Tetszik vagy sem, olykor sajnos úgy hozza az élet, hogy – különféle okokból fakadóan – munkahelyet kell változtatnunk azért, hogy tovább haladhassunk azon az úton, amit elképzeltünk magunknak az életben. Persze a korábbi munkahelytől történő elszakadás nem mindig zökkenőmentes, ami bizony váratlanul abszurd helyzeteket képes szülni. 

Épp úgy, ahogy az az alábbi emberekkel is történt, akik a pofátlanul zseniális felmondásaikat az interneten is megosztották a nagyvilággal.

• A barátommal autószerelőként dolgoztunk, és már hónapok óta nem kaptunk fizetést. Egy nap meguntuk a folyamatos hitegetést, ezért szétszereltünk három motort (két Opelt és egy Audit) amiket aznap hoztak be, összekevertük a darabjaikat és hazamentünk.
• Pincérnőként dolgoztam egy elegáns étteremben. Sosem találkoztam a tulajdonossal, egészen máig. Ma azonban bejött és se szó se beszéd (pedig már másfél éve neki dolgozom), megparancsolta, hogy menjek és söpörjek fel a teraszon, ESŐBEN. Rendben, felsöpörtem. De ha már ott jártam, a szemetet is behoztam és gondosan szétterítettem az irodájának a padlóján a méregdrága perzsa szőnyegén. Most munkanélküli vagyok, de jól érzem magam.
• A munkatársamat mindig is egy kiegyensúlyozott, jó kedvű fickónak tartottam, de tegnap valami nagyon eltörött nála. Épp a szokásos lecseszésünket kaptuk a főnökünktől, amikor egyszer csak fogta, beleszürcsölt a kávéjába, majd odaállt a főnök mögé és nyakon öntötte őt a maradékkal. Ezután óvatosan felvette a kabátját, és mielőtt elment, csak ennyit mondott: „holnap korán reggel beugrom az ajánlóleveledért, ne okozz vele csalódást.” Miután elment, a többi kollégával még percekig tapsoltunk és éljeneztünk. A főnököt is megviselhette ez az egész, mert azóta szokatlanul kedves mindenkivel.”

• A buszon utaztam éppen, amikor láttam, hogy a mellettem álló mogorva, rosszkedvű fickónak csörög  telefonja. Felvette, majd a következőket mondta: „Mikorra kéne?” … „Holnapra?!” … „Olyan sürgős?” … „És ha nem lesz jó?” – Ekkor hirtelen kisimult az addig mogorva arca, majd vett egy nagy levegőt és azt mondta: „Tudod mit…soha nem fogom neked megcsinálni, se holnap, se máskor, Te idióta f*sz. Felmondok!” Láttam rajta, hogy megkönnyebbült, és az út hátralevő részén már mosolyogva utazott tovább.
• Nem is olyan régen a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy milyen is egy szar munkahely. Az első hónapban még időben kifizettek, a másodikban már volt némi csúszás. Azóta egyáltalán nem kaptam fizetést, ezért úgy döntöttem, ideje váltani. Jelentkeztem is egy másik állásra, ahová fel is vettek aztán. Pár napig a két munkahely között manővereztem, majd mikor már biztossá vált, hogy az új munkahelyen szeretnék dolgozni, bementem a szar helyre felmondani. Felmentem a személyzeti osztályra, ahol azt kérték, hogy írjak egy rövid indoklást, hogy miért is szeretnék felmondani. A következőket írtam: „Ez a munkahely az egészségem rovására ment: az emlékezőképességem teljesen leromlott, már azt sem tudom, hogyan is néz ki a pénz.”
• Az egyik kollégánk tegnap nagy hercehurca közepette mondott fel. Miközben ment ki az irodából folyamatosan azt üvöltötte: „kapjátok be a f*szomat!”. Ma váratlanul mégis visszajött az irodába, de csak azért, hogy elmondja, senkit sem szeretett volna megbántani. Legalábbis az irodai dolgozók közül. Ezután bement az főnökhöz és fél percbe sűrítve előadta ismét a tegnapi kiborulását, immár személyesen neki címezve, egyenesen a szemébe. Imádtuk.

• Egy étteremben dolgoztam, ahol fél évig nem kaptuk meg a fizetésünket. A főnököm úgy szégyellte, hogy nem tud minket kifizetni a vezetőség miatt, hogy egy nap felmondott és elment dolgozni a helyi tévéhez, ahol – már mint riporter – tárta fel az étteremben folyó pénzügyi csalást. A média úgy felkapta az esetet, hogy az egész vezetőséget leváltották, de ami még jobb: végre kifizettek minket. Nem győztem hálálkodni a zseniális ex-főnökömnek.
• Egy ideje már fontolgattam a felmondásom, amikor hirtelen megcsörrent a mobilom, hívott a főnököm. Közölte, hogy ma 4 órával tovább kell maradnom, szóval megkérdeztem, hogy mégis milyen órabérben. Erre azt a választ kaptam, hogy „semmilyenben, ez inkább csak szorgalmi munka”. Megkérdeztem tehát, hogy „mi van, ha nemet mondok?!” Azt mondta, hogy akkor kéri a felmondásomat. Bementem, oda is adtam neki. A főnök szó szerint ledöbbent, nem számított rá, hogy tényleg megteszem. Próbált marasztalni, de hátat fordítottam neki és eljöttem. Azóta nagyon boldog vagyok.
• Egy bankban dolgoztam, amikor a már kész felmondásommal ültem az íróasztalomnál. Mielőtt azonban átadtam volna a cégnek, úgy döntöttem, hogy megsemmisítek néhány régi és „szükségtelen” dokumentumot. Számlakivonatok, ügyfélprofilok, stb. Ültem és egymás után dobáltam bele őket az iratmegsemmisítőbe. Mikor a főnököm odajött hozzám és pánikolva kérdezte, hogy mit csinálok, csak ennyit mondtam: „megsemmisítem a bizonyítékokat”. Ezután ebédeltem még egyet, majd beadtam a felmondásom. Mikor mentem ki láttam, hogy a főnököm épp kisgyerek módjára próbál kirakósozni az iratmegsemmisítőből kivett papírfecnikkel.
• A főnökünk előrelátóan az 57 éves csúnya nagynénjét nevezte ki arra a posztra, amire egyébként legalább 5-en hajtottunk a cégnél. Ha ez még nem lett volna elég, a főnök megkért, hogy csapjunk egy rögtönzött bulit az öreglánynak, hogy érezze, milyen jó dolga lesz nálunk. Összehívtunk tehát egy céges bulit, de közülünk, alkalmazottak közül senki sem ment el rá, viszont csináltattunk egy tortát „vén k*rva” felirattal. Megtette a hatását, a nő végül mégsem jött hozzánk dolgozni.
• Az egyik tervező kollégám a következő képet hagyta a főnöke számítógépén, felmondás gyanánt…

forrás