Vége a nyári szünetnek, elkezdődött az idei tanév – nem csak a diákoknak, hanem a tanároknak is. Sokan közülük most kezdenek el tanítani, és nagy szükség is van a pályakezdőkre, hiszen országosan is egyre nagyobb gondot okoz a tanárhiány. De milyen problémákkal néz manapság szembe egy pályakezdő? Megkerestünk néhány újonc tanárt, hogy meséljenek a hazai képzésről és a tanári pályáról, nevüket – kérésükre – megváltoztattuk.
 
 
Réka matematika-földrajz szakos tanár egy Pest megyei általános iskolában. Bár pedagógusi diplomáját még csak idén februárban szerezte meg, a tanárhiány miatt már a mesterdiplomája megszerzése előtt kapott állást, így élesben is kipróbálhatta magát a szakmában.
„Mivel az iskolának tetszett a munkám, és nekem is a tanítás, úgy döntöttem, hogy maradok. Pedig a képzés után azért elgondolkodtam, hogy itt hagyom a szakmát, mert nagyon elidegenedtem tőle. A fél év gyakorlat szerencsére visszarántott, és végül úgy döntöttem, nem pénzügy irányba megyek tovább, hanem a tanárképzést folytatom levelező szakon, így munkában tudtam maradni” – mesélte Réka, aki egyike a kevés pályakezdő matektanárnak.
Réka az egyetem után egy kifejezetten segítőkész tanári karba került, ahol rengeteg támogatást kapott a munkatársaitól. Azonban a képzése során nem érezte, hogy teljesen felkészítették volna a „mélyvízre”.
 
 
 
„Az egyetemen mindent a legmagasabb szinten tanulsz meg, de azt nem, hogy a gyakorlatban mindez hogyan működik. Nem készítenek fel rá, hogy mondjuk a törtszámokat hogyan adjam le az ötödikeseknek. Ezt a saját bőrömön kellett megtapasztalni, aztán a következő félévben már volt, amit máshogy csináltam.

Amikor a gyakorlatot végeztük, nagyon hiányzott, hogy egy mentor megfogja a kezem, és megmutassa, mi hogyan működik.

Ehelyett megnézegették az óráinkat, olykor megdicsértek, máskor elmondták, hogy ebben még fejlődnöd kell” – magyarázta Réka a gyakorlatról.

 
 
 
Hasonló tapasztalatai vannak Flórának is, aki idén szeptemberben kezd történelem szakos tanárként egy budapesti gimnáziumban.
„Alapvetően elégedett voltam a képzéssel, de a rendszer valahogy mégsem működik olajozottan: túl sok a tanár szakos hallgató, és túl kevés a fogadó intézmény. Mivel nagyon leterheltek a tanárok, a mentorálás szerintem nincsen rendesen megoldva. Sokszor az volt az érzésem, hogy túl elméleti a képzés és

nagyon messze van egymástól az iskola és az egyetem.

Például az osztályfőnöki feladatokról, amit a héten már csinálni fogok, nem volt szó. Persze jó kérdés, hogy vajon feladata-e ez egyáltalán az egyetemnek, de úgy érzem, hogy valahogy nem sikerül a párbeszéd az középiskolai intézmények és a felsőoktatás között” – emelte ki Flóra, aki már egész fiatal kora óta tanárnak készült.
 
 
 
 
Harmadik beszélgetőpartnerünk, Ági egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános iskolában kezdett történelem szakos tanárként. Ági a Nyíregyházi Egyetemen végzett, és hasonlóan Flórához, a tanárképzés elméleti és módszertani részét erősnek érezte, ugyanakkor a gyerekekkel való gyakorlati feladatokra kevésbé.
„Lehetett volna gyakorlatiasabb a képzés, nálunk azért vannak problémásabb gyerekek is, akikkel nagyon nehéz haladni, külön odafigyelés igényelnek. De az ilyen helyzetekre csak részben készít fel az egyetem – mesélte Ági”
Abban mindannyian egyetértenek, hogy nagy hiba volt átállni az osztatlan képzésből osztott képzésre. Bár most ismét osztatlan képzésben folyik a tanárképzés, mindegyik beszélgetőpartnerünk abban a néhány évben végezte el az egyetemet, amikor a képzés osztott volt. Ez a rendszer pedig szerintük nagyban hozzájárult, hogy sokan inkább más szakmát keressenek maguknak, hiszen így a képzés dupla annyi munkával, két szakdolgozattal és két felvételivel járt.

Kihívások, pályaelhagyás

Azzal minden megkérdezett egyetértett, hogy Magyarországon nagyon nehéz dolga van a pályakezdő tanároknak, mind anyagi, mind munkaterhelés szempontjából – emiatt pedig viszonylag gyakorinak számít a pályaelhagyás ebben a szakmában.
„Egész egyszerűen nevetséges a pedagógusok kezdő fizetése. Ebből nem lehet elkezdeni egy életet. Ráadásul most, hogy felmentek az albérletárak, Budapesten szinte képtelenség ebből az összegből megélni. Persze a bér idővel növekszik, de ettől még megalázóan alacsony összegről beszélünk – mondta el Flóra, aki szerint néhány szaknál azért van menekülőút.
„Van olyan tanár, akiknek azért vannak más lehetőségei is, például a nyelvtanárok gyakran elmennek nyelviskolákba tanítani vagy multikhoz másodállásba” – tette hozzá.
Flóra azt is elmondta, hogy az alacsony fizetések mellett tanárnak lenni rengeteg a munkával jár, ez pedig sokak számára nem csábító, ezért néhány év után ott hagyják a pályát. Réka is a munkamennyiséget nevezte meg főproblémának, ráadásul szerinte ez az elmúlt években csak még tovább nőtt.

 
 
„Ami nagyon nem tetszik, az a rengeteg bürokrácia. Nagyon sokat papírozunk, ellenőriznek minket, portfóliót és önértékelést is kell írnunk – egyszerűen elveszünk a digitális szemétben. Úgy érzem, hogy az új rendszerben nem az a lényeg, hogy a gyereknek jó legyen, hanem hogy megfeleljünk azoknak, akik ellenőriznek minket. Egem dühít, sőt fellázít, hogy megcsináltam két diplomát, és mégsem vagyok elég jó, mert megint portfóliót kell írnom” – mondta Réka, kissé elkeseredve.
 
 
 
 
A rengeteg adminisztrációs feladat mellett pedig nem marad idő rá, hogy a gyereknek délutáni foglalkozásokat találjanak ki, hiszen a munka mellett mindenkinek van magánélete, családja. Ráadásul Réka szerint az adminisztratív feladatokhoz eszközben sem kapnak túl sok segítséget a tanárok:

„Például bevezették az e-naplót, de a tankerület nem ad semmilyen eszközt hozzá. Van tizennégy tanár és három asztali számítógép, aztán dolgozzál valahogy.”

A megkérdezett pályakezdő tanárok mindegyike nagyon elhivatott a saját szakmájában, és imádnak tanítani, gyerekekkel foglalkozni. Ugyanakkor az alacsony fizetések és a nagy munkamennyiség miatt mindenki ismer olyan tanárt, aki már elhagyta vagy a jövőben várhatóan el fogja hagyni a tanári pályát. Ági például nagyon elhivatott a tanári pályát illetően, de megfordult már a fejében, hogy visszatér korábbi, anyagilag jövedelmezőbb ügyintézői munkájához. Réka egyelőre nem gondolkodik a váltáson, viszont környezetében tud olyanokról akik igen:

„Van olyan velem egyidős kollégám, aki már most közölte, hogy egy életen át ezt biztosan nem fogja bírni”.

Tanulságos a magyar-francia szakos Dóri esete is, aki a tanári munka mellett grafikusként is tanul, mivel úgy érezte kell egy B terv az életébe:
„Most csak erre az egy évre koncentrálok, a tanári gyakornokság mellett viszont pont befejezem a grafikus szakot, így a következő év igazából vízválasztó lesz a jövő szempontjából.”
 
 
 
forrás: zoom.hu