Krysten Bevilaqua vicces és egyszerű illusztrátorokat hoz létre a hétköznapi helyzetekről, ami minden lányra jellemző lehet. A képregényei illusztrálják azokat az ismerős pillanatokat az életben, amelyek nagyon is megnevettetnek minket. A lányok is különböznek egymástól, mindegyiknek egyedülálló sajátosságai vannak, amitől olyanok, amilyenek. Különböző életmódjuk és helyzetük van, ám van egy pont az életükben, amit nagyon hasonlóan csinálnak, és az a párkapcsolat. Krysten alapvetően megpróbálja kiemelni azokat a dolgokat, amelyekkel szembenéz az életében. Nagyon jól megrajzolta, hogyan viszonyulnak a lányok egy kapcsolathoz. A szerelem, a biztatás és az elfogadás, mind-mind szerepel a listán.
Néha nehezen hisszük el, hogy olyan ember mellett lehetünk, aki magunkért szeret.
Nincs is annál jobb, mint amikor meg tud nevettetni az, aki szeret.
Megnyugtató érzés, mikor a lehetetlennek tűnő napokon a szerelmed rád mosolyog, hogy tudd számíthatsz rá.
Nincs szükség rá, hogy megköszönj dolgokat, mert a tetteid mindig elárulják, mennyire hálás vagy.
Amikor a szerelmed köszönetet, mond, hogy őt választottad.
Mert az emberek élete sokkal-sokkal boldogabb, ha kutyájuk van.
A kutyatulajdonosok sokkal kevesebbet sírnak.
Amikor életedben először elmész egy koncertre…
és akkor meglátod…
Ez a jóképű zenész, énekes rád kacsint.
Majd te is ugyanazt csinálod, amit a többiek.
Nem csak az emberek lehetnek antiszociálisak.
A kutyád is lehet ugyanolyan antiszociális, mint a gazdája.
Vannak, akik viszont túlságosan is szociálisak…
Amikor a gazdik figyelemmel kísérik a történteket.
Majd ezt látják néhány méterrel arrébb.
A csajok meg akarnak bizonyosodni arról, hogy párjuk még mindig szereti őket.
Még akkor is, ha olyan nyilvánvaló dolog történik, mint egy esküvő.
Vagy, ha már nyugdíjas éveiket töltik.
De egyesek még a síron túl is felteszik ezt a kérdést.
