Mi a különbség egy igazi hölgy és egy hétköznapi nő, vagy egy igazi úriember és egy szimpla férfi között? Kiderül, hogy az egész lényege egy apró érmében rejlik, ami mögött nagyon mély jelentés lakozik – mondja az elismert orosz pszichológusnő, Anna Kiryanova.
Vannak nők, és vannak férfiak. Ugyanakkor vannak hölgyek és urak. Ez a viktoriánus korszakban kezdetben az arisztokraták neve volt, aztán elkezdték felvenni azok az okos és képzett emberek is, akik nem csak egészséges önértékeléssel rendelkeztek, de képesek voltak tisztelni, és elismerni másokat. A különbség a férfi és az úriember, valamint a hölgy és a nő között csak egy fillér. Egy aprócska érme. Bár ez nyilvánvalóan nem egy érme.
A pszichológus és író, Anna Kiryanova egyszer Londonba látogatott, ahol felfigyelt egy nyilvános WC-re, amin két bejárat volt. Mindkét ajtó fölött egy felirat volt: „A nőknek a belépés ingyenes. A hölgyeknek egy cent.”, „A férfiaknak a belépés ingyenes. Az uraknak egy cent.” Miközben a meglepett írónő a nők és a hölgyek közötti különbségen gondolkodott, egy rendőr közeledett hozzá, aki finoman megkérdezte, hogy adjon-e neki egy centet. Egy angol rendőr nem gazdag, és bár nyilvánvalóan semmi haszna sem fűződött hozzá, mégis felajánlotta a nőnek az egy centest. De mi is ez az egy centes, amit mi most a cikkünkben fillérnek hívunk?
Az angolok mindig is furcsák voltak kicsit, ennek az ominózus érmének pedig nagyon mély jelentése van: a hölgyek és az urak ugyanis mindig fizetnek magukért. Nem könyörögnek senkinek, hogy ingyen kapjanak valamit, és nem fogadják el, hogy valaki ingyen nyújtson nekik valamit, még akkor sem, ha egyébként megtehetnék. Semmi sincs ingyen, és ezt pontosan tudják.
Egy igazi úriember vagy hölgy mindig köszönetet akar mondani a szolgáltatásért, még akkor is, ha ezt senki sem várja el tőle. Éppen ezért az igazi hölgyek és urak nem szoktak hozzá ahhoz, hogy bármit is ingyen vegyenek igénybe. Nem azért, mert nem lenne kényelmes számukra, sokkal inkább azért, mert az önértékelésük ezt nem engedi. Szóval lényegében erről van szó: az önbecsülésről. Ez néha csak egy fillérbe kerül, de amíg mások nem hajlandók fizetni magukért, addig egy hölgy vagy egy úriember mindig kötelességének érzi ezt. Kötelességének érzi, hogy köszönetet mondjon, fizessen, és betartsa a ki nem mondott szabályokat még akkor is, ha senki sem látja vagy értékeli éppen az igyekezeteiket. Sőt, ha tehetik, még másoknak is segítenek, hogy megtartsák az önbecsülésüket, épp úgy, ahogy a korábban említett rendőr is tette az írónővel.
Bárkiből lehet férfi vagy nő. Ehhez nincs szükség erőfeszítésre. De nem mindenkiből lehet hölgy vagy úriember. Bár a különbség néha csak egy apró érmében rejlik, mégis sokszor ebben az apró érmében rejlik az önbecsülésünk. Az önértékelésünk és a mások iránti tisztelet pedig mindennél fontosabb.
