Tudjuk jól, hogy az édesanyák mindent megtennének a gyermekeikért, ám sokan ezt inkább csak szavakban, mintsem tettekben bizonygatják. Mary Ann Bevan kivétel ez alól: a nő ugyanis nem riadt vissza, hogy szokatlan betegségéből viccet csinálva, magát tulajdonképpen közröhej tárgyává téve etethesse éhező gyermekeit. Mary „a világ legrondább nőjeként” vált cirkuszi attrakcióvá, amivel együtt járt, hogy minden nap meg kellett küzdenie az emberek kegyetlenségével, gúnyolódásával és sértegetéseivel.
1 Nehéz sors.
Mary élete kezdetben teljesen átlagos volt: Londonban született egy nagy és szegény családban. Nagyon fiatalon munkába kellett állnia családjáért – egy kórházban vállalt ápolói beosztást. Mary meglehetősen vonzó hölgy volt, aki világ életében arról álmodott, hogy saját családja legyen. Az álma 29 éves korában valóra is vált, Thomas Bevan feleségül vette őt, és 4 gyermekük született.
Ezután minden a létező legrosszabbul alakult: az akromegália tünetei 32 évesen jelentkeztek a nőnél, akinek az arcvonásai teljesen eltorzultak, fejfájások gyötörték, ráadásul látása is meggyengült. Még maguk az orvosok sem értették, hogy mi történik a nővel, ám Marynek nem volt ideje sajnáltatnia magát, a családjának ugyanis szüksége volt rá.
2 Hirtelen betegség.
Mary tünetei nemhogy nem csillapodtak, de egyre rosszabbá vált a helyzet: koponyája megnyúlt, arcvonásai eltorzultak – a csinos fiatal hölgy külseje teljesen megváltozott.
Maryt egy bizonyos akromegália nevezetű betegségben szenvedett: ez egy endokrinológiai betegség, amely a növekedési hormon túltermelődésével, és a csontozat rendellenes túlnövekedésével jár, melytől jellemzően az arc, de a test többi része is túlzott méretűvé válik.
Ma az orvosok már sikerrel gyógyítják ezt a betegséget, de a 20. század elején Mary teljesen magára volt maradva, tulajdonképpen végig kellett néznie, ahogy a szépsége napról-napra elhalványul.
3 ,,A világ legrondább nője” cím.
Férje mindig is támogatta feleségét, és kiállt mellette, ám 1914-ben – 11 év házasság után – váratlanul elhunyt. A megözvegyült asszony ezután teljesen egyedül maradt: nem tudta eltartani magát és 4 gyermekét.
Számtalan munkahelyen próbált meg helytállni, ám az emberek folyamatos sértegetése és undora megnehezítette az életét, előbb-utóbb minden munkahelyről elzavarták őt. Miután Mary anyagi helyzete egyre rosszabbodott, elhatározta, hogy elindul az „Anglia legrondább nője” választáson. Kétségbeesett lépés volt, de mivel nagy jutalom járt a győztesnek, ezért mindenképpen meg akarta próbálni. A versenyt végül megnyerte, ám az angliai sajtó ezután vérszívó vámpírként telepedett az asszonyra.
Mary igyekezett jövedelemmé alakítani a kellemetlen hírnevet, még ha közben teljesen bele is rokkant lelkileg és érzelmileg a megpróbáltatásokba.
4 Cirkusz és szörny-show.
1920-ban Sam Gumpertz meghívta őt az Egyesült Államokba, ahol a Coney islandi cirkuszban lépett fel, szörnyszülöttként. Nem ő volt az egyetlen: a cirkuszokban ugyanis ekkoriban még roppant népszerű show-elem volt szokatlan testi jellemzőkkel élő embereket, például szakállas nőket, törpéket, óriásokat vagy épp sziámi ikreket „mutogatni”.
A new yorki emberek nagyon kedvelték a „szörnyszülötteket”, köztük is Mary volt az egyik legnépszerűbb előadó. Bár ekkoriban már a nő anyagi gondjai normalizálódtak, senkinek nem kívánjuk azt a megalázást, amit a nőnek kellett átélnie a cirkuszi évei alatt. Becsületére legyen mondva, hogy a nő szó nélkül bevállalta mindezt a gyermekeiért.
5
Ezen a képen Mary látható a gyermekeivel: legidősebb fia tengerészruhát viselt, legfiatalabb fia 3 részes öltönyben látható és lányai is rendkívül szép ruhákban láthatók. Ekkoriban a stúdiófotók még nem voltak túl népszerűek, így ez a tény is csak azt támasztja alá, hogy Mary sokkal szeretőbb és gondoskodóbb anya volt, mint azt a „szörnyszülött”-showja alapján az emberek gondolták.
A nő életének hátralévő részét a cirkuszban töltötte, csak egyetlen egyszer tért vissza Európába, hogy az 1925-ös Párizsi Világkiállításon lépjen fel, hasonlóan borzalmas szerepben.
Sajnos az akromegáliában szenvedő betegek többsége nem él túl sokáig, és ez alól Mary sem volt kivétel. Az asszony 1933-ban hunyt el, 59 éves korában. Halála előtt azt kérte gyermekeitől, hogy szülőföldjén temessék el, így végül következő év január másodikán, a londoni Brockley temetőben helyezték végső nyugalomra.
Nehéz sorsa ellenére a nő sohasem tört meg, és még a „világ legrondább nője” cím sem tántoríthatta el őt attól, hogy gondoskodjon gyermekeiről. Ritka, hogy valaki a súlyos betegségét alakítsa át jövedelemforrássá, de az asszony még ezt is bevállalta. Erőfeszítései és kitartása minden tekintetben példaértékű.
