A nemesség a 12. században keletkezett, de nagyon hosszú ideig meglehetősen alacsony maradt ezeknek a művelt embereknek a száma. A siralmas helyzet javítása érdekében kénytelenek voltak taníttatni a gyerekeket, sokszor úgy, hogy külföldre küldték őket. Az eredmény vitathatatlan volt. A 18-19. századra a nemesség nevelése és oktatása nem a jelenleg ismert oktatási rendszerben zajlott, hanem mint egyfajta hagyományként tekintettek rá az emberek. Megpróbáltunk új és érdekes dolgokat tanulni a nemesi családok életéről, hogy veletek is megoszthassuk őket.
A gyermeknek ki kellett érdemelnie a szülők szeretetét
- A családi kapcsolatok úgy épültek fel, hogy a gyermeknek ki kellett érdemelnie a szüleitől a szeretetet és a figyelmüket. Ekkoriban a gyerekek súlyos bűnnek tartották a szülők felidegesítését, amire a szülők egyébként nem fizikai vagy szóbeli bántalmazással, hanem egyfajta “Nem vagy méltó a barátságomra” hozzáállással reagáltak.
- A fiatal nemesek élete a szülőktől elzárva zajlott. Az anya és apa személyes terét nem lehetett megsérteni, ezért a gyerekek szobája sokszor a ház legtávolibb pontján volt a szülők hálószobájától vagy dolgozószobájától.
A tanulás korán kezdődött
- 7 éves kortól a fiú gyermekek már felnőtt férfinak számítottak. Ebben a korban már megengedték nekik, hogy több időt töltsenek a felnőttekkel, például maradjanak a felnőttek között zajló beszélgetések vagy irodalmi felolvasások közben. 7 éves kor után a gyerekek gyakran büntetést kaptak, ha rajtakapták őket, hogy játszanak, mivel ezt a fajta viselkedést nem tartották felnőtt emberhez méltónak.
- A 19. században, amikor az irodalomnak különösen nagy jelentősége lett a nemesi társadalomban, a vacsorákon gyakran irodalmi versenyeket tartottak. Ilyenkor a családtagok vagy baráti társaságok tagjai versekkel próbálták meg a másik félnél jobban lenyűgözni a közönségüket.
- A gyermekeknek már egészen fiatalkoruktól kezdve megtanították a család felmenőivel kapcsolatos legérdekesebb történeteket, így ha később vendég érkezett a házba és elmentek egy-egy portré mellett, a gyerekek kérés nélkül kezdtek történeteket mesélni az éppen képen látható rokonukról.
- Egy nemesnek egyformán kellett viselkednie minden emberrel, származástól függetlenül. Az arroganciát és udvariatlanságot méltatlan tulajdonságnak tekintették.
- 16 éves korban a gyermekek nemesi oktatása véget ért, és elkezdődött az igazi felnőttkor. Ilyenkor általában külföldre költöztek tanulni, ahonnan 18-20 éves korukban érkeztek haza, gyakran már férjjel vagy feleséggel az oldalukon. A gyermekek külföldön történő taníttatása egyébként akkoriban is nagyon drága volt.
Gyerekkoruk óta arra nevelték őket, hogy ne féljenek a hidegtől
- Az egészségük javítása érdekében a gyerekeket időjárástól függetlenül vitték sétálni, néha szándékosan hideg időben. A nemesek ugyanis különösen elegánsnak tartották, ha valaki hideg időben is könnyed öltözéket visel.
- A lányok sem voltak elkényeztetve: időjárástól függetlenül könnyű ruhában vitték őket a jó hosszú sétákra, hogy a testük edzett legyen.
A tánctanulás olyan volt, mint egy kemény edzés
- Azért, hogy a nemesek szabadnak és nyugodtnak érezzék magukat minden körülmények között, már gyermekkoruktól kezdve nagy figyelmet szenteltek a fizikai erőnlétük fejlesztésére, és természetesen a táncra. A táncoktatás 5-6 éves korban kezdődött, és nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy legtöbbször gyötrelmes volt. Sokkal inkább hasonlított egy élsportoló kemény edzésére, mintsem a ma ismert tánctanulásra. A fegyelmezett táncot és a pontos mozgást a jólneveltség jelének tartották.
- Minden nemes ismerte a báli etikettet. A quadrille alatt a mindennapi ügyekről és társadalmi eseményekről lehetett beszélgetni, de a romantikus beszélgetések szigorúan tilosak voltak. A mazurka alatt aztán jöhetett a szerelmi vallomás, ilyenkor kerültek közelebbi kapcsolatba egymással a nemes urak és hölgyek.
A félelmet elítélték, míg a bátorságot magasztalták a gyermekeknél
- A fiatal nők büszkék voltak arra, ha jól tudtak lovagolni. A bátorság felépítése és a bátorságra nevelés fontos része volt a nemesi gyerekek neveltetésének. Ha például egy gyerek félt a villámlástól, akkor az erkélyre zárták őt, hogy mihamarabb legyűrje ezt a félelmét, és ez számos egyéb dologgal is hasonlóan működött. A hétköznapi dolgoktól való félelmet a gyengeség jelének tartották.
A nőket testileg és lelkileg is felkészítették az élet nehézségeire
- A nemes hölgyeknek már egészen gyerekkoruk óta tanították a pénzzel történő gazdálkodást. Ha a családnak anyagi problémái támadtak, akkor általában a nők felelőssége volt, hogy a tapasztalataikat felhasználva minél kevésbé látszódjon meg vagy érezzék hatását a családban a rossz anyagi helyzetnek. Ilyenkor a nők általában mindent megtagadtak maguktól, hogy minden megtakarítás a család érdekeit szolgálja.
- A nemeseket felkészítették arra, hogy az élet nehéz lesz, de minden nehézséget bátran, méltóságuk elvesztése nélkül kell viselni. A nők épp úgy, mint a férfiak, fizikailag és pszichésen is egyaránt felkészültek az élet nehézségeire.
- A nemes hölgyeknek a terhesség volt a leggyakoribb fiziológiai és pszichológiai állapot, mivel amint véget ért a terhesség és megtörtént a szülés, általában rövid időn belül már kezdődött is a következő. Életük jelentős részét tehát az utódnemzéssel töltötték. Ha egy nőnek nem voltak egészségügyi problémái és a házassága erős volt, akkor optimális esetben akár 15-20 gyermeket is szült élete során.
- A legtöbb felvilágosult férj nyomon követte a felesége menstruációs ciklusát. Persze voltak olyanok, akik figyelmen kívül hagyták a menstruációt a párkapcsolatukban, de a nemesi családokban általában speciális naplókat vezettek a párok, ahol részletesen leírtak minden információt nemcsak magáról a menstruációs ciklusról, hanem a terhesség menetével kapcsolatban is.
Mi a véleményed a nemesi családok életéről és a gyermekek neveltetéséről?
