Sokaknak közülünk valószínűleg van valamilyen érdekes töretünk a taxizással. Ez valahol nem is csoda persze, hiszen egy autóban összezárva egy vadidegen emberrel – az ilyesmi csak furcsa történeteket szülhet. Ezek a történetek néha mókásak, néha kellemesek, olykor pedig értékes tanulságok, hogy miért kerüljük a jövőben a taxizást.

Néhány taxisofőr, akikkel bármikor szívesen utaznánk

• Tegnap este taxival jöttem haza, és a sofőr nagyon örült nekem. Kiderült, hogy szomszédok vagyunk, és ez volt az utolsó útja, ezért megkérdezte, hogy megállhatunk-e hazafelé egy boltban, mert éhes, és nincs otthon neki semmi kaja. Belementem. A taxis bement vásárolni, majd kifele jövet a kezembe nyomott egy hatalmas gyrost. Az út maga kb. 3 dolláromba került, a gyros pedig olyan 6 lehetett. Természetesen hagytam neki egy kis borravalót a végén.
• Egyszer anyám begipszelt lábbal jött ki a klinikáról. Le kellett jönnie a második emeletről, de senki nem segített neki. Én 13 éves voltam akkoriban, ezért kimentem, és elmondtam a problémát egy taxisnak, aki felszaladt, ölbe kapta anyámat, és levitte a kocsihoz, majd hazavitt minket.
• Taxival mentem a kórházba, és ideges voltam, mert aznap operáltak. A sofőr próbálta oldani a feszültséget, ezért bekapcsolta a rádiót, és megkért, hogy énekeljek. Végig énekeltük az utat, és olyan jól éreztem magam, hogy ki sem akartam szállni. Végül barátok lettünk.

• Vasárnap volt, 8 óra. Sokat kellett várnom a taxira, de egy nagyon barátságos sofőr jött. Beszélgetni kezdtünk, mert hosszú volt az út. A beszélgetést megszakította a felesége hívása. A hangszórón át hallottam, hogy elégedetlen a férjével, amiért az egész hétvégéjét munkával tölti. Aztán a sofőr megállt az útszélén, kiszállt telefonálni, és mentegette magát, hogy én vagyok az utolsó útja, stb. Ezután végig viccelődött a családi élet nehézségeivel. Szórakoztató volt, életemben először került bajba miattam egy nős taxis.
• Egyszer 18 km-re az otthonomtól egy hatalmas és nagyon intenzív eső lepett meg. Kerékpároztam, miközben egy kiskutya volt a hátizsákomban a hátamon. A taxis megállt mellettem, berakta a csomagtartóba a koszos biciklimet, majd beültetett minket a kocsijába, annak ellenére, hogy csurom vizesek és sárosak voltunk. Bekapcsolta nekünk a fűtést, egész úton tréfálkozott, és egyszer sem panaszkodott.

Vannak olyan utak, amiket nem szeretnénk megismételni

• Körülbelül 3 évvel ezelőtt taxit rendeltem egy telefonos alkalmazáson. A sofőrnek jó osztályzata volt, ám útközben megállt egy kávézó előtt és hangosan azt mondta: „Menjél, hozz nekem egy cappuccino-t.” A pillanatnyi felháborodásomat követően csendben munkába álltam.
• A szülővárosomba utaztam, ahol taxiznom kellett a reptérről a szülői házig. Útközben a beszélgetés az Über-re terelődött. A sofőr egy mély és érzelmes beszédet mondott arról, hogy mennyire veszélyes, hogy a fiatal és tapasztalatlan sofőrök taxisnak adják ki magukat. A beszélgetés aztán hirtelen félbeszakadt, amikor hátulról belementünk egy pirosnál álló autóba. Az első dolog az volt, hogy a taxis le akarta felezni velem a károkat.
• 12 éves koromban a nagyimmal taxit hívtunk. A sofőr megengedte, hogy az első ülésen üljek. Meleg volt kint, ezért megkérdeztem, hogy lehúzhatom-e az ablakot – megengedte. Az autó régi volt, ezért tekerős volt az ablak. Amikor menet közben megpróbáltam lehúzni az ablakot, a tekerő helyett véletlenül a kilincset fogtam meg, és kinyitottam az ajtót. Csodával határos módon sikerült bezárnom úgy, hogy nem estem ki. A taxisofőr megijedt, a nagymamám majdnem szívrohamot kapott, én pedig azóta nem tekergetem az ablakokat.
• Félúton a cél felé a sofőr anélkül, hogy bármit is mondott volna, megállt egy bolt előtt, behúzta a kéziféket, majd kiszállt az autóból. Meglepődtem, de arra gondoltam, hogy biztos valami baj van a kocsival. Besétált a boltba, majd 10 perc múlva kijött egy zacskó muffinnal, beszállt a kocsiba, és folytattuk az utunkat, mintha mi sem történt volna. Nem volt nagy dolog, de azért legalább figyelmeztethetett volna.

• Hívtam egy taxit, és egy nagyon idős bácsi jött. Az út felében csendben utaztunk, én a telefonomat nyomkodtam. A sofőr ekkor hirtelen felkiáltott: „Ó, rossz fele jöttünk!”. Ezután nem vettem le a tekintetemet az útról, és mondtam neki a helyes irányt.
• Egy késő estébe nyúló munkanap után taxit hívtam, mert nem akartam a villamos megállóig sétálni, hogy hazamenjek. Nyár volt, ezért lengén öltöztem, viszont a hőmérő csak 10 fokot mutatott. A taxis felhívott, amikor megérkezett, majd közölte, hogy a villamosmegállóban vár, noha én direkt megkértem, hogy ne oda menjen, mert nem akartam sétálni. Végig panaszkodta az utat. Akkoriban 20 éves voltam és bűnös gyereknek éreztem magam, nagyon sajnálom, hogy nem voltam magabiztosabb akkoriban.
• Reggel 6 óra volt, egy átbulizott New York-i éjszaka után úgy döntöttem, hogy taxival megyek haza. A taxis hangsúlyából tudtam, hogy valószínűleg mexikói, ezért bedobtam néhány spanyol szót, amit még az iskolában tanultam. Nekem viszont kb. eddig terjedt a spanyol tudásom, a taxis viszont nagyon belemerült, és majdnem 10 percig mesélt nekem egy történetet spanyolul, amiből én semmit sem értettem. Nem mertem félbeszakítani, inkább csak bólogattam, szégyelltem bevallani, hogy nem beszélem a nyelvét. Félúton úgy döntöttem, hogy inkább azt mondom neki, hogy megérkeztünk, csakhogy kiszállhassak, és ne legyen olyan kínos. Az utolsó 20 percet gyalog tettem meg hazáig.

Vicces véletlenek

• A barátom Über sofőr. Egyszer hazahozott egy baráti társaságot, akik a következő évvel kapcsolatos terveikről beszéltek útközben. A barátom észrevette, hogy az egyik lány kiköpött úgy néz ki, mint a húgom. Így tudtam meg, hogy a testvérem egy másik országba költözik.
• Taxival mentem a metróhoz, hogy azzal menjek haza a házamhoz. A taxis meglátta nálam a jegyet, és megkérdezte, hogy merre lakok. Elmondtam neki, majd felajánlotta, hogy ingyen hazavisz. Kiderült, hogy a szomszédom, és egy házzal mellettünk lakik.
• A barátnőmmel taxival mentünk a diplomaosztóra. Elmondtuk a taxisnak a címet, majd a következő párbeszéd zajlott:
  – Házasodni fogtok?
  – Nem, diplomaosztóra megyünk.
  – Mit tanultok?
  – Jogok.
  – Ó, én is jogot tanultam.
  Ezután kínos csend következett.

A sofőröknek is vannak érdekes történeteik

• Elfogadtam még egy fuvart a műszakomban, és szerencsém volt, mert az utas célja pont az az épület volt, ahol én is lakom. Az utas a szomszédom volt. Végig csendben utazott. Amikor megérkeztünk, azt mondta, hogy felszalad pénzért, mert nincs nála készpénz. 10 perc telt el, de nem jött vissza. Bementem a házba, felmentem a lakásához, és bekopogtam. Ezután a következő párbeszéd zajlott:
  – Hogy talált meg?
  – A szomszédod vagyok.
  – Mióta?
  – 13 éve.
  Végül 2 dollárral többet adott a kellemetlenség miatt.
• Este felhívtak, hogy vigyek ki valaki a vasútállomásra. Egy idősebb nő volt az utas, bőröndökkel. Kiszálltam, és kinyitottam neki az anyósülés ajtaját, de ő rám se figyelt és inkább hátra ült. Egyetlen szót sem szólt hozzám egész úton, majd amikor már majdnem a vasútállomásnál jártunk, a bevilágító lámpák fényeiben megláttam, hogy a nőnek csak a pénztárcája van az ülésen. Kiderült, hogy a bőröndöket a járdán felejtette beszálláskor. Visszamentünk, és még a vonat indulás előtt sikerült újra az állomáshoz érnünk. Természetesen nem számítottam fel extra költséget.
• Szokásos út: 3 nagymama szállt be a kocsimba, haza kellett vinnem őket. Az elöl ülő nagyi 8 dollárt adott, majd mondta, hogy a maradék hármat az egyik hátul ülő nagyi (Valeria-nak hívták) fogja fizetni. Kiszálltak, de senki sem jött vissza a maradék pénzzel, szóval Valeria után mentem, és bekopogtam hozzá. Az idős nő nagyon durván nekem esett az ajtóban, mivel senki nem szólt neki, hogy ki kell fizetnie a maradék 3 dollárt, végül inkább hagytam az egészet a francba.

• A hétvégén a barátaimmal a szomszéd városba utaztunk. Útközben elfogadtam egy fuvart, egy középkorú nő szállt be mellém a kocsiba. Beszélgettünk, de amikor megtudta, hogy a barátaim miatt az én úticélom is az, ami az övé, teljesen megváltozott. Nem volt hajlandó fizetni, mondván, hogy ez nem is plusz költség akkor nekem. Lemondtam az utat, és kiraktam a nőt. Utoljára még azt hallottam, hogy nagyon éles kritikával illet.
• Über sofőr vagyok, egy nap egy idős nőt vittem ki a reptérre, akit nem akartak elvinni az unokák. Nyilvánvaló, hogy nem könnyű egy idegen emberrel egy kocsiban utazni, ezért 45 percig csendben utaztunk. Amikor megérkeztünk, fizetni akart, pedig az út már ki lett fizetve az Über-en keresztül. Nem értette, hogy miért nem fogadtam el a pénzt, és szomorú volt, amiért nem akartam elvenni tőle. Én is elszomorodtam, mert arra gondoltam, hogy vajon képes leszek-e lépést tartani a technológiával idős koromban.
• Az egyik utasom elvesztette a kulcsát, ezért felhívott és kiabálni kezdett velem. Később, amikor megtaláltam, megbeszéltem vele, hogy elviszem neki, ha kifizeti a menetrend szerinti költséget. Amikor megérkeztem, nem volt hajlandó fizetni, mondván, hogy egy új kulcs sokkal kevesebbe kerül, mint a szolgáltatásaim. Végül mégis én kerültem előnyös helyzetbe, mert kiderült, hogy csak az az egy kulcsa van, ezért szüksége van rá.

Az elvárható bónusz

• A 2000-es évek elején a barátnőimmel elmentünk megünnepelni a szilvesztert. Körbejártuk a várost, több bárba is betértünk. Hazafelé nagyon fáradtak voltunk, és nagyon fáztunk a hidegben, de taxik nem voltak, a tömegközlekedésnél pedig kígyózó sorokban álltak az emberek. Végső megoldásként leintettünk egy mentőst, aki nagy meglepetésünkre meg is állt. Nevettünk, majd a sofőr így szólt: „Be is fogtok szállni, vagy csak néztek rám?” Egy kis pénzért végül hazavitt minket, és azóta is mindig szóba kerül ez a történet.

forrás