Finnország után Dánia áll a második helyen a világ legboldogabb országainak listáján (Norvégia a harmadik), annak ellenére, hogy itt találhatók a legmagasabb adók a világon. A skandinávok tehát nagyon tudnak valamit, amit mi például nem, ezért vannak tudósok, akik külön arra szentelték a munkájukat, hogy tanulmányozzák az életüket, és kimutassák, hogy mégis miben rejtőzhet a sikerük.

• A dánok megbíznak egymásban. Ez az egyik oka annak, hogy az Airbnb-hez hasonló megosztási szolgáltatások itt szó szerint virágoznak. A dánok teljesen nyugodtan osztják meg dolgaikat még az idegenekkel is. Sokszor előfordul, hogy a házuk felét külföldieknek adják bérbe, és együtt élnek velük, minden probléma nélkül.
• A helyiek mindig az igazságosságra törekednek. A dánok azt mondják, hogy ha tartod az ajtót nekik, akkor ők lehetőséget fognak találni rá, hogy ezt viszonozzák neked. Ha 39,5 koronáért meghívod őket egy italra, ők 39,5 koronáért vissza is fogják venni neked. A dánok nem szeretik, ha tartoznak másoknak.
• Dániában nagyra értékelik a csendet. Az autóval dudálás szinte tilos, kivéve, ha ezzel vészhelyzetet akadályozhatnak meg a közúton. A vonatok szintén nagyon csendesek, az egyházak pedig csak a hét bizonyos napjain harangozhatnak. A bankokban tilos telefonon beszélni, ahogy felemelni is a hangunkat, miközben egy dánnal beszélünk, ezt ugyanis ő sértésnek fogja fel és könnyedén elveszíthetjük a bizalmát.

• A dánok megvédhetik magukat a szórólapoktól. A postaládára ragasztható különleges matricát a kormány weboldaláról lehet megrendelni: ez egy narancssárga vagy lila matrica, amit a postaládájukra akasztva a dánok biztosra vehetik, hogy nem kapnak több szórólapot és reklámot, ellenkező esetben ugyanis megbüntetik a szabályt szegő cégeket.
• Természetes, hogy az országban nagyra becsülik a szabályokat és a rendet. Például a koppenhágai repülőtér útlevél-ellenőrzési padlója így néz ki:

• Különlegesek az udvariasság szabályai. Amikor meghívnak egy partira, vagy érdeklődnek az ügyeid után – ez gyakran csak az udvariasság gesztusa. A dán megkérdezi, hogy mit csinálsz, de nem gondol rá, hogy te el is meséled neki, és nem is akarja megvárni, hogy válaszolj. A bulikra történő meghívással hasonló a helyzet, ez sokszor csak egyfajta „bocsánatkérés” az esetleges kellemetlen zajért, senki sem számít rá, hogy tényleg elmegyünk a partira.
• Nem könnyű barátkozni a helyiekkel. A külföldiek szerint a dánok csodálatos, megbízható, jó barátok, ám nem könnyű összebarátkozni velük. A legtöbben már az általános iskola óta jó barátok egymással, és felnőtt korban épp ezért nem is érzik szükségesnek új barátságokat köttetni. Persze az emberek barátságosak, de nem fognak meghívni magukhoz vacsorázni, vagy ilyesmi.

• A nők inkább a természetességet részesítik előnyben. A nőket kevésbé érdekli a smink, viszont nagyon szeretik például a szoláriumot és a szemöldöktetoválásokat. A frizurájukkal kevesebbet foglalkoznak, általában lófarokban hordják a hajukat vagy egyszerűen kiengedett hajjal intézik a mindennapos ügyeiket.
  Elképzelhető persze, hogy ez nem véletlen: a fodrászati szolgáltatások ára meglehetősen magas az országban, a változó időjárási viszonyok mellett pedig nincs értelme sokat költeni rá.

• A nagy nedvesség miatt tilos a lakásokban szárítani a ruhákat. Ezért Dániában mindenki szárítógépeket használ. A panelházakban sokszor nincs is külön mosógépük és szárítógépük az embereknek, mert a házak építésekor úgy tervezték őket, hogy a pincében egy közös használatú mosoda kapjon helyet, amit minden ott lakó szabadon használhat.

• Az autózás nagyon drága mulatság. A gépjárműadó nagyon magas, akárcsak a benzin, a parkolás és a biztosítás. A helyiek gyakran viccelődnek azzal, hogy egy autót fenntartani majdnem olyan drága, mint egy házat, ezért nem meglepő, ha sokan az autóvásárlás helyett inkább egy második házra költik a spórolt pénzüket. Részben ez az egyik oka annak, hogy a kerékpárok óriási népszerűségnek örvendenek az országban. Az emberek esőben, hóban is képesek biciklizni, ezt pedig minden lehetséges módon meg is könnyítik számukra: a koppenhágai vonatokon például külön kerékpáros kocsik találhatók.

• Az ország egészségügye szintén különleges. Dániában minden lakosnak van egy apró sárga lapja, amin megtalálhatók az orvosának adatai, akivel bármikor-bármilyen okból felveheti a kapcsolatot. Az orvos minden panaszt türelmesen végighallgat és kivizsgál, valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a helyiek nagyon egészségesek és nyugodtak az egészségügyi ellátásukat illetően.
• Az iskolázás ingyenes. Pontosabban a lakosok beépített adókat fizetnek, amiknek köszönhetően a középiskolai és főiskolai oktatás is ingyenes. Így néz ki egy dán iskola belülről:

• A fiatal szülők gyakran bérbe adják a lakásuk egyik szobáját a külföldi diákok számára. Ezzel extra pénzhez juthatnak, amiből megfizethetik például az autót.
• Rövid munkahét. A dánok nagyon kemény munkások, a lelkesedésüket azonban munkaidő korlátozza, ami maximum heti 37,5 óra lehet. A túlórázás ritka, akiknek pedig gyermekei vannak, azok gyakran előbb elhagyják a munkahelyüket, hogy odaérjenek a gyermekükért az óvodához.
• Nagyon kevés dán marad otthon a gyermekeivel. Általános szabály, hogy a szülési szabadság (max. 6 hónap) után azonnal bölcsődébe adják a babát, és dolgozni mennek. A gyermeket munka után, nagyjából 16 óra körül veszik fel, és viszik haza magukkal.

• A dán higiénia nagyon “sajátos”. Gyakorlatilag nem mosnak kezet, mivel úgy vannak vele, hogy nem szabad lemosni az összes baktériumot, mivel az meggátolja a testünk természetes immunitásának fejlődését. Van benne igazság, de akkor sem biztos, hogy a legegészségesebb mondjuk egy nagybevásárláskor a bevásárlókocsi és a termékek összefogdosása után leülni és puszta kézzel sültkrumplit enni az áruház egyik éttermében.

• A dánok a boltban vásárolt termékeket sem mossák meg. Például kinyitnak egy csomag salátát, és azonnal a tálba dobják. Alma, körte, vákuum-csomagolt uborka – hasonló a helyzet.

• A dánok az utcán sem félnek a baktériumoktól, bármikor leülnek a járdára beszélgetni, a gyerekeket pedig engedik négykézláb mászkálni és játszani az utcán. A dán gyerekek közül sokan úgy nőttek fel, hogy életükben egyszer sem hallották azt a szülői óva intést, hogy „ne tedd a szádba, mert piszkos!”.
• A gyerekek tetvessége egy teljesen hétköznapi jelenség, normálisnak tartják. Természetesen, ha kiderül, akkor el fognak kezdeni speciális samponokat használni, de nem fogják hazaküldeni a gyereket az iskolából vagy behívni a szülőt – úgy tekintenek a tetvekre, mint mondjuk a korpára.

forrás