Belegondolni is borzalmas, milyen lehet hetekig alvás nélkül élni.
Az alvás nélkülözhetetlen része életünknek. Ilyenkor pihen a test és az agy. Ha nem alszunk jól éjjel, másnap fáradtan ébredünk, és, ha átdolgozunk vagy átmulatunk egy éjszakát, alig várjuk, hogy végre ágyba zuhanhassunk. Ha pedig valami rendkívüli oknál fogva 48 óra is eltelik két alvás között, végtelen kimerültség, fejfájás, rossz hangulat, ingerültség lesz rajtunk úrrá.
Ennél tovább általában nem jutunk, ám orosz kutatók az 1940-es években kíváncsiak voltak arra, hogyan reagál az emberi szervezet, és hogyan alakul a mentális állapot többhetes alvásmegvonás esetén. Kegyetlenségében, elvetemültségében nem tekinthető egyedinek az 1940-es években végzett kísérlet, hiszen a világháborúk táján rengeteg embertelen vizsgálatot folytattak titkos körülmények között.
Öt bátor jelentkező
A kísérlethez öt emberre volt szükség, ám, hogy a nem kis megpróbáltatásnak ígérkező vizsgálathoz bárki is alanyként jelentkezzen, kecsegtetőbbé kellett, hogy tegyék az ajánlatot. Hadifoglyok körében hirdették ki, hogy aki vállalja a részvételt, a kísérlet után szabadon távozhat. Öt szabadságára szomjazó hadifogoly jelentkezett is.
Így zajlott a kísérlet
Az öt hadifoglyot egyfajta gázzal tartották ébren, melyet abba a helyiségbe engedtek be, ahol megfigyelés alatt tartották őket. Bár a kísérlet első pár napjában nem mutatkoztak különösebb változások a kimerültségen kívül, az ötödik nap már jelentkeztek a paranoia tünetei és a hallucinációk is. Az alanyok állítólag elhúzódva, magukban ücsörögtek, és magukban beszéltek. Kilenc nap nem alvás után már csak néztek maguk elé, és a motyogás is abbamaradt.
Két hét telt el, amikor a kutatók interakcióba léptek a kísérlet résztvevőivel. A mikrofonok tesztelése ürügyén kinyitották az ajtókat, de előtte felszólították a foglyokat, hogy vagy a földre, vagy az ágyukra feküdjenek le. A kutatók azt ígérték, egy ember, ha nem próbálnak támadni, szabad lesz az ellenőrzés után. A kísérleti alanyok reakciója azonban meglepte a kutatókat: – Már nem akarunk szabadok lenni – mondták.
A következő napon a gáz helyett tiszta oxigént engedtek a helyiségbe, ám a rabok könyörögtek, hogy adják vissza a gázt, mert el fognak aludni. Állítólag meg is támadták egymást, és saját testükben is kárt tettek, hogy ébren maradjanak.
A kísérlet végére egyetlen ember maradt életben, aki megdöbbentette a benyitó kutatót. Arra a kérdésre, ki vagy te, a rab azt felelte: – Máris elfelejtetted? Én vagyok te, a benned lévő őrület, ami szabadulni akar minden pillanatban, animálisan kitörni…
Igaz, vagy sem?
A kegyetlen kísérlet története bejárta a világot, ám arra, hogy mindez valóban megtörtént, és ilyen formában, nincs bizonyíték. Szkeptikusok városi legendának vélik, mások azonban hisznek benne, hogy valóban volt ilyen kísérlet. A fotó, mely végigsöpört az interneten, és amelyről állítják, az egyik alanyról készült, minden bizonnyal hamis. Tény azonban, hogy a számos embertelen vizsgálat között, melyeket tudvalevő, hogy elvégeztek ezekben az évtizedekben, akár egy ilyen vagy hasonló is helyet kaphatott.
