„Vannak rossz színésznők, tisztességes színésznők, jó színésznők, nagyszerű színésznők – és ott van Sarah Bernhardt.” – mondta Mark Twain. Az „isteni Sarah”, ahogy kortársai nevezték, nem volt egy klasszikus értelemben vett szépség, mégis különleges érzéke volt ahhoz, hogy az ujjai köré csavarja a férfiakat. Az emberek vagyonokat fizettek, hogy lássák őt a színpadon, és amikor már azt hitték, hogy nem tud több meglepetést okozni, újra és újra megdöbbentette a világot. Sarah Bernhardt-ot tartják a világ első női szupersztárjának, mivel nevét az egész világon ismerték, és valóban tehetséges volt, éles ésszel, és hatalmas szívvel megáldva.

• Sarah Bernhardt Párizsban született, 1844-ben. Ő a legkorábban élt ember, aki csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán. A színésznőt Thomas Edison követi, aki 1847-ben született.
• Bernhardt eredeti neve Henriette Rosin.
• A kis Henriette édesanyja nagyon vonzó nő volt, aki a gazdag úriembereknek köszönhetően tartotta fenn fényűző életét. Csodálói között szerepelt többek között III. Napóleon unokatestvére, Charles de Morny is. A nő fizette lánya tanulmányait, aki ennek köszönhetően tekintélyes iskolákba járt. A fiatal Bernhardt apáca szeretett volna lenni, ezért kolostorba íratták, de a lány időről-időre megsértette a kolostor szabályait, többek között szentségtöréssel vádolták.

• A gondolat, hogy Sarah színésznő legyen, szintén Charles de Morny-nak volt köszönhető, aki meghívta egyszer a lányt a színházba, ahol barátja, Alexandre Dumas is jelen volt. A lányt annyira megindította a darab, hogy hangosan zokogni kezdett. Édesanyja és Charles ezért dühös lett rá, de Dumas megnyugtatta a lányt, és nagyszerű jövőt jósolt neki.
• A fiatal színésznő debütálása nem nevezhető túl sikeresnek. A lány pánikrohamot kapott a színpadon.
• Sarah a kistestvérét is meghívta az egyik színházi partira. A lány véletlenül rálépett az egyik legtehetségesebb színésznő, Madame Natalie estélyi ruhájára, aki ezért erősen megszorította a gyermek kezét. Sarah látta ezt, és felpofozta a színésznőt, aki ezután követelte, hogy küldjék el Sarah-t a színháztól.

• A színház elhagyása után Sarah sokat utazott. Brüsszelben megismerkedett egy belga herceggel, és terhes lett tőle. Az arisztokrata feleségül akarta venni a lányt, de a házasságkötés miatt megfenyegették őt, és azt mondták, hogy ezzel elbukja az örökséget. Ennek eredményeként a pár szétment. Sarahnak fia született, akit Maurice-nak nevezett el.
• Sok évvel később a belga herceg felajánlotta, hogy hivatalosan is fiául fogadja, ami azt jelentette volna, hogy Maurice nemesi nevet és címet kapott volna, de a fiatalember megtagadta, mondván, hogy ő nagyon boldog így, Sarah Bernhardt fiaként.
• Annak érdekében, hogy eltartsa magát és fiát, Sarah ismét munkát vállalt egy színházban. A lány szereplése ekkor már jobban ment, számos vígjátékban szerepelt, de igazán a dráma világában mozgott otthonosan.
• Amint a színésznő ráállt ezekre a szerepekre, azonnal jött is a siker. Még a férfi szerepek is nagyon jól mentek neki, a gazdag arisztokraták az egész világról jöttek megnézni az előadásait.
• Az a hír járja, hogy Bernhardt az összes európai államfőt elcsábította, beleértve magát a pápát is. Maga a színésznő sosem kommentálta ezt a témát. Az a tény viszont vitán felül áll, hogy a lány közeli kapcsolatban ápolt az egykori walesi herceggel, aki később VII. Eduárd brit király lett. Dánia akkori uralkodója, VII. Keresztély dán király egy jachtot adott ajándékba a színésznőnek, Frigyes Ágost, York és Albany hercege pedig egy ősi kastéllyal lepte meg őt.

• 1873-ban Sarah főszerepet játszott a „Phaedra” című darabban. Mindössze 74 óra alatt megtanulta és el is játszotta a szerepét. A vezető francia kritikus, Sarsi azt írta: „Övé a legdallamosabb hang, amit az emberi fül valaha hallott. Ez a nő teljes szívből és lélekből játszik.”
• Sarah Bernhardt életének legfontosabb és leglátványosabb szerepe Marguerite Gaultier szerepe volt az Alexandre Dumas “The Lady with the Camellias” című regényén alapuló darabban. Élete során több mint ezer alkalommal játszotta el ezt a szerepet. A közönség gyakran el is sírta magát a nő játékától.
• A színésznő imádta az állatokat. Amint nőni kezdett a bére, saját állatkertet kezdett létrehozni. Eleinte 2 kutya és 2 teknős volt csak benne, de később oroszlánkölyökre, bagolyra, és sok különleges állatra is szert tett – főként a neki udvarló gazdag férfiaknak köszönhetően.
• Egy hideg télen Sarah 2000 frankot költött csak arra, hogy kenyeret vegyen a város madarainak.

• Az egyre híresebb és sikeresebb színésznő egyre sokkolóbb is lett. A házában egy szatén koporsó volt, és sokszor ebben aludt, vagy épp ebben tanulta a szerepeit.
• Bernhardt nagyon kedves ember volt. A francia-porosz háború alatt az Odeon színházat (ahol dolgozott) katonai kórházzá alakították a Párizst védő katonák számára, a színésznő pedig rábeszélte a gazdag barátait, hogy támogassák adományokkal a kórházat, miközben maga egyébként betegápolóként dolgozott ott.
• Sarah Bernhardt volt az, aki levetette a nemes hölgyekkel a kalapjukat, hogy előadás közben ne zavarják velük a mögöttük ülő embereket.

• Kortársai Bernhardt-ot csak „isteni Sárának” hívták, és még a kritikusok is csodálták őt. Nem mindenki volt azonban odáig a színésznőtől. Csehov például úgy gondolta, hogy a színésznő által nyújtott produkció korántsem „isteni játék”, Turgenyev pedig meg volt róla győződve, hogy a nő egyetlen igazi tehetsége a hangja.
• Bernhardt még az angol nyelvű közönséget is meghódította, akik ugyan nem értették a franciát, de nem is kellett, a színésznő ugyanis a gesztusai és intonációi segítségével mindent megértetett velük. A New York-i előadásaira a jegyek 40 dollárba kerültek, ami hatalmas pénz volt annak idején. Annál is meglepőbb, hogy minden előadása telt házas volt, és nem csak a gazdagok költöttek rá nagy vagyonokat, hogy lássák játszani a színésznőt. Becslések szerint Sarah nagyjából 194 ezer dollár értékű vagyont halmozott fel az amerikai turnéja során.
• Bernhardt életkora valóban csak egy szám volt. 56 éves korában Bonaparte Napóleon 20 éves fiát, Eugen-t játszotta, akinek még az édesanyja is 14 évvel fiatalabb volt, mint a színésznő.
• Sarah Bernhardt számos néma filmben szerepelt, azonban míg a színházban könnyen elrejthette a korát, a moziban ez már nehezebb feladatnak bizonyult. A színésznő ekkor már 68 éves volt.

• Színészi tehetségén kívül Sarah művészi tehetséggel is bírt. Számos tájképet festett, melyek közül az egyiket 1878-ban egy kétméteres vásznon ki is állították a párizsi múzeumban.
• Bernhardt a szobrászat területén is próbára tette magát, de sokan nem hitték el, hogy egy egyszerű nő ennyi mindenhez ért. 1876-ban mindenesetre az egyik szobrát is kiállították egy párizsi kiállításon, amit még a kritikusok is dicsértek, pedig akkor még nem is tudták, hogy az a színésznő munkája. 1879-ben Bernhardt szobrai nagy sikerrel debütáltak Londonban.

• Egy németországi turné során Bernhardt lába súlyosan megsérült, melynek eredményeképpen az orvosok azt javasolták neki, hogy azonnal műttesse meg magát, de a színésznő inkább folytatta a turnét. Ez a lábába került. Az amputáció után Sarah eldobta a protézist, ehelyett inkább egy gyaloghintóval közlekedett.
• A színészkedést ezután sem hagyta abba, azonban a jeleneteket ekkor már úgy alakították, hogy a nő fekve is játszhasson, vagy egy láthatatlan támaszra támaszkodva adhassa elő a szerepét. Sérülése ellenére Bernhardt az első világháború alatt a fronton is megfordult.
• Élete végére Sarah tankönyvet írt a színészetről, amiben külön figyelmet fordított a hang használatára – véleménye szerint egy drámaszínésznek ez a legfontosabb kelléke. Azt tanácsolta a művészeknek, hogy beszéljenek kicsit orrhangon, és fejlesszék a tüdejüket, hogy egy lélegzettel is hatalmas szövegeket mondhassanak.

• 1922-ben Sarah Bernhardt beleegyezett abba, hogy szerepel Sacha Guitry egyik filmjében, azonban a színésznő ekkor már gyenge volt, és nem tudott elutazni a forgatásra, úgyhogy a stúdiót a saját otthonában állították fel. A nő azonban nem élte meg a film megjelenését: 1923. március 26-án az „isteni Sarah” elhunyt. A sajtó szerint szenvedés nélkül, a saját fia karjaiban érte a halál.
• Amikor színházi társai egy előadás közben értesültek a nő haláláról, a fellépés közben lehúzatták a függönyt, és otthagyták az előadást, hogy úgy, sminkben és jelmezben búcsúzzanak el nagyszerű kollégájuktól.

forrás