Az édesanya teljesen magára maradt gyermekeivel. Hiába erős és elszánt, van, ami az ő erejét is meghaladja.
Szilvia négy gyermekével lakik egyetlen apró szobában. A legidősebb 17 éves, a legkisebb még csak kettő múlt, vele otthon kell maradnia. Dolgozni tehát még nem tud, párja elhagyta, tartásdíj pedig nem érkezik. A kilakoltatás veszélye fenyegeti őket – a házon ugyanis, ahol átmenetileg meghúzhatták magukat, hitel van. Tóth Szilvia mindennapjai nem olyanok, mint az enyémek vagy a tieid. Persze mindenkinek vannak nehézségei, de a nehézség szó talán nem a legjobban írja le azt, amiben a 44 éves nő élni kénytelen.
Szilvia abban reménykedik, hogy nem teszik ki őket az utcára a moratórium előtt, és tavaszig kihúzhatják az omladozó kis ház szobájában a telet. Mert itt együtt lehet a gyerekeivel, akiket végtelenül szeret. A hajléktalanság fenyegetése esetében nemcsak azt jelenti, hogy nem lesz fedél a feje felett, hanem azt is, hogy a gyerekeket elvehetik, állami gondozásba kerülhetnek, és a család szétszakad. Az egyetlen család, ami Szilviának jutott – és ahogy mondja -, akikért az életét is odaadná.
Szilvia ereje a gyerekeiben, az irántuk érzett hatalmas szeretetben rejlik
Szilvia 15 évesen ment el otthonról, mert nem volt más választása. Erről egyáltalán nem szeretne beszélni. Ahogy a téma szóba kerül, a fájdalom és szégyenérzet olyan erős benne, hogy épp csak egy fél mondatban említi meg, az apja volt az oka a menekülésnek, aki hosszú ideje nem apaként viselkedett. Aztán lezár, kíméletlenség lenne tovább faggatni. El lehet képzelni, mi késztethet egy 15 éves lányt arra, hogy elhagyja a szülői házat azért, hogy biztonságban legyen. Az ezt követő öt évre, élete egyetlen boldog időszakára még most, harminc év távlatából is nosztalgiával gondol. Mosolyog. Azt mondja, ez az egyetlen kapcsolata, amiben boldog volt. 16 évesen született meg az első gyermeke, aztán sorra jött a többi.
Hiába a rengeteg nehézség, a gyerekek vidámak, nevetnek, összetartanak. Mókáznak, és produkálják magukat, amikor meglátogatjuk őket. Szóláncozunk, ők kérik ezt a játékot. Meglepődöm, hogy a hétéves kislány és a nyolcéves kisfiú olyan szavakat dob tovább nekem, mint például alkonyat, unikornis, festői. Később, amikor szóba kerül a hatalmas szókincs, kiderül, hogy rengeteg mesét olvasnak, verseket mondanak, ha kell, gyertyafénynél tanulják a másnapi tananyagot Szilviával.
Szilvia ereje a gyerekeiben, az irántuk érzett hatalmas szeretetben rejlik, és abban, hogy a hajléktalanság szélén táncolva is tisztességesen nevelje őket. Mert nincs olyan, hogy a gyerekek piszkos ruhában menjenek iskolába, és ha kell, akkor fejlámpával vagy gyertyafénynél tanulnak, mert másképp nem lehet kitörni a tisztességesnek eufemizált szegénységből. Ezért mos kézzel, szó szerint látástól vakulásig, hiszen áramuk nincs.
Mindent megpróbál, hogy együtt maradjon a család
Az ember elgondolkodik, hogy 2019-ben, amikor állítólag a család a legnagyobb érték, hogy élhet egy négy kiskorú gyermekét nevelő édesanya ilyen körülmények között. Szilvia tisztában van azzal, hogy nem hozott mindig jó döntéseket, nem választott jól párt, ez a szegénységében is büszke asszony nem csinál úgy, mintha az életébe ne lett volna beleszólása. És éppen az a megrendítő, hogy elismeri a maga felelősségét. A más felelősségéről nem tehet, de erős maradt, megy előre, és mindent, de mindent megpróbál azért, hogy együtt maradjon a család. Ha kellett, menekült, mert a férfiakkal nem volt szerencséje, de erről sem beszél szívesen. Természetesen dolgozott mindent, amit csak el tudott vállalni, kért segítséget, bármennyire is nehezére esett. Tartásdíjat igen régen látott, és már nem is igazán várja. Pedig várhatná, reménykedhetne, mert jelenleg 93 ezer forintból élnek öten, az pontosan 18 ezer 600 forint fejenként. Ízlelgessük kicsit, 18 ezer 600. Mi meddig jutnánk ebből?
Szilvia nem maradt teljesen magára, a Gyermekétkeztetési Alapítvány segíti a családot egészséges élelemmel. Korábban a Családok Átmeneti Otthonában éltek, de ahogy a lenti kisfilmből kiderül, onnan nem úgy jöttek el, hogy végleges megoldást – akár egy szükséglakást vagy önkormányzati bérleményt – találtak az életükre. Jelenleg Érden élnek, a gyerekek ide járnak iskolába, szeretnének itt maradni a településen, hogy a kicsiket ne szakítsák ki a környezetükből, az iskolából, az újonnan kialakult közösségből, barátságokból. A végrehajtás alatt álló nagyapai ház helyett szerettek volna egy biztosabb otthont, az önkormányzatnál kértek segítséget. Kaphatnának is, 5 ezer forint havi lakhatási támogatást, ha albérletben élhetnének, plusz elengednék a szemét szállításának díját. Ennél többel jelenleg nem tudják támogatni a rászoruló családot.
Kisfilmünkben nem csak Szilviával beszélgettünk, felkerestünk szakembereket, beszélhettünk Szilvia barátnőjével, Jánosi Évával, megszólalt Kromek Henriett, a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt is megkérdeztük a lakhatási problémákkal kapcsolatban, valamint Tóth Éva, a Lámpás Intézményvezetője, a Családok Átmeneti Otthonából mesélt a nehéz helyzetben lévő családok kilátásairól.
Szóval, itt áll most Szilvia, lehajtott fejjel, de egyenes gerinccel, mert tudja, hogy mindent megpróbált, és próbál folyamatosan, hogy a családjuk család maradjon. Most rajtunk, jóérzésű embereken a sor.
Ha úgy érzed, szívesen segítenél Szilvia gyermekeinek, több módon is megteheted. Most egy szendvics ára, a télire való tűzifa, a tanuláshoz szükséges, áramot nem igénylő fényforrás, egy működő kályha mind-mind életmentő. A Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal közösen gyűjtést szervezünk Szilvia és gyermekei számára. 900 000 Ft összegyűjtését tűztük ki célul, melyből aggregátort, az őszi-téli időszakra ahhoz szükséges üzemanyagot, vegyes tüzelésű kályhát, tűzifát és meleg ruhát vásárolhatna a gyerekek számára. A fenti összeg ugyan csak hirtelen tűzoltásra, a tél nyugalmas megélésére elég, azonban mi bízunk a közösség összefogásában és erejében. Így, ha mégis nagyobb adomány gyűlik össze, az sokat segítene, hogy Szilvia és családja végre tisztességes körülmények között, fűtéssel és árammal ellátott albérletben élhessen, ahol állandó lakcímmel rendelkezne, így gyermekét bölcsődébe adhatná, és végre esélye lenne a biztonságot nyújtó munkavállalásra is. Az álmunk, amit félve írunk le, 3 millió forint – ez éppen elegendő a talpra álláshoz, hosszú távú albérletre, rezsire és a biztos továbblépéshez.
Aki segíteni szeretne a családon, az két módon is megteheti. A gyűjtést minden esetben a Gyermekétkeztetési Alapítvány segítségével végezzük, ezúton is köszönjük a támogatásukat!
- Az alábbi nyílt Facebook-csoportban licitre kínálhattok már nem használt tárgyakat vagy szolgáltatásokat, az ebből befolyt összeget pedig teljes egészében a család segítésére használjuk fel. Az is segít, aki elad, és az is, aki vesz. További részleteket a linkre kattintva olvashattok!
- Várjuk továbbá a pénzbeli adományokat is, melyet szintén a Gyermekétkeztetési Alapítványon keresztül gyűjtjük. A pénzbeli adományokat az alábbi bankszámlaszámra várjuk:
Gyermekétkeztetési Alapítvány – Raiffeisen Bank 12010659-01635200-00100000
A megjegyzés rovatba az alábbi szöveget feltétlenül tüntessétek fel: Tóth Szilvia és gyermekei
