- Orbán Viktor azzal kampányolt, hogy júniusban Brüsszelben végső nagy összecsapás lesz közte és a nyugati vezetők között, a kvótáról.
- Az Európai Bizottság kvótajavaslatát két éve söprik a szőnyeg alá a tagállamok vezetői, és nem kizárt, hogy most sem erőltetik majd.
- A keleti tagállamok ellenállása viszont jó hivatkozási alap lehet a nyugatiaknak arra, hogy 2020-tól miért adnak majd kevesebb pénzt nekik.
- A levegőben lógó, a menekültügy szabályozására készített bizottsági javaslatok többsége egyébként szigorítaná a rendszert, de ezekről a magyar kormány sohasem beszél.
A Fidesz választási propagandájának egyik kulcseleme volt, hogy ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök megint, akkor a júniusi EU-csúcson a nyugatiak migránsok tízezreinek betelepítésére kényszerítenék Magyarországot.
Már az előző, márciusi csúcsra is azzal ment el Orbán, hogy kamerába mondta:
„De a döntő kérdés, amellyel foglalkoznunk kell majd a csúcson (…) a bevándorlás. (…) Át akarják préselni, gyötörni rajtunk az új, bevándorlást bátorító és támogató európai szabályokat. (…) A döntő ütközet majd júniusban következik be. Fontos, hogy Magyarország a választások előtt és a választások után is képes legyen megvédeni saját érdekeit.”
A választás előtt egy héttel a Kossuth rádiónak adott interjújában így foglalta össze a választás tétjét:
„Júniusban szeretnének a brüsszeli bürokraták egy végső döntést kicsikarni a tagállamok miniszterelnökeiből, hogy milyen legyen az új bevándorlási rendszer Európában. (…) Ezek elhibázott tervezetek, az irányuk is rossz, nemcsak részletkérdéseiben rossz ez a javaslat, hanem az iránya is rossz, mert alapvetően az Európába behozott vagy beengedett bevándorlók szétosztására helyezi a hangsúlyt. (…) Ezért kell majd júniusban a brüsszeli európai csúcson olyan miniszterelnöknek képviselni Magyarországot, aki meg tudja védeni ettől a tervezettől a hazánkat.”
Azóta, hogy megnyerte a választást, már kevésbé készül a döntő és végső összecsapásra, és inkább arról beszél, hogy a határozatot egyszerűen el kellene halasztani bő másfél évvel:
„Szerintem aki sürgeti ennek az egész bevándorlási kérdésnek a végleges jogi szabályozását egy évvel az európai választás előtt, az elveszi az európai emberektől a jogot, hogy ők határozzák meg, hogy milyen irányban kell majd szabályozni a bevándorlás kérdését. Ezért én nem támogatom, hogy most júniusban, bár nagyon sokan ezen az állásponton vannak, a bevándorláspárti országok félnek a néptől, és mind szeretnék lezárni ezt a kérdést, de én ezt nem támogatom. Mert szerintem demokratikusan meg kell várnunk, hogy az emberek az európai választáson, aminek a fő kérdése nem lehet más, mint a bevándorlás – mert ez a legégetőbb kérdés Európában – kijelöljék az irányt.”
Vagyis Orbán Viktor már nem azt mondja, hogy megvétózza a kötelező kvótákról szóló kezdeményezést, hanem azt, hogy szerinte el kellene halasztani a döntést 2019 őszére – telére, amikor túl leszünk az EP-választásokon, és feláll az új Európai Bizottság is. Brüsszelben ezt egyre többen tekintik valószínű forgatókönyvnek.
Két éve seprik a szőnyeg alá
2016 tavaszán adta le az Európai Bizottság azt a menekültügyi csomagot, amellyel a 2015-ös válságra reagáltak, és amelyik azóta se került hivatalos napirendre az EU-s csúcsokon. Az EU eljárásrendje szerint ilyenkor az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is meg kell mondania, hogy mit tart elfogadhatónak a tervezett törvényekből, aztán a három intézmény vitatkozni kezd, és végül ha konszenzus van, akkor lesz európai törvény a javaslatból.
A magyar kormány a migrációs csomag hét nagy eleméből egyről hajlandó csak nyilvánosan beszélni, a kvóta-ügyről, ami hivatalosan a Dublin III. nevű rendelet reformja lenne. A hét elemből álló csomagból van kettő, amiről a tanácsnak, vagyis az európai kormányokat összefogó testületnek még nincs hivatalos véleménye, mert már két éve túlságosan nagy a vita a tagállamok között, ezek egyike a kvóta. Annyira érzékeny ez a kérdés, hogy elvben a júniusi csúcson felkerül miniszterelnöki szintre a megvitatása, legalábbis lehetséges, hogy felkerül. Erre mondta azt Orbán a választás előtt, hogy a döntő összecsapás lesz.
A javaslatcsomagnak ez a vitatott része arról szól, hogy meg kell változtatni azt a mostani szabályt, ami alapján mindig annak az országnak kell elbírálnia a menedékjogi kérelmeket, ahol elsőként a menekült belépett az EU-ba. Ez már évek óta nem működik, és ez súlyos problémákat okoz, például sok ország felfüggesztette a schengeni rendszert, és legalább szúrópróbaszerűen visszaállították a belső határok ellenőrzését.
A javaslat szerint ha egy tagállamban túl sok lesz a menekült, akkor egy képlet alapján osszák szét a kérelmek elbírálásának feladatát a tagállamok között. Vagyis nem a betelepítés lenne kötelező, hanem a menekültjogi eljárás megindítása. A bizottsági javaslat szerint menekültenként 250 ezer euróért (közel 80 millió forintért!) lehetne kimaradni a rendszerből. Az Európai Parlament már elfogadta a javaslatot, azzal kitétellel, hogy szerintük ne lehessen pénzzel megváltani a kérelmezők szétosztását, hanem vegyék el az EU-s támogatásokat attól az országtól, amelyik nem működik együtt.
A javaslatot nagyon ellenzik a keleti tagállamok, élükön Magyarországgal, ezért Donald Tusk tanácsi elnök már évek óta azt mondja, hogy ezt egyszerűen nem lehet átvinni. A tanácsban 2015 szeptembere óta az eseti kvótadöntéseket is felfüggesztették, az állandó mechanizmus bevezetéséről szóló döntést pedig elodázták, mindig későbbre halasztották.
Mivel Tusk állítja össze a júniusi csúcs végső napirendjét, még az sem kizárt, hogy felmérve a kompromisszum lehetetlenségét, nem fogja erőltetni, hogy döntsenek róla. Vannak persze ellenérdekeltek is, hiszen a kvótát támogató nyugati kormányok rávették a bolgárokat, hogy a soros elnökségük utolsó napjára eső csúcsra készítsenek elő egy javaslatot, vagyis elvben lesz miről dönteni. Ennek fontos előzménye, hogy a tavalyi német választási kampánynak fontos témája volt, hogy a menekülteket üldöző magyarok miatt ment olyan sok ember 2015-ben Németországba, és több más nyugati kormány is azt reméli, hogy egy ilyen elosztási mechanizmus beindítása jó üzenet lenne saját választóik előtt.
Lehet, hogy az egész csak egy pénzügyi vitát takar el
A kvótakérdést várhatóan több nyugati ország össze akarja majd kapcsolni a 2020 utáni EU-s költségvetéssel. Már az EP módosító javaslata is erre utal. Simán lehet, hogy a nettó befizetők arra hivatkozva tudják majd érdemben lealkudni a keletieknek járó támogatásokat, hogy ha a keletiek nem segítenek a menekültkérelmek elbírálásában, akkor ők nem fizetnek annyit, mint eddig. Nyugati politikusok sora magyarázott arról az utóbbi években, hogy a szolidaritás kétirányú utca, és az EU nem egy közért, ahol válogatni lehet a lehetőségek és kötelességek között.
Lehet, hogy az egész vita csak arra lesz alkalmas, hogy megfelelő alkupozíciókat vehessenek fel a keletiek és a nyugatiak költségvetésről szóló a pénzügyi vitában. Lehet, hogy mindenki békén hagyja a másikat a végén: a nyugatiak kevesebbet fizetnek majd kohézióra, a keletiek meg elmondhatják a választóiknak, hogy nem jönnek a hazájukba a migránsok.
Mivel az érkezők száma jelentősen csökken (2015-ben még 1,26 millió, 2017-ben már csak 0,65 millió új menekültkérelmet adtak be az EU területén) akár az is lehet a vége, hogy a keletiek lemondanak egy csomó pénzről, és cserébe nem kell részt venniük egy mechanizmusban, aminek végrehajtása érdemi gondokat valójában sosem okozna nekik. Ha erre megy ki a játék, akkor a nyugatiak a júniusi csúcson egyszerűen csak lealkudják a befizetéseiket ebben a vitában.
Ha így történne, akkor Orbán szuverenitásának árát végső soron Mészáros Lőrincnek kell megfizetnie, akinek cégei a magyarországi EU-s támogatások kiemelt kedvezményezettjei.
Van még számos nagyon fontos része a csomagnak, amiről itthon még sosem volt szó
A bizottsági javaslatoknak egy csomó egyéb eleme a bevándorlási feltételek szigorításról szól. Ezek esetében sokkal nagyobb esély, hogy tényleg európai törvények lesznek belőlük, és több eleméhez nem is lesz szükség arra, hogy miniszterelnöki szintre menjen fel a vita.
Kötelezővé tennék például a biztonságos harmadik országokra vonatkozó szabályok egységes betartását. Ez arról szólna, hogy ha egy menekült az EU-ba érkezése előtt már átment egy EU szerint biztonságos országon, akkor egységes szabályok alapján lehessen visszaküldeni oda. A bizottsági javaslat szerint egy EU-s ügynökség értékelné folyamatosan, hogy melyik EU-n kívüli ország számít biztonságosnak.
A bizottság annak eldöntését is központosítaná, hogy melyik országnak melyik része veszélyes annyira, hogy onnan indokolt legyen menekülni. Most hatalmas különbségek vannak a tagállamok között: az olasz hatóságok például szinte minden afganisztáni menekültnek megadják a védelmet, a bolgárok pedig szinte egynek sem, a németek pedig egyenként mérlegelnek, és például egy Kabulból érkező magányos férfit inkább elutasítanak, de egy kisgyerekes nőt egy tálibok irányította tartományból szinte biztosan befogadnak.
A bizottság azt is akarja, hogy egységesen rövidebb legyen a menekültkérelmek elbírálása. Ez az egyéni szempontok mérlegelésének kárára mehet, ha átmegy ez a szabály, akkor ez az elutasítási arányokat növelheti inkább.
A bizottság azt is javasolja, hogy az érkezőkről készülő adatbázisokhoz (ujjlenyomatokhoz például) sokkal több hatóság férhessen hozzá mint eddig, és itt elsősorban a nemzeti rendőrségek, ügyészségek és bíróságok lehetnek a nagy kedvezményezettek.
A bizottság egységesítené azt is, hogy milyen ellátásra jogosultak az érkezők. Ez azért is fontos, hogy ne legyen érdekük a védelmet kérőknek a legnagyvonalúbb országokba átmenniük, illetve a kevés juttatást adó országok ne üldözhessék el őket. A bizottsági javaslat szerint ha egy menekült elhagyja az országot, ahol elkezdték a kérelmét intézni, akkor ő a másik tagállamban már nem juthatna hozzá szociális juttatásokhoz, segélyt pénzben például egyáltalán nem kaphatna, legfeljebb élelmiszert.
Az egységes ellátás előírásakor általában a szigorítás felé menne az új szabályozás, csakhogy Magyarország pont kivétel lenne. Magyarország ugyanis a menekültkérelmet benyújtókat meghatározatlan időre a tranzitzóna nyomorúságos barakkjaiba zárja, ami az ENSZ és az EU szabályaival is szembe megy, és ami miatt kötelezettségszegési-eljárás is van Magyarországgal szemben. A magyar bánásmódnál nagyvonalúbb lenne az európai minimum.
A bizottság a mostani 9 hónapról 6 hónapra csökkentené azt az időt, ami után a védelmet kérő személyeknek munkavállalási engedélyt kellene adni.
Nagyon nagy szigorítás volna, hogy köteleznék a tagállamokat, hogy bizonyos időközönként vizsgálják felül a menekültek státusát, aszerint, hogy hazájukban milyen a helyzet. És ha biztonságossá válna az őshaza, akkor az onnan érkezők automatikusan elvesztenék a menekült-státussal járó jogaikat.
Szintén nagyon komoly szigorítási javaslat Brüsszel részéről, hogy a súlyos bűncselekményeket elkövető menekültektől azonnal és automatikusan el kellene vonni minden védelmet. Sőt, akik csak oltalmazotti státust kaptak (Magyarország például a befogadottak 90 százalékának ezt a státust adja), azokat már kisebb bűncselekmények után is kizárnák a védelem alól. Továbbá kevesebb segélyre lennének jogosultak az oltalmazottak mint a menekültek, és a családegyesítési szabályok is szigorúbbak lennének az esetükben. Viszont a menekültek esetében a testvérekre is kiterjesztenék a családegyesítés lehetőségét, és azok a házastársak is jogosultakká válnának, akik már hazájuk elhagyása után, de még az EU-ba lépés előtt léptek frigyre.
A bizottság szorgalmazza, hogy az EU állítson fel Afrikában és a Közel-Keleten menekültügyi irodákat, ahol a jelentkezőkről már helyben eldöntik, hogy jogosultak-e a védelemre. Ezzel el lehetne venni a csempészek kenyerét, és nem lenne probléma a kitoloncolásokkal sem. Ennek a tervnek csak akkor lenne értelme, ha a védelemre jogosultakat e távoli központokból tényleg be is fogadja majd valamelyik EU-s ország. Magyarország például nem nyitott erre.
Tehát jóval több nagyon fontos ügyről van szó ebben a csomagban, mint csak a kvótarendszerről, ráadásul ezek állandó elemei lennének az új EU-s menekültügyi szabályoknak, míg a kvóta csak vészhelyzetekben élesedne. Élénk politikai viták vannak Európában e szabályokról, például az oltalmazottakra vonatkozó szigorítások sok jogvédő szervezetet fordított az Európai Bizottság ellen.
Miközben a magyar kormány a javaslatok közül csak a kvótákról hajlandó beszélni, és azzal vádolja a bizottságot, hogy migránsokat akar betelepíteni mindenhova, sok szervezet és az EP számos képviselője éppen azért támadják ugyanezt a testületet, hogy túlságosan kemény javaslatokat nyújtott be.
