A 39 éves építész és idegenvezető, Marc Wübbenhorst, naponta legalább 20 liter vizet kénytelen meginni, ellenkező esetben kiszáradna és meghalna. A férfi a világ egyik legritkább betegségében szenved.
Marc egy úgynevezett örökletes diabetes insipidus nevű betegséggel született, egy olyan anyagcsere-betegséggel, amely a szervezet vízmegőrző képességének rendellenességével jár. Bár a nevében szerepel a diabetes szó, ennek a betegségnek tulajdonképpen semmi köze a cukorbetegséghez, és a kiváltó oka teljesen más. Ez esetben a betegek azért vizelnek sokat, mert egy hormonprobléma miatt felborul a só- és vízháztartásuk.
A probléma forrása, hogy Marc veséi nem reagálnak az úgynevezett antidiuretikus hormonra (ADH), amelynek elsődleges feladata a szervezet vízmérlegegyensúlyának fenntartása, a víztartalom megőrzése. A diabetes insipidus esetében a beteg szervezetén gyakorlatilag csak átfolyik az elfogyasztott folyadék.
Ennek következtében Marc kénytelen rendkívül nagy mennyiségű folyadékot fogyasztani. Míg egy átlagember napi folyadékigénye másfél-két liter, addig Marc kénytelen napi 20 liter vizet meginni, hogy ne száradjon ki, és maximum másfél-két órán át bírja folyadék nélkül.
A gyógyíthatatlan betegséget még gyerekkorában diagnosztizálták nála, amikor az édesanyja észrevette, hogy Marc állandóan szomjas és folyamatosan vizel.
Marc állandóan szomjas, és már gyerekkora óta rendkívüli nehézségeket okoz neki a betegsége, hiszen folyamatosan oda kell figyelnie arra, hogy elegendő mennyiségű folyadékot fogyasszon. Ha másfél-két órán át nem iszik vizet, már a kiszáradás tünetei jelentkeznek nála: kiszáradnak az ajkai, magas láza lehet, szédül, kábultnak érzi magát, memóriazavarai vannak, és a legextrémebb esetekben még azt sem tudja, hol van, és ki is ő.
Mivel betegsége következtében kénytelen legalább másfél-két óránként vizet inni és vizelni, éjszakánként is gyakran fel kell kelnie, ezért folyamatosan fáradt, kimerült, ez pedig a munkájában, a mindennapi életében is akadályozza. Marc nemrég felkeresett egy berlini specialistát, annak reményében, hogy egy kísérleti kezeléssel enyhítheti a betegség tüneteit. Háziorvosa vizelethajtó gyógyszerek szedését javasolta neki, de mivel ezek fokozzák a vizelet mennyiségét, Marc nem volt biztos a dolgában, és mindenképpen szerette volna kikérni egy szakértő véleményét is.
Joachim Spranger endokrinológus megerősítette, hogy egyelőre nincs gyógymód erre a betegségre, a kísérleti módszer azonban enyhítheti a tüneteket, és azt javasolta Marcnak, hogy legalább két héten szedje a vizelethajtókat.
Néhány héttel később úgy tűnt, a vizelethajtók beváltak, és Marc legalább valamelyest az ellenőrzése alatt tudja tartani a betegségét, például ritkábban kell felkelnie éjszaka üríteni, így javult az életminősége is, kevésbé kimerült, és több energiája van. Marc most optimizmussal tekint a jövőbe: „A speciális szükségletekkel rendelkező emberek is szórakozhatnak, nem minden a fogyatékosságukról szól. A helyzet az, hogy mi is átlagos emberek vagyunk.” – mondja.
