Gyerekkorban az ember azért szeretne minél hamarabb felnőni, hogy végre azt csinálhasson, amit csak szeretne. Aztán amikor felnövünk és be nő a fejünk lágya, rá kell ébredjünk, hogy tulajdonképpen marhára nem azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem ehelyett csak a modern társadalom által felállított hamis értékrendeknek próbálunk megfelelni. Ezek azok a dolgok, amikre pusztán azért van „szükségünk”, mert „mindenki másnak is van”, ugyebár és vagy mert azt sugallják, hogy nélkülük semmik vagyunk.
1 ,,Az embernek rendelkeznie kell egy autóval, egy lapos TV-vel és a legújabb iPhone-nal.”
A modern társadalomban a legnépszerűbb szórakoztató termékek jelenleg a különféle elektronikai kütyük és az azokat felturbózó „őrületes” kiegészítők. Valószínűleg mindannyiunknak van negatív tapasztalata ezekkel kapcsolatban, hiszen az emberek sokszor inkább nem esznek vagy nem viszik szervizbe a garázsukban elromolva álló autójukat, csak azért, mert elhitették velük, hogy mindenképpen azonnal meg kell venniük az évenként kiadott legújabb iPhone-t és az 5 centivel nagyobb LED TV-t, (stb.) mert máskülönben senkikké válnak.
2 ,,Én is olyan akarok lenni, mint egy sztár!”
Napjainkban a pszichológusokat egyik leginkább foglalkoztató jelenség, hogy az emberek vért-verejtéket izzadva igyekeznek utánozni és mindenben lemásolni kedvenc hírességeiket. Ezek az emberek épp csak egy dologról feledkeznek meg: arról, hogy az általuk olyannyira bálványozott hírességek számára ez nem életcél, hanem azért hordanak ilyen méregdrága ruhákat, mert könnyűszerrel megengedhetik maguknak és/vagy mert sok esetben még fizetnek is ezért nekik a nagy vállalatok.
Ezzel mit sem törődve azonban az emberek mindent megtesznek azért, hogy Gucci ruhákban járjanak, hogy eljussanak a Maldív-szigetekre, vagy hogy mellimplantátumokkal turbózzák fel magukat – még ha nincs is ehhez elegendő pénzük és majd belerokkannak abba, hogy finanszírozni tudják ezeket a luxuskiadásokat.
3 ,,Az Instagramon végre olyan életet élhetek, amilyet szeretnék”
A közösségi oldalak egyik átka, hogy az embereket akaratlanul is belekényszerítik egy játékba, melynek lényege, hogy mindent meg kell tenniük azért, hogy übereljék egymást – hiszen csak akkor lesznek valakik, ha mindenki másnál sikeresebbnek és szebbnek mutatkoznak az online platformokon.
Ez minden emberre más negatív hatással van: egyesek szimplán megpróbálják utánozni a közösségi oldalakon látottakat és magukat sokkal jobbnak beállítani, mint amilyenek a valóéletben, míg mások egyszerűen depresszióssá válnak attól, hogy látják, ahogy mások náluk sokkal magasabb színvonalon élik az életüket, pedig mint azt már az imént is említettem, ez sokszor csak egy megjátszott szerep részükről.
4 ,,Ha nem vagy tökéletes anya, akkor elbuktál!”
A pszichológusok szerint manapság az egyik legnagyobb veszélyt az édesanyákra a magazinokban és TV műsorokban bemutatott ,,szuper-anyák” okozzák, melyekkel a médiumok akarva/akaratlanul is azt a benyomást keltik a pici babájával otthon ülő anyában, hogy ha nem ad bele 110%-ot és nem mosolyogva, csuklóból oldja meg a gyermeke problémáit, akkor ő tulajdonképpen rossz anya és elbukott abban, amit csinál.
Pedig ezek a példaképként felhozott hírességek sokszor bébiszitterek hadával, a gyermekükkel csak szoptatáskor találkozva élik a maguk kis gondtalan életét, így nem is csoda, ha mosolyogva és életerősen képesek nyilatkozni arról, hogy milyen gondtalan is egy ,,jó anya” élete.
5 ,,Szégyellnem kell, hogy szakács vagy varrónő vagyok.”
Az elmúlt néhány évtizedben a társadalom ránk erőltette azt a nézetet, hogy aki nem rendelkezik felsőoktatási képesítéssel, az tulajdonképpen az „alsó kaszthoz” tartozik és a diploma hiányában bezáródnak előtte a kitöréshez szükséges ajtók a nagyvilágban.
Ennek eredményeképpen a hétköznapi munka szinte teljesen elvesztette az értékét. Ma már nincsenek emberek, akik varrónők vagy villanyszerelők szeretnének lenni, hiszen az nem menő. Mindenki orvos, ügyvéd, politikus és más „menő” ember szeretne lenni felnőtt korában, ami azért nem ilyen egyszerű, és komoly, olykor életre szóló depressziókat képes okozni, amikor valaki nem, vagy nem úgy helyezkedik el a maga „álom munkahelyén”, ahogy ő azt elképzelte.
6 ,,Kérem az álomfizetésem!”
Sokan teljesen megfeledkeztek róla, hogy még a legjobb munkahelyen is végig kell másznunk egy bizonyos ranglétrát ahhoz, hogy olyan fizetésünk legyen, amiről mindig is álmodtunk. A legtöbben már az iskolából kikerülve is annak a bizonyos nagybetűs álomfizetésnek a reményében keresnek állást – hiába természetesen, hiszen nem elég, hogy irreális a fizetési igényük, de ennek fejében még kellő gyakorlattal sem rendelkeznek legtöbbször, ami pedig a munkáltató számára lenne fontos. Ennek eredményeképpen sokan depresszív hangulatban, otthon, a babérjaikon ülve várják a csodát és azt, hogy megtalálja őket az álomfizetés.
8 ,,Két óra a tükör előtt reggelente – és máris kész a természetesnek tűnő smink.”
Szegény hölgyek a szó szoros értelmében két tűz között vannak. Egyfelől úgy tűnik, hogy a természetes szépség a divat manapság, ám mégis professzionális kozmetikai eszközökön át vezet ehhez az út legtöbbször.
Nem is csoda, hogy egyre nagyobb divatja van a „sminktelenségnek” manapság, melynek keretén belül a nők egyre bátrabban vállalják fel a természetes szépségüket és spórolják meg maguknak a kozmetikai eszközökre költött súlyos pénzeket, na meg a tükör előtt eltöltött rengeteg időt.
9 ,,És hol voltál idén nyaralni?!”
Nincs is annál kínosabb, mint azt válaszolni erre a kérdésre, hogy „sehol”, mikor a legtöbb ismerősünk vagy egy török szállodában vagy a horvát tengerparton töltötte a nyári szabadságát. Mindez az utazási cégek és az online média unszolásának egyik eredménye, amik odáig erőltették a „mindenkinek kötelező jelleggel járó nyaralás” jelenségét, hogy sokszor nem is azért megyünk el kikapcsolódni a szeretteinkkel, hogy jól érezzük magunkat és feltöltődjünk, hanem hogy dicsekedhessünk vele az ismerőseinknek, na meg persze koktélozós és pózolós képeket posztolhassunk a közösségi oldalakra.
10 ,,Csak a Te kényelmed a fontos, senki mással ne foglalkozz.”
Képzeld el, hogy télen megcsúszol a jeges járdán és hatalmasat taknyolsz egy zsúfolt utcán, melynek következtében megsérül a karod. Most próbáld kitalálni, hogy vajon a gyalogosok hogyan reagálnának erre?! Legjobb esetben felsegítenek, legrosszabb esetben pedig a telefonjukkal kezdenek videózni bennünket. Most gondoljuk kicsit magunkat a minket felsegítő emberek helyébe. Mi is ezt tennénk a helyükben? Tényleg elpazarolnánk a saját magunk idejét, és kockáztatnánk, hogy lekéssük a buszunkat/vonatunkat csak azért, hogy másoknak jobb legyen?
Sajnos egyre kevésbé tudjuk őszintén azt mondani erre, hogy „igen”, hiszen a modern társadalom hatására teljesen elvesztettük a mások iránti empátiánkat, és minden egyes élethelyzetben a saját magunk kényelmét, a saját magunk érdekeit nézve, másokra fittyet hányva hozunk döntéseket.
