Mindannyian voltunk már olyan állásinterjún, amikor verejtékcseppek csurogtak végig a hátunkon, miközben a munkáltató trükkös kérdésekkel gyötört. A legtöbb állásinterjú sémája ugyan az: „mesélj magadról”, „miért hagytad ott az előző munkahelyed?”, stb. Akadnak azonban olyan állásinterjúk, amikor a dolgok hirtelen nem várt fordulatot vettek, és az egyébként nyugodtnak és kiszámíthatónak indult állásinterjú teljesen a feje tetejére állt.

• Másfél évvel ezelőtt egy fiatalember jött hozzám interjúra és megkérdeztem tőle: „Hol tudod elképzelni magad egy év múlva?” erre ő: „Ennek az intézménynek a vezetőjeként” – vagyis az én helyemen. Nevettünk egy jót, de egy év múlva tényleg ő lett az igazgató, engem pedig lefokoztak. © Arina_Chagal / Twitter
• Egyszer felkértek, hogy beszéljek angolul a karrieremről. Nos, mondom oké…csapjunk bele. Erre az interjúztató: „Csak egy teszt volt, igazából mi nem tudunk angolul, de ellenőriznünk kellett, hogy Te igen.” © vaticanpurple / Reddit
• Hívás: „Láttuk az önéletrajzát, és felkeltette az érdeklődésünket. Szeretnénk behívni egy személyes találkozóra.” – ezután elmondta a feltételeket, meg azt hogy olyan 300 ezer forint körül lenne a fizetés. Megtörtént az interjú, 2 órán át beszélgettem a HR-esekkel és a vezetőkkel. A végén az egyik főnök azt mondja:
  – Ha van kedve, két nap múlva kezdhet. A fizetés csak papíron 300 ezer, valójában csak 150 ezer.
  Erre én:
  – Rendben-rendben. Az én tudásom is csak papíron olyan, valójában nem tudok semmit. A főnököt ez láthatóan sokkolta, majd megköszöntem a lehetőséget és távoztam. © ikratko / Twitter
• Apám ma Skype-on állásinterjúzott. A nappaliban ült, szép öltönyben és nyakkendőben. Természetesen a macskám úgy döntött, hogy ezt meg kell zavarnia, szóval odament hozzá és nyávogni meg dorombolni kezdett. Teljesen ellopta apámtól a showt, az interjúztatók onnantól kezdve már csak a macskára voltak kíváncsiak, megkérték apámat hogy mutassa meg nekik a kamerában. © Olga_Vryadli / Twitter

• Állásinterjúra mentem egy olyan helyre, ahol már a jelentkezéshez is rengeteg tanulmány és feltétel kellett. A végén az igazgató így szólt: „Az elején minimálbérrel indítunk.” Erre én: „De hát a hirdetésben 20 dolláros órabért írtak!?” Erre ő: „Igen, de az majd 15 év után lesz.” © Alvion / Pikabu
• 22 éves koromban egy állásinterjún voltam, amikor rájöttem, hogy a széknek, amin ülök, elektromosan lehet állítani a magasságát. Elkezdtem nyomkodni a gombokat, nem tudtam mit csinálok. Egyszer csak süllyedni kezdett a szék, én pedig fapofával teljesen eltűntem az asztal alatt. Egy másfél perc alatt sikerült visszaemelnem magam az asztalszint fölé, mire az interjúztató: „Örülök, hogy visszatért közénk!”. © Nevrial / Pikabu
• – Üdv, állásinterjúra jöttem!
  – Nagyszerű! Van tapasztalata?
  – Igen, ez a 20. interjúm. © Kaa1980 / Pikabu
• Nagyon szerettem volna egy munkát, ezért másfél hetet készültem az interjúra. Két vezetővel beszélgettem, és minden tökéletesen ment. 45 perc elteltével közölték, hogy a pozíciót igazából már betöltötte valaki, de annyira megkedveltek engem, hogy nem akarnak elengedni, és ezért részmunkaidőben felvennének dolgozni, illetve ennek megfelelően megkapnám a fizetés egy részét. Olyan volt, mintha a cipőboltban 36-os cipőt szeretnék, és az eladó közölné, hogy nincs, de van 40-es méretben még van, és azt felpróbálhatom, ha akarom. © la_marygold / Twitter

• Egyszer egy férfi napszemüvegben és rövidnadrágban sétált be az irodába és ebben a szerelésben ülte végig az interjút. Saját bevallása szerint meg akarta félemlíteni a felvételiztetőt. © cornplantation / Reddit
• A jelölt elmesélte, hogy az interjúra jövet összeveszett egy a cégnél dolgozó kollégával a parkolóban. © Royal_Vengeance / Reddit
• Egyszer egy nagy cégnél tartottam állásinterjút, amikor az egyik férfi lehúzott sliccel jött be, majd ülte végig az interjút. Nem volt rajta alsónadrág. © NearbyPast1 / Reddit
• Egy kozmetikai üzlet vezetője vagyok. Sok fiatal lány érkezik hozzánk állásinterjúra, de volt egy nagyon emlékezetes lány, akit azóta sem tudtam elfelejteni. A papíron a „családi állapot” sorba azt írta: „anya, apa, én és a nagymama”. © marakujia / Twitter
• Nagyon régen állásinterjúra hívtak egy kis céghez, ami stúdiólakásban volt berendezkedve. A két alapító-tulajdonos először a konyhába hívott, ahol sörrel kínáltak, délelőtt fél 12-kor. Negyedóra beszélgetés után átmentünk a nappaliba, ahol Mario Karttal játszottunk egymás ellen. Nyertem, de a munkát nem kaptam meg. © Podslyshano / Twitter
• Szoftvermérnök munkára jelentkeztem, amikor az interjú közepén az egyik interjúztató felugrott, kirohant a szobából, majd egy snowboarddal visszajött, és őrülten nevetve, asztalról asztalra kezdett ugrálni, közben leverve a kollégái billentyűzetét, egerét, de azok csak csendben nézték, majd dolgoztak tovább, amikor a dilis távozott. Kiderült, hogy a pasi a cég legfelkapottabb Javascript-mérnöke. Közöltem, hogy nemigen illek ide, és gyorsan otthagytam őket. © Arina_Chagal / Twitter
• Az interjúztató egyszer csak elbőgte magát az interjú közben, és közölte, hogy higgyem csak el neki, hogy előbb-utóbb én is így végzem, ha ott fogok dolgozni. Elmondta, hogy a munkáltató hazudik, mert ez nem is startup cég, és azt ígérik, hogy a munkaidő rugalmas, de valójában minden nap bent kell lenni 9-től 5-ig. Más indokból, de végül tényleg nemet mondtam a munkára. © mingy / Reddit

• Egyszer az egyik rivális bank vezetője megpróbált átcsábítani magához. A menedzser megkérdezte, hogy mit kellene tenniük, hogy átmenjek hozzájuk, mire mondtam: „Sokkal több pénzt adni!” Erre ő: „Tudja, mi szeretünk olyan embereket alkalmazni, akiket nem motivál a pénz.” Nevettem egy jót majd közöltem velük, hogy elnézést, nem tudtam, hogy a bankjuk jótékonysági jellegű. Felálltam és elmentem. © alor1 / Twitter
• 34 éves vagyok és 20 éves korom óta lila a hajam. Eddig sosem volt problémám ezzel, de nemrégiben állásinterjún voltam egy olyan cégnél, ahol az interjúztató nő folyamatosan furcsán nézett rám és belekötött / megjegyzéseket tett a hajamra. Nyilvánvaló volt, hogy nem illek oda. Másnap csörgött a telefonom és a cég egyik vezetője hívott fel, hogy elnézést kérjen tőlem a nő viselkedése miatt, akit azóta kirúgtak. Jelezte, hogy ha van kedvem, nyugodtan visszamehetek egy újabb interjúra, amit már más fog tartani. © vaticanpurple / Reddit
• Volt egy olyan jelölt, akinek az alkalmatlanságára az utolsó utáni körben derül fény. Egy felső vezetői pozícióra pályázó hölgy kiváló végzettséggel, önéletrajzzal és referenciamunkákkal ejtette egyik ámulatból a másikba az interjúztatókat. A tét nem volt csekély: hetek óta jövedelmező felső vezetői pozícióért folyt a küzdelem. A nő könnyedén vette az akadályokat. A sikeres interjúköröket már csak a munkaszerződés aláírásával kellett volna megkoronáznia, mégis eltűnt, mint a kámfor. Az egyik HR-es végül megtudta a nő előző munkaadójától, hogy a hölgy a szerződés aláírása előtt néhány nappal megtalálta az “igazit”, akivel csapot-papot hátrahagyva külföldre költözött. © alor1 / Pikabu
• Az állásinterjúim során a legemlékezetesebb élményem egy faital sráccal volt, akinek a következő kérdéseket tettem fel:
  – Van tapasztalata a marketingben?
  – Nincs.
  – És a blokklánccal?
  – Nincs.
  – Miért jöttél ide hozzánk?
  – Nem tudom.
  Három másodperc csend után aranyosan a papírjára nézett, majd megkérdezte:
  – Tudnom kellene? © METSUselah / Twitter
• Interjúztató: „Mondja el, hol látja magát öt év múlva?”
  Én: „Dumbledore-ral kézen fogva, miután megnyertem a kviddics kupát.” © VG87160020 / Twitter

forrás