem.”
,,Persze a férjem nem erre számított. Azt hitte, hogy marad minden úgy, ahogy van, és miközben én egyedül nevelem majd a közös gyermekünket, ő nyugodtan és lelkiismeretfurdalás nélkül vághat bele egy új életbe a munkahelyi szerelmével. Elmondta persze, hogy ilyenkor a gyerekek az anyjukkal szoktak maradni, de engem ez ezúttal nem hatott meg. A szüleim persze nem értettek meg, az ismerőseim elítéltek, de én akkor sem fogok két gyermekkel egy szűk lakásban élni úgy, hogy közben egyiknek sem tudnék rendes életet biztosítani. Persze dolgozok, amennyit csak tudok, de ez két gyerekre nem elég és pihenésre is van szükségem néha. A fiúknak pedig férfi nevelés kell. Édesanyám még mindig próbál meggyőzni és csak azt hajtogatja, hogy meg fogom bánni, de engem nem érdekel. Én döntöttem.”
Mi magunk is döbbenten olvastuk az édesanya sorait, miközben valahol egyet is értettünk vele meg nem is. Az mindenesetre kétségtelen, hogy sem az édesanya, sem az édesapa nem álltak készen a gyerekvállalásra és mindketten hatalmas hibát követtek el. Neked mi a véleményed róluk?
