A kormány két nap alatt kivégezte a lakástakarékpénztárakat a szerinte jelentős költségek miatt, de a vajdasági otthon-támogatásokon nem spórol. A Szerbiában élő magyarok házvásárlására egymilliárd forint megy el, önerőt sem kértek, legutóbb augusztusban jelent meg újabb pályázat.
Múlt hétfőn benyújtották, kedden megszavazták, szerdára már sóval is behintették a lakástakarékpénztári támogatások helyét, így dolgozik kivételesen gyorsan az Orbán-kormány. Hogy jó volt-e a rendszer, majd eldönti az idő, az biztos, hogy sokaknak segített lakáshoz jutni.
A kormány azt állítja, hogy 2010 óta a négy lakástakarékpénztári szolgáltató közel 60 milliárd forint extraprofitot realizált – jelentsen ez bármit is – , és az állami támogatás évente 70 milliárd kiadást jelent a hazai költségvetésnek. Bánki Erik törvényjavaslatának indokolása azt is tartalmazta, hogy szaunára és uszodára költik a magyarok a pénzt. Akinek volt lakástakarékpénztára, azt is tudja, számla nélkül nincs kifizetés, és a felhasználási célok is meglehetősen kötöttek. De ez csak a hazai lakástámogatási rendszer sajátossága.
Az LTP állami támogatásának megvonását nem sokkal előzte meg a hír, miszerint a magyar kormány vajdasági magyarok otthonhoz jutását támogatja. A Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ) kötődő, pénzosztó Prosperitati Alapítvány oldalán augusztus közepén tették közzé, hogy aznaptól lehet falusi házak megvásárlására jelentkezni.
A hír először februárban jelent meg: a magyar kormány összesen egymilliárd forint értékű vissza nem térítendő támogatást adott 200 vajdasági családnak házvásárlásra. Erre a Prosperitatinál lehetett pályázni, messze nem olyan szigorú feltételekkel, mint ahogy például egy LTP szerződést itthon fel lehetett használni. Az augusztusi házvásárlási pályázati közlemény szerint az első két körben 385 család jutott otthonhoz a program első két körében, portánként 10 ezer euró volt a segítség.
Ha megnézzük a pályázati feltételeket, akkor abból kiderül, hogy a magyar állam úgy adott a külhoniaknak házvásárlásra pénzt, hogy: az értékbecslést az Alapítvány által megbízott értékbecslők végzik, az Alapítvány terhére, ráadásul a pályázatnál nincsen kötelező önrész.
Az MTI akkori beszámolója szerint “a vajdasági gazdaságfejlesztési programra a magyar kormány eleinte 50 milliárd forintot szánt, később azonban növelték a keretösszeget, így a hitelek és a vissza nem térítendő támogatások összege már meghaladja a 65 milliárd forintot.” Vagyis közel annyit, amennyit most az LTP támogatásának beszántásával megspórolnak.
Egy vajdaságban élő, a helyi politikára rálátó, de neve mellőzését kérő forrásunk szerint ugyanakkor hiba összemosni az LTP támogatás megszüntetését, és a határon túliak támogatását. Mint fogalmazott, “ez ismét ellentéteket kelthet az anyaországi és a Vajdaságban élő magyarok között”.
Azt is mondta, hogy a támogatási összegért elég rossz állapotban lévő öreg házakat lehet venni, amikre legalább még ennyit rá kell költeni, hogy lakhatóak legyenek. De ennek is örülnek az emberek, pláne a fiatalok mert vagy vagy a szülőkkel laknak, illetve elmennek külföldre.
Ami szerinte még sincsen rendben, az a pályáztatás körül kialakult bizonyos mutyista mellékágazat forrásunk tapasztalata szerint. Tűzközeli pályázatírókat és ingatlanbecslőket emlegetett.
Megerősítette, hogy augusztusban írták ki újra a házvásárlási pályázatot, ebben az szerepel, pályázatonként legfeljebb 3,3 millió forintnak, azaz nagyjából 10 ezer eurónak megfelelő szerb dinár lehet a támogatás. Azt is mondta, hogy szerinte a “magyarországi adófizetők pénzén a gazdasági fejlesztéseken keresztül tovább építik a párt újgazdag nábobjait akik még jobban gazdagodnak”. Azt is megjegyezte, szerinte nem az 50 leggazdagabb családot kell tovább segíteni felemelkedésükben, hanem a délvidéki magyar közösség egészét. Kerestük a Vajdasági Magyar Szövetséget is, de egyelőre nem válaszoltak.
forrás: atlatszo.hu
