Leginkább négy osztályba lehet sorolni a társadalmat, bár hogy hol vannak a pontos határok, az egyáltalán nem egzakt, főleg, hogy mindenki a saját életszínvonalához méri, hogy mi számít gazdagnak vagy szegénynek.

A legelső réteg a mélyszegény. Ennek a legegyszerűbb a definíciója, az a háztartás tartozik ide, ahol a havi bevétel még a szükséges minimum kiadásokat sem fedezi: nincs egészséges lakókörnyezet, nem telik egészséges ételre vagy orvosra szükség esetén. Ide tartozik a lakosság negyede a 2017-es felmérések szerint.

A következő réteg a szegény. Ő az, aki azért dolgozik, hogy tudjon enni és azért eszik, hogy tudjon dolgozni. Itt már egy elég széles a spektrum, az egyik végén az, aki bár tud enni eleget és meg van oldva a lakhatása is egy egészséges lakóhelyen, de semmi olyan dolgot nem tud megvenni magának, ami ma már társadalmi minimumnak számít. Ők azok, akik az úgynevezett társadalmi minimum alatt élnek. A magyar háztartások 53%-a él a társadalmi minimum alatt.

Jó ezt néha felidézni, hogy az ember elgondolkodjon, hogyan is él a magyar társadalom nagyobbik fele. Ez Budapestről gyakran nem látszik, de attól még ez a magyar átlag. Akinek már egy mobiltelefon fenntartása is azzal jár, hogy akkor más fontosabb dolgokról kell lemondania.

A szegénység másik vége, ahol már telik dolgokra, tudnak fizetni egy olcsóbb lakást, egy idősebb autót fenntartanak, havonta néhány 10 ezer forintot el is tudnak tenni, ha beosztják a pénzt. A gyerek egyetemét ki tudják izzadni, de ez már lemondással jár a szülők részéről. Eljutnak nyaralni is, de azért meg kell nézni, hová mennek és mennyit költenek rá. Egy hirtelen jött nagyobb orvosi kiadásra telik, de egy elhúzódó betegség már komoly anyagi problémát jelent a családnak.

Következő lépcső a középosztály, ami az eddigiekből kiderül, igen vékony réteg Magyarországon. Akkor is így van, ha rossz ezt hallani. Ezt a középosztályt hívták régen polgári rétegnek. Ők voltak azok, akik jól éltek, el tudtak utazni, cselédet tartottak, nem kellett félniük, hogy nem lesz elég a pénz a hónap végéig. Régen ez a réteg sokkal szélesebb volt, mint manapság. Ide tartoztak a tanárok, ügyvédek, középhivatalnokok, kisvállalkozók.

A fejlett világon mindenhol komoly gond, hogy ez a réteg eltűnőben van, nagyon nyílik a társadalmi olló. (A fejlődő országokban ezzel szemben éppen most alakul ki ez a réteg, de ez már egy másik történet.) A gazdagok nagyon gazdagok, a szegények száma nagyon megnőtt és a köztük lévő középosztály elolvadt az elmúlt évtizedekben. Nem csak itthon, de nagyon sok jóléti társadalomban is. Persze nem mindegy, hogy 30%-ról csökkent 20%-ra, vagy 5%-ról 2-3%-ra.

Régies szóval ezt a középosztályt hívták bővölködő életvitelnek. Amikor nem a pénz léte vagy hiánya alapján döntöm el, hogy elmegyünk-e nyaralni és hová, ha jön egy hirtelen jött orvosi számla, gond nélkül kifizetem, nem kell azzal sakkozni, melyik hónapba fér bele a gyökérkezelés 80 ezres költsége. Nem azért nem veszek meg egy futógépet 800 ezer forintért, mert nem vagyok képes megvenni, hanem mert sajnálom rá a pénzt. Mert ennyi pénzért évekig lejárok egy konditerembe.

S sokan ezt is félreértették az előző cikkben. Nem az a kérdés, hogy te akarsz-e két autót fenntartani, vagy akár egyet is, a kérdés, megtehetnéd-e. Nem akkor vagy közép-középosztálybeli, ha medencés házad van, hanem akkor, ha lehetne, ha akarnád. Nem kell magániskolába járatni a gyerekeidet, de ha akarnád, meg tudnád tenni.

S nem, továbbra is azt mondom, nem attól leszel boldog, ha lépést tartasz a szomszédokkal a pénzszórás területén. De te is képes lennél kifizetni azt az életszínvonalat, amit ők. Csak te nem vágysz rá, vagy felesleges pazarlásnak érzed. Na, akkor tartozol abba a társadalmi osztályba. (S igen, sokan erejükön felül, hitelből vesznek olyan dolgokat, aminek a meglétével akarják bizonyítani, hogy ők is egy adott társadalmi osztályba tartoznak. De ez a cikk még csak nem is róluk szól.)

Ennek az osztálynak az alja valahol ott van, ahol egy jól kereső alkalmazott, mondjuk programozó az egy fizetéséből el tudja/tudná tartani a családját. (Ha van neki.) De legalábbis ketten megkeresik azt, ami már több, mint a hónapról-hónapra élés. Nem tudnak mindent megengedni maguknak, de azért ami fontos, arra költenek, eljutnak nyaralni, fenn tudnak tartani egy autót gond nélkül és nincs napi anyagi problémájuk. Van tartalékuk, egy-két évet munka nélkül is kihúznának szükség esetén.

Ez talán 600, de sokkal inkább 7-800 ezer forint/hó idehaza a fővárosban, vidéken kicsit kevesebb. Tetszik vagy nem tetszik, attól ez még szerintem így van.

A közepe az, amiről az előző cikk szólt. Egy-két fiatalabb autó, normális ház, vagy drágább lakás, nem egy túl drága, de nem is olcsó környéken, nyaralás kétszer, stb.

A teteje meg nagyon messze van ennek a rétegnek.

Ugyanis a következő réteg a gazdag. A gazdag az, akinek nem kell dolgoznia a megélhetésért, ennek ellenére olyan életszínvonalat tud fenntartani, ami az átlagos középosztálybelinek nem elérhető. Ehhez szerintem alsó hangon másfél-két milliárdos vagyon kell. (Persze a gazdag is dolgozhat, de a lényeg, hogy már nem a megélhetésért teszi. S van, aki inkább megél havi 150 ezerből, csak hogy ne kelljen dolgoznia, de attól még nehéz lenne őt gazdagnak hívni.) Ha most nem kapsz levegőt, elárulom neked, hogy 2 milliárdnak a fenekére lehet csapni 30 év alatt, ha havi 5 milliót költesz belőle és csak az inflációval megegyező hozamot kapsz közben utána.

Ebből következik, hogy az a cégtulajdonos, aki az Amerikai Iskolába járatja mindhárom gyerekét, évi 5-5 millióért és a havi költésük ezen kívül is minimum 3-4 millió forint, az nem gazdag akkor, ha ezt csak úgy tudja finanszírozni, ha folyamatosan dolgozik. Ha ugyanezt munka nélkül, a befektetéseiből meg tudná tenni, akkor tartozna a gazdagok közé.

S nem, a gazdagok nem legalapabb felszereltségű Skoda Superbet vesznek 9 millió forintért, de még a középosztály közepe sem, mint ahogy azt sok hozzászóló váltig állítja.

Továbbra is azt mondom, nem a pénztől és még kevésbé a pénzszórástól leszel boldog, de nem is ez most a lényeg. Sőt, az sem lényeg, hogy a szegények, a középosztály, vagy a gazdagok közé tartozol-e. Inkább lennék szegény egy normális, szerető családban, olyan munkával, amit szeretek, mint gazdag egy szétesett, nihilista és hedonista közegben. Mert a pénz nem boldogít, sőt gyakran nagyobb csapás a túlzott léte, mint a hiánya.

De attól még ne mondjuk már azt, hogy aki havi 400 ezerből akar fenntartani egy négytagú családot, sakkozva minden fillérrel, az a középosztály közepén él, mert ez egyszerűen butaság.

A társadalmi osztályokat rengeteg, akár önkényes módon is lehet definiálni. Például társadalmi státusz alapján: középosztály az, aki befolyással bír a társadalomra. Vagy az értelmiséget hívom annak, középosztály az, aki diplomás.

Vagyon alapján, aki a kilencedik decilisbe tartozik a vagyona alapján. Vagy a társadalom 70 és 90% közötti rétege. Vagy amit csak ki akarok találni. Én anyagi értelemben definiáltam, középosztály az, aki anyagilag több a szegénynél, de kevesebb a gazdagnál.

Szerintem nevetséges az a “hivatalos” definíció, hogy a felső középosztály a társadalom 80%-ánál kezdődik. Ne hívjunk már egy családot, aki két keresővel, rengeteg vérrel és verejtékkel összehoz havi 420-440 ezer forintot, minden fillér elköltését kétszer meggondolja és húsz év múlva talán tud venni egy 45 éves panellakást. Aki ezt kitalálta és aki ehhez ragaszkodik foggal-körömmel, az szerintem nem ebben a világban él. Abraham Lincoln szavait idézve, attól, hogy a bárány farkát is lábnak hívjuk, még nem lesz ötlábú a bárány, bármennyire is szeretnénk. Hiába akarjuk, hogy a magyar társadalom felső 20%-a felső-középosztálybeli életet éljen, konkrétan ennek a rétegnek az alja még vastagon a napi pénzügyi gondokkal küzd.

Az sem véletlen, hogy végig jövedelemről és nem fizetésről beszéltem. Jövedelem a kiadott ingatlan is, a kötvények kamata, de a családi pótlék is. A cégautó is az, csak természetben kapod.

S igen, lehetne cifrázni, hogy az egyedülállónak vagy a gyerektelen párt mikor hívhatjuk akármelyik osztályba tartozónak, meg figyelembe lehetne venni a kapott örökséget, meg minden mást. De ezt már meghagyom másnak.

forrás: hungariangentlemen.com