A szilveszteri durrogtatás állandó vita tárgya. Lehetséges egyáltalán igazságot tenni ebben?
Egymásnak feszülnek a szilveszteri tűzijátékok rajongói és a kutyatartók a Facebook-üzenőfalon. Mint minden éveben.
„Tényleg ekkora élmény egyeseknek ez a durrogtatás? Ha ennyire kicsi a szerszámuk, hogy ezzel kell kompenzálniuk, akkor a tűzijáték helyett kukinagyobbító műtétre költsenek!” „Valaki elmagyarázná, miért fontos ez minden évben? Miért nem lehet betiltani?” „Ez a kutyáknak szenvedés!” – szólnak az egyik oldal érvei.
„Nem igaz, hogy egyszer egy évben nem lehet kibírni!” „Érdekes, az én kutyás ismerőseim meg tudják oldani minden évben rinyálás nélkül!” „Én nem szoktam petárdázni, de szeretek a tűzijátékban gyönyörködni.” „Most miért nem lehet ezt elfogadni, hogy valakinek ez tetszik???”- hangzik el a másik oldalon.
Úgy érzékelem, mintha évről évre egyre durvábban fogalmazná meg a tűzijátékozók és a kutyatartók tábora is a véleményét. Mintha verbális háború dúlna a szilveszterről a közösségi oldalakon.
Idén egyes civil állatvédők az alábbi Facebook-poszttal emelték a tétet. Azok pedig, akik imádnak ilyenkor durrogtatni, azzal, hogy lehülyézték az állatvédőket, és azokat is, akik jogszabállyal tiltották be a petárdákat.
Hogy egy kicsit megvilágítsuk a szilveszteri tűzijátékozás hátterét, érdemes visszaugranunk az időben. Mióta létezik tűzijáték és szilveszteri mulatság? Évezredek óta vannak az emberiségnek évbúcsúztató és évköszöntő szokásai. Az új év első napja egyébként 1691-ben XII. Ince pápai döntésével lett január elseje.
Kínában már 900 körül feketelőporral töltött bambuszrudakat gyújtottak meg, és az így keletkező füsttel és robbanó hangokkal „űzték el a rossz szellemeket”. A szilveszter sokak szerint nálunk is kifejezetten a hangzavarról, a hangos ünneplésről szól, ez elválaszthatatlan része az ünneplésnek – Európában egyes mediterrán vidékeken a hagyomány szerint ily zajt csapnak vagy kidobálják a házból a lomokat.
Európában a reneszánsz idején jelent meg a tűzijáték. A feljegyzések szerint Magyarországon először I. Mátyás és Beatrix esküvőjén szólt tűzijáték 1476-ban. 1686-ban Buda, illetve a vár visszafoglalását is tűzijátékkal ünnepelték. A XVII. századtól már a gazdagabb polgárok is tűzijátékozhattak. A második világháború után Magyarországon a nagy szabású tűzijáték (mint amilyen az augusztus huszadiki) állami monopóliummá vált.
Hogy a petárdázás mikor vált elterjedtté, azt nem tudnám megmondani, de mintha már gyerekkoromban is előfordult volna az év utolsó napján. A kilencvenes évekre pedig már elképzelhetetlen volt a szilveszter petárdázás nélkül. Volt, hogy már 29-én vagy 30-án elkezdték, és január első napján és estig durrogtak a pirotechnikai eszközök.
A 2000-es években aztán betiltották a petárdát, és csak tűzijátékot lehet vásárolni. Azt is csak december 28-tól, és csupán szilveszter napján 18 órától január 1-jén reggel 6 óráig szabad őket közterületen fellőni. A megmaradt tűzijátékokat pedig a jogszabály alapján az árusítóhelyek kötelesek visszavenni.
Az állatvédők számára ez a szabályozás sem elég. Szeretnék, ha végleg eltűnnének a pirotechnikai eszközök. Azt mondják, hogy a kutyák az ilyenkor elszenvedett halláskárosodás, szemsérülések, esetleges égési sérülések, vagy epilepsziás roham hatására rémülten menekülnek, megszokott környezetükből kiszabadulva elkóborolnak, vagy közlekedési baleset áldozatai lesznek.
Egyes tűzijátékozók szerint ez „az állatok és az állatvédők hisztije”. Mások szerint a gazdik felelőssége, hogy miként vészelik át az állatok a szilvesztert, mivel ilyenkor nekik kell gondoskodniuk arról, hogy védett helyen zárják el a házi kedvenceiket, hogy azok ne szökhessenek el, ne sérülhessenek meg.
Beszéltem kutyatartókkal, volt, aki elmagyarázta, hogy náluk elővigyázatosságból milyen lépésekkel előzik meg, hogy a kutyájuk kiboruljon és féljen. Volt, aki kifejtette, hogy nem minden állat reagál érzékenyen a tűzijátékokra.
Beszéltem tűzijátékozókkal is, akik meglepően logikus érvekkel magyarázták el, hogy az évbúcsúztató hangoskodás évezredek óta hagyomány, és hogy nem halt ki az állatvilág emiatt.
Én nem tudok igazságot tenni ebben a kérdésben, nem is szeretnék. (Bár a szívem az állattartók felé húz.) Azt viszont tudom, hogy egymás anyázása és sértegetése az üzenőfalon nem vezet el a jó megoldáshoz, az értelmes kompromisszumhoz. Csak további indulatokat szül.
